Rezgések

Fizikából tanultuk, meg még a Quimby is kiénekelte, hogy a világegyetemben minden atom és az atomban is minden részecske rezeg.
Alapvető alapvetés tehát, hogy a Világ változó, állandóan mozgó plazmagömb.
Ez a mozgás az olvasatomban leginkább egy sinus vagy ha úgy tetszik egy cosinus függvényhez hasonlítható. Van az embernek egy bizonyos ritmusa, hol fent hol lent, ahogy a régiek mondják. És ez a bölcsesség, ha megfigyelitek mindenhol jelen van. Itt nem arra az agyonegyszerűsített formára gondolok, hogy "ami felmegy egyszer le is esik", tehát nem a fent vagy a lent ténye a lényeges számomra.
Ami igazán lényeges az maga a mozgás. Ebben a mozgásban teljesedik ki minden. Ha egy zene megfelelően rezeg neked, azaz a te rezgésszámodhoz van beállítva, akkor az a zene a kedvenced lesz. Teljesen mindegy, hogy milyen műfaj vagy milyen előadás. Ha el tudsz vonatkoztatni az aktuális divattól, akkor a zenén keresztül olvashatod a másik rezgéseit. Engem például egy zárt szobában tutira halálra lehetne kínozni egy tuc-tuc mixel. Nem tehetek róla, nem az én zeném. Viszont egy Elvis szám, még akkor is, ha nem a mai kor zenéje, tutira felpörget, megmozgat, megpezsdít. Elvis, Mozart, Csajkovszkij, Ákos ésatöbbi nem azért zseniálisak mert divatosak, mert újak, mert frissek, mert írtak egy nyári slágert, hanem azért mert fizikusprofesszori pontossággal kapták el milliók rezgését.
Így van ez a színek rezgéseivel is. A gyász során hordott fekete, ha az igazi, belülről jövő gyász, a belső rezgésből táplálkozik. (Jó esetben) nem azért nem vesz fel az illető hupirózsaszínt, mert azt nem illik. Egész egyszerűen másképp rezeg olyankor az ember, természetes, hogy a szekrényből a sötétkék, fekete, sötétszürke ruhák kerülnek elő. Más a fiatalkorban és az időskorban hordott színek skálája is, azért, mert más az uralkodó rezgésszám.
Nem részletezem, mert tényleg minden, minden így rezeg körülöttük és bennünk. Természetes, hogy a pszichénk is csatlakozik ehhez. Van egy bizonyos ritmusa a belső világunknak is. Vannak napok-hetek, mikor minden gördülékenyebb, mikor kicsattansz az energiától, mikor mindent akarsz és mindent megkapsz, de azokban a napokban és hetekben is tudod, hogy egyszer eléred a maximumot, a holtpontot, amikor lágyan beleomlasz a lefelé induló hullámba, és engeded, hogy az magával húzzon. És amikor a hullám legalján vagy, akkor is tudod, hogy egyszer elindulsz felfelé, és ha nem csukod be a szemed, akkor látod, hogy a lent maximumán is előrevetül a felfelé húzó ív. Egy önismerettel rendelkező ember mindig tudja, hogy éppen hol jár.
Tehát, valódi Boldogság az, ha tisztában vagy azzal, hogy a körülötted lévő Világ és a benned elterülő Világ is eképpen működik. Kár a semmibe és az állandóba vágyakozni addig míg ezt a ritmust nem élted át maximálisan.
Ilyen szép Univerzumban élünk gyerekek, gyertek és élvezzétek!