Alvás

A gyermekvállalás nemalvással jár. Ezt mindenki tudja. Fel is készül rá. De eléggé??
Kezdődik ugye a gyermek készítésével. Akkor nem alszik senki.
Majd jön az első hetek izgalma, ekkor általában az anya nem alszik. De én a házastársi egységünk jegyében felébresztettem a Jánost is. Jó, hogyha ismeri a gondolataimat, amik éjjel fél 2 és fél 4 között törnek rám.
Aztán jön az első pozitív teszt. Én a házastársi egységünk jegyében felébresztettem Jánost, ő várja meg az eredményt, én nem fagyoskodok ott a wc mellett.
Majd jönnek a rosszullétek. Éjszaka a legrosszabb. Én hánytam mint a lakodalmas kutya. Erről minden alkalommal tájékoztattam Jánost is. Jó, ha tudja mi van velem. Illetve hozzon má' inni, mer' én rosszul vagyok.
Aztán a rosszullétek huss elmúlnak, de jönnek a lábszárgörcsök. Jánost felébresztettem, a házastársi egységünk jegyében, hogy masszírozza a vádlimat és hozzon magnéziumot.
Aztán a hasam sehogy se akart velem aludni, mivel a hasam nem aludt én sem aludtam, felébresztettem hát a Jánost, hogy ne unatkozzak.
Aztán jön a fészekrakási kedv. Jánost felébresztettem, mert valami szuper ötlet jutott az eszembe...a falvédőről.
Aztán elkezdtem izgulni a szülés miatt. Nem tudtam hát aludni, mivel mi egységben vagyunk a Jánossal gyengéden (ford. orrát befogva) felébresztettem, hogy beszéljük meg a félelmeimet.
Aztán csak nem akart a szülésem beindulni, befektettek hát 2 napra a kórházba, én nem aludtam, de nem hagytam a szobatársakat se, mer' mégiscsak az ég küldött minket egy szobába, jó ha megismerjük egymást. János eközben aludt mint a tej, nem foglalkozott a mi házastársi egységünkkel.
Aztán szültem. A biztonság kedvéért felébresztettem Jánost, nehogy lemaradjon már róla, (még átalussza amilyen mormota...), igaz a produktum csak délután fél 3kor érkezett erre a világra, de jó, ha fél 6kor a férj értesül arról, hogy szülni fogunk. Egység meg minden...
Szülés utáni éjszaka nem tudtam aludni annyira dolgozott bennem az adrenalin...meg a gátseb. János nem tudom mit csinált, gyanítom, hogy aludt, ismételten semmisnek tekintve a házastársi egységünket. Álmában valószínűleg forgolódott az átélt borzalmak miatt, de úgy kell neki, minek alszik már megint...?
Majd a kórházban töltött napok alatt azért nem aludtam mert csodáltam a gyermekünket, aki mellesleg kb. óránként szopott legalább 1 óra hosszat. János már megint aludt....
Aztán hazajöttünk, első itthon töltött éjszaka, Jánost felébresztettem, hogy ő is csodálja a gyermekünket, akit aztán közösen ébresztettünk fel, mert már fél éjszaka eltelt és még nem szopott (na ilyet soha többet!!).
Aztán a gyermek már nem aludt többet sokat éjszaka, rendszeresen ébresztett engem, én meg a Jánost. Mostmár a családi egység jegyében.
Elteltek az első nehéz hetek, amikor is kisbabánk nappal aludt éjjel meg legénykedett, de azért lassan rájött, hogy az éjszaka alvásra való, és már csak alig 8-10X ébredt:D ....családi egység...
A gyermek másfél éves korában komoly döntésre jutottunk, megbeszéltük, hogy az éjjel alvásra való. Éjjel nincs több szopizás, ezt a gyermek megértette viszonylag könnyen, én kicsit nehezebben, mert azóta meg én nem tudok aludni. Blogot kezdtem írni a töménytelen idő kitöltésére amit az alváson spórolok meg, néha (értsd: rendszeresen) éjjel, ha megírtam a bejegyzést felébresztem a Jánost, hogy lektorálja...mert azért mégiscsak a családi egység...
Beni két éves, hamarosan kistesót szeretne neki az apukája...szerintetek???:D

ui. magamról nincs publikálható kép, mert mindegyiken nyálcsorgatva alszom...