Szopatás!

Egyszer egy külföldi apuka mondta így a szoptatást, aztán jót röhögött mikor elmagyarázták neki mekkora különbséget jelent az az 1 betű :D (arra már nem emlékszem, hogy ezt a történetet láttam, hallottam, olvastam vagy kitaláltam-e). Szóval most a szoptatásról fogom az észt osztani nektek, a cím arra utal, hogy ebben a témában hmm...hogy is fogalmazzak, nagyon sok az átverés és az ismerethiány.

(Apukák menjetek igyatok kávét, egyetek csokit a postban sok lesz a szőrbenövésről és a hüvelygombáról valamint a Hoszé Ármándóról szóló történet...)

Kezdem ott, hogy a sikeres szoptatás titka az, hogy SENKIRE nem szabad hallgatni csak és kizárólag a KISBABÁDRA!

Tapasztalatból mondom, hogy sok gyerekorvos és védőnő dolgozik ma Magyarországon úgy, hogy halvány lila gőze nincs a szoptatásról. Ilyenkor nekem kinyílik a bicska a zsebemben, ugyanis azoknak az embereknek akik csecsemőkkel, és kismamákkal dolgoznak KUTYA KÖTELESSÉGE hiteles információkat közölni. A segítő szándékot nem (mindig) vonom kétségbe, de biztos vagyok benne, hogy a tápszergyártók valami úton-módon támogatják azokat az orvosokat akik az ő terméküket írják fel. Valamint a kismamákat is "behálózzák" és azt közvetítik, hogy egy csecsemő csak akkor csecsemő, ha cumi lóg a szájában és cumisüveget szorongat a kezében...

Én magam majdnem két évig szoptattam a Benit. Soha nem kapott semmiféle (se tápszeres se cukrosvizes/teás) pótlást. Erre nagyon büszke vagyok, mert az elején baromira megkínlódtam ezért.
Az, hogy a kisbabád tudja, hogy neki hogyan jó a legalapvetőbb alapvetés a gyermeknevelésben. Ez a kötődő nevelés alapelve, hogy a babát ne egy rángatható időpontokra programozható játékbabának nézzük. Már újszülött korában (és utána is, ha nem írják át a programját) pontosan tudja, hogy neki mire van szüksége, az anyának csak követnie, segítenie kell őt, hogy elérje azt.
(A kötődő nevelés egy másik bejegyzés lesz majd, mert egy nagyon érdekes téma.)

A szoptatás úgy kezdődik, hogy szülés/születés után egyből mellre kerül a baba, akkor termelődik ugyanis az előtej, ami mennyiségileg 1-2 csepp. Erről részletesen itt olvashatsz.

Aztán a későbbiekben pedig akkor és annyiszor és annyi ideig tegyük mellre a kicsit ahányszor ő megmukkan. Nincs időkorlát. Az órát és a mérleget eldobhatjuk, vagy legalábbis felejtsük el. A női mell ugyanis annyi tejet termel amennyire a babának szüksége van. (ha mellette nem fejsz). Az első hetekben, hónapokban áll be a kereslet-kínálat egyensúlya, tehát ha kevesebb a tej, mint amennyire a babának szüksége van értelemszerűen többször kell, hogy mellre kerüljön. (én kezdetben nagyon sokat idegeskedtem, stresszeltem, ez biztos nem tett jót a tejtermelésnek, úgyhogy két szoptatás között ún. szaporító fejéssel növeltem a tej mennyiségét). Azt hogy a tej elég-e csakis a kisbabád mondhatja meg, előfordul ugyanis hogy 20 ml anyatej után is órákig alszik békésen és 100 ml után pedig fél órával cicit követel.
Ha a kisbaba mellre kerül annyiszor ahányszor ő szeretne elég lesz a tej!

Nagyon fontos a helyes mellretétel, ezzel megelőzhetjük a mellbimbó kisebesedését, kirepedését, erről bővebben itt olvashatsz. Engem hálistennek elkerült de gyakori még a mellgyulladás, erről pedig itt.

Ami még szerintem a sikeres szoptatás alapja, hogy sem játszócumira sem cumisüvegre nincsen szükség, sőt én be is tiltanám a használatukat.
A játszócumit egy orvos a múlt században azoknak a gyerekeknek találta ki, akik árvaházakban nevelkedtek, mert nem volt anyukájuk. Ezeknek a gyerekeknek tökéletes, másoknak pedig felesleges és káros. Nem csak cumizavart okozhat, hanem éppen azt a melegséget veszi el a gyermektől amire ő vágyik. Egy kisbaba nem egy műanyagot akar a szájába, hanem az anyukájához bújni, beszívni az illatát és érezni az ízét. Az anya karját magán tudni és békésen szundikálni.
A cumisüveg a másik haszontalan dolog, ugyanis egy igény szerint szoptatott csecsemőnek sem vízre sem teára sem gyümölcslére nincsen szüksége (sőt káros neki), legalább az első 6 hónapig, de még bőven azután sem, Beni 8-9 hósan kezdett el kóstolgatni. (sem a fejlődésén sem a súlyán sem pedig a jelenlegi étkezésén ez nem látszik meg).
Hiszek abban, hogyha ezeket minden kismamával és babával foglalkozó szakember tudná, akkor nem lenne ennyi tápszeres baba. És hiszek abban, hogy egy szoptatási problémával küzdő nő ne a gyerekorvostól várjon gyakorlati tanácsot és segítséget, hanem egy anyatárstól, aki a saját gyermekét sikeresen táplálta eképpen.

Ilyen anyatársak elérhetők a www.mamami.hu-n, valamint a www.lll.hu-n.

Jó olvasást, sikeres szoptatást!