Beni

Lilypie Fourth Birthday tickers

2011. június 28., kedd

Csak pattogok...

...a férjem szerint. (jó, amúgy igazából szerintem is, mer' pont menstruálok...de ez nem annyira lényeges most).
Van egy kaszt...nemis, inkább faj, akik úgy gondolják, hogy a könyv közkincs. (jó, amúgy tényleg az, ezért fut úgy a szekér a könyvtáraknak.) Na, ez a kolónia, erre játszik: hitük szerint a magánemberek könyvespolca is kölcsönzőhely. Behívod őket a lakásodba, csevegtek, és amikor visszajössz a konyhából a kávéval meg a meleg tejjel, akkor eszmélsz, hogy a fél könyvespolcodat le/át/szétrakodta, és önkényesen kiválasztott 1-10 000 irományt, hogy ő azt kölcsönkérné.
Nincs pofád azt mondani, hogy nem adod (azzal a hazugsággal esetleg próbálkozhatsz, hogy nincs meg) ...maximum elrebeged, hogy mekkora kedvenc és már sokszor olvastad és ő természetes nyugalommal mondja, hogy jó, siet visszahozni.
De te akkor már tudod, hogy keresztet vethetsz a könyvedre. Egy időben próbálkoztam, hogy felírom, hogy kinek hány darab könyvet adtam. Aztán feladtam, mert a hétből jött vissza öt (két év múlva) váltig állítva, hogy annyit vitt el. Vagy rosszabb esetben egy sem...váltig állítva, hogy nem is ismer.
Komolyan mondom, én csak annyit szeretnék, hogy azokat a könyveket, amiket érdemesnek tartok arra, hogy az ágyam mellett sorakozzanak, csak azokat és csak ott lássam még 5-10-50 év múlva is. Néha levéve, néha belelapozva, újraolvasva, néha beleszagolva, néha 1-1 vonatjegyre/belépőre/befizetendő csekkre akadva amit könyvjelzőként tűztem ezer éve bele. És itt sorolom tovább: kávépötty, hapcifolt, muslicamúmia, molykaka stb. Hiányoztok!

KÉREM VISSZA A KÖNYVEIMET!

2011. június 15., szerda

Szmutyi mékör

Gyerekek, én falom a reklámokat. Nem akarom, de akkor is. (meggyőződésem, hogy mindenki így van vele amúgy). A legjobb amit tehetünk, ha ezt tisztázzuk önmagunkban. Tudd, hogy azért vetted le a négyszer annyiba kerülő fürdőruhát a polcról, mert ott van rajta egy kis cimke, ami ígér neked valamit...és az ígéret vagy beteljesedik vagy nem. Vagy elég a következő vásárlásig vagy nem.
Rajtad áll a döntés, hogy megéri-e (neked) vagy sem.
A reklámszakemberek szerintem zsenik. Megpendítenek egy nagyon finom kis húrt az agyadban és az addig rezeg, míg a kosaradban nem landol az árú. Minél több emberben pengetnek meg egyidőben húrokat, annál nagyobb zsenik.
Na ennek az ellentéte az az állat aki "szmutyi mékör" néven futtat egy turmixgépet... de én ezen konkrétan kedd óta röhögök...:)

2011. június 11., szombat

Ballagáson

"Háádee Csilla, rágjalak meg tee, hátte nágyon jó férjet válaszottá hee, há a János nagyon jó férfi hee. Az nem hagy el tee, az nem fog...esetleg majd csak idővel, ki tuggya..."


:D

2011. június 7., kedd

Gyanútlanul...

...bicózgattam a boltba délután. Szép napos idő volt, a gyerekem otthon az apukájával, egy igazi wellness félóra elé nézhettem.
Éppen kikerültem egy idősebb nénit, furcsán bicegett, ápolatlan volt, egy színes műanyagból kötött (vagy horgolt?) szatyorral baktatott előttem.
Először a pólója színén akadt meg a szemem...babarózsaszín. Annyira furcsa az öregeken a rózsaszín...valahogy természetellenes. Ez meg még koszos is volt.
Aztán meg a feliratán:

GUBER(N)ATOR

Egyszerűen nem kattan a helyére...:
1. ez munkaruha hi(t)vat(ll)ásos kukásoknak
2. ez egy elcseszett cég neve aki undorító babarózsaszín pólókat osztogat
3. ezzel a pólóval uffolunk az ufóknak, hogy ne igázzanak le minket
4....ez egy vicc...?

Ez volt ma.