Kína kínja (vigyázat nyugalmat megzavaró bejegyzés)

Na, most, hogy már 3 (azaz három) követőm van, úgy érzem elértem a csúcsra a blogkarrieremben. Igaz ebből kettő rokony egy meg nem tudja hogy kéne szabadulni, de ez teljesen mindegy mer' nekem ez nem számít. Mostmár akármiről is írhatok...bár így belegondolva eddig is írhattam volna, mer' nem olvasott a kutya se. Mostmár legalább kutya is olvas Albert személyében, az meg elmondja a többi kutyákoknak, hogy mivan, szóval mondom, a csúcson vagyok...de nem hagyom abba.

Na rátérek a lényegre, ami a cím. (mert azt mindenki tudja, hogy egy jó cím eladja a könyvet...bár azt én nem írok).
A divat nagy úr. Divatból a nők már évezredek óta mindenféle bolondságot elkövetnek magukkal. Még azt megkockáztatom, hogy nem kizárólag a férfiak miatt. Egyik ilyen divat a lábelkötés, ami az ókori Kínából ered. A kínai kislányoknak úgynevezett lótuszlábakat faragtak. A lábfejüket összeszorították és eltörték, lábujjaikat pedig az alá feszítették, és összekötözték, hogy az ne nőhessen tovább. A kifejezés eredetét magyarázó legenda szerint egy ókori császár ágyasa szépségét jellemezte úgy, hogy "lába nyomán lótuszok nyílnak".
Ami miatt ezt a szép és épületes történetet elmeséltem nektek nem más, mint hogy ehhez tartom én hasonlatosnak a dongaláb kezelését.
Na, hogy ne ájuljatok el folytatom. Beni (mint minden dongalábas) lábfeje deformálódott, a bokacsontja nem volt látható és a lábfeje lefelé-befelé állt. Ebből ugye leszűrhető, hogy ez egy komplex csontot, inakat, izmokat, ízületeket érintő probléma. De nem kell kétségbe esni, mert úgy ahogy a kínai kislányokét az ő lábát is kezelésbe vették. 8 hónapig hetente-kéthetente gipszelték, hogy a helyes tartást rögzítsék. De az nem rögzült, hanem kőműveskelemenként amit 2 hét gipsz alakított, az a 2 nap gipszszünetben visszaállt. Ezért 10 hónaposan megműtötték, megnyújtották az achillesét és a lábfejcsontokra tapadt kis izmokat. Azóta is kellett gipszelni sajnos, mert Beninek igazán makacs lábacskája van. Most nappali sínt hord itthon, kint pedig egy speciális, az ő lábára tervezett cipőt. Éjszakára egy másfajta sínt kell(ene) hordania, azt most éppen kinőtte, de ebből évente csak 1 db jár nekünk. Szóval most gipszet lopatok (!) (venni nem lehet, nem szolgálnak ki: jónapot! szeretném begipszelni a gyerekem lábát kérek egy kis gipszet...)hogy tudjak neki egy gipszsínt csinálni éjszakára.
Nagyon fontos a rendszeres gyógytorna, mi hetente 2X Tatára 1X Győrbe járunk tornázni. Emellett természetesen minden este van egy 20-30 perces etap itthon. És újdonságként elektromos kezeléseket is kap minden nap, hogy ezzel aktivizáljuk az ernyedt izmokat.
Ebben a hónapban megyünk Pécsre egy nagy dongaláb szakihoz, ő mondja ki az ítéletet (amit mi vagy elfogadunk vagy nem) hogy szükséges-e egy újabb műtét.

Ugye tényleg hasonlít...? Csak mi nem divatból csináljuk:)
Tanulság: kitartás, türelem a kínaiaknak is sikerült...