Nagy dicséret a városnak ezért a befogadós ötletért. Én személy szerint pénzt nem szívesen küldök senkinek, mert meggyőződésem, hogy annak csak töredéke jut el az érintettekhez. Az más, hogy kinőtt, nem használt ruhákat már többször adtam a lakásotthonoknak, vagy a Máltaiaknak, de az inkább engem segített, mert lett hova pakolni az utánpótlást:D
Nagyon tetszik, hogy látom, hogy mennyien melléálltak az ügynek, olvastam Ónod honlapján az árvízhelyzet jelentést. Láttam pl. hogy a legkritikusabb időben több ezer (!) önkéntes dolgozott a faluban. A végén már olyan magas volt a homokzsák gát, hogy nem lehetett biztonsággal ráállni, akkor csónakokból rakták a magasítást az emberek. Szóval tényleg megfeszítetten dolgoztak hogy megmentsék a falut. Az meg már a másik szerencsétlenség, hogy nem a Sajó, hanem a belvíz öntötte el a házakat. Azzal nem lehet mit kezdeni, átszivárog a parkettán aztán annyi...
Ebben a 10 napban a munka nagy részét a város és az önkéntes pedagógusok végzik. Hatalmas segítség az, hogy így a munkába is el tudnak járni a befogadó szülők (már aki dolgozik...sok a nyugdíjas, gyes-es, gyed-es anyuka). Még szombaton is lehet, hogy ők viszik a Sokadalomba a gyerekeket, ha addig sikerül pedagógust találniuk, ha nem akkor maradnak itthon szombaton, vasárnap. (pontosabban a családok szerveznek programot nekik).
A héten kézműveskednek, moziznak, dedikáltatnak az olimpikonokkal az Edzőtáborban, elmennek az Agostyáni arborétumba, Döbrentei Ildikó és Levente Péter mesél nekik, Fényes fürdőznek, táncórákat vesznek, DOTTÓznak, városnéznek, játszóházaznak stb. stb.
TAPS TAPS Tata!!
2010. június 16., szerda
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése