én és a baktériumok

Viszonylagos pedantériával áldott meg a Mindenható. Mindenféle helyzetekben tudok a baktériumokra gondolni. Eddig a legemlékezetesebb azonban a szülésem volt ilyen szempontból. (mármint a baktériumrágondolásiból)
Először a szülésem alatt akkor gondoltam a baktériumokra, amikor rámtették azt az ezer éves CTG gépet. Na azon a szíjon véleményezésem szerint mindenféle emberből folyó/szivárgó/csordogáló/ömlő nedv volt. Kósza gondolatként végigfutott rajtam az övsömör lehetősége, de aztán elvetettem, mert az tudtommal baktériumokkal terjed, ez meg egy egyszerű sz.ros öv volt... inkább fájdogáltam szépen csendben
(csudálatos képességem, hogy bármilyen betegséget tudok magamon vizualizálni. Egyszer csináltam magamra egy ótvar foltot...rendesen lenéztem a netről milyennek kell lennie, másnapra már ott is volt...a gondolat teremtő ereje...vártam két hetet, míg elmentem bőrgyógyászhoz, de ő kiröhögött, mert az ótvar nem gyógyul magától, de ő nem vette számításba, hogy ha már megteremtettem le is szedhetem...)
Aztán a baktériumok elleni harc azzal folytatódott, hogy megkaptam a beöntést. Cirka 1-1,5 liter vizet a végbelembe. Ezután ugye menni (rohanni) kell(ene) a wc-re. Viszonylagosan erős és rendszeres fájásokkal. Én mentem is és...letöröltem a wc peremét a domestos kendőmmel amit a szülőpakkomban tartogattam. Majd a kendőt kidobtam volna a kukába, de az sajnos mellé esett, tehát értelemszerűen lehajoltam és felvettem...majd a kuka teteje nem akart lehajlani, lehajtottam, elmentem kezet mosni és leültem f.sni...(na, most én is röhögök, de ez valóban így történt...) majd felálltam, nehezményeztem, hogy nincs wc kefe...letöröltem a wc-t a domestos kendőmmel, elmentem kezet mosni és elindultam zuhanyozni...
A zuhanyzó kb. 15 méterre volt a wc-től, én azalatt jópárszor megálltam fájni, majd mikor a zuhanyhoz értem észrevettem, hogy nem hoztam papucsot...illetve hoztam, de az nem a fürdős papucsom...elküldtem tehát Jánost a szülészeti osztályra a papucsomért, közben fájdogáltam, és arra gondoltam, hogy én biztos nem állok be a zuhanyzóba anélkül, mert ott tuti körömgombát kapok, az meg főleg nem hiányzik egy újszülött mellé...mire megérkezett a János én már a zuhanyzó földjén ültem úgy fájtam...valamilyen fondorlatos mellékszálként a hüvelygombától nem féltem...ám a zuhanyzásnál kínosan ügyeltem arra, hogy ne érjek a csempéhez, ami baromi nehéz egy 1X1-es zuhanykabinban mikor akkora vagy mint egy bálna. Na mindegy túléltem.
Egész szépen ment a vajúdás, nem volt semmi ami befolyásolt, bár néha, amikor a benedvesített textilpelust szívogattam (valami állat kitalálta, hogy szülés alatt nem lehet inni...) be-bevillant, hogy vajon most hány papucsállatka tapad meg a nyelőcsövemben és szaporodik el a beleimben...de baromi szomjas voltam...állítólag a sivatagban a pisit is megisszák...idáig nem jutottam, de majdnem...:D
Aztán újra úgy éreztem, hogy eredményre jutok a beöntéssel, már készítettem is a domestos kendőmet, de mondta a szülésznő, hogy megvizsgálna, mert lehet, hogy nemis...és tényleg, az már a Beni volt...
Szóval irány a szülőágy. Na ott az ágy mellett állva meg kellett várnom 3 tolófájást nyomás nélkül, hogy lezökkenjen (vagymicsináljon') a gyerek, én vártam hősiesen, de akkor már állni se igazán tudtam, mondta hát a szülésznő, hogy dőljek nyugodtan rá a lábtartóra. Én rá is dőltem, jött a tolófájás, (na az nagyon durva, rángat belülről valami, de iszonyúan, amit nem az agyaddal irányítasz, tuti vagyok benne, ha valaki odatette volna a kezét én eltöröm)...hatalmas erővel jött a nyomási kényszer, nekem meg vissza kellett tartanom azt...beleharaptam a lábtartó műbőrébe, hogy ne ordítsak fel, de akkor végigfutott rajtam, hogy na, ezen hány nő izzadt/vonaglott/súrlódott/rángatózott ma, én meg ezt nyalogatom, elengedtem hát, és a kezemmel kitöröltem a számat (ezt nem tudom miért csináltam tolófájás közben, amikor a kezemen kb. ugyanannyi baktérium rohangált, hisz már előtte is fogdostam a lábtartót...)
Aztán mikor megszületett Beni úgy éreztem az emberek mind piszkosak az én gyönyörű, tiszta kisbabám mellett, Jánosnak kivertem a hisztit, mikor a "főút" értsd 3 autó/perc mellett sétáltatta a gyereket, hogy megfullasztja a benzingőzzel...:D A szomszéd néni tapogatásától meg egyszerűen frászt kaptam...
Ehhez képest hatalmas fejlődésen mentem keresztül, mostanában teljes nyugalommal szemlélem, ahogy a Beni a pocsolyából kiemelt csikket rágcsálja vagy a wc-be dugja a fejét miután én oda produkáltam és kommentálja, mit lát...mintha én nem ismerném még eléggé...

Ezzel a csudálatosan megindító anekdotával szeretnék megemlékezni az én Drágámról, aki pont ma 2 éves.

ISTEN ÉLTESSEN BENIKE!