Megérkezett. Nagyon-nagyon izgultam, hogy hogy érek oda 3-ra a Művelődési Házhoz, a Beni előfordul, hogy csak negyed 4-kor ébred. Meg amiatt is izgultam, hogy hogyan fogok választani. Azt annyira utáltam volna, hogy ott áll előttem huszonakárhány gyerek és én rábökök egyre, hogy te jöhetsz. Valahogy az annyira megalázó, az egyébként is reményvesztett gyerekek között válogatni. Elhatároztam, hogy meg fogom kérdezni, hogy ki akar velem jönni.
De aztán egész másképp lett. Megérkezett a busz, leszállt a húsz gyerek aki ebben a turnusban érkezett. Összebújva mint a fázós kutyák álltak ott és néztek nagy szemekkel. Aztán elkezdődött a nevek olvasása és odajött hozzánk egy kislány, hogy én veletek szeretnék menni... Én meg mondtam, hogy jó.
Mónikának hívják, 10 éves, 4. osztályos. Öten vannak testvérek, a két legkisebb otthon maradt az anyukájukkal, ők most 18 hónaposak. Hárman jöttek a családból, háromfelé szóródtak. A házuk teljesen összedőlt, a nővérével ketten hoztak egy reklámszatyor ruhát. Azt osztották el testvériesen, mikor kiderült, hogy nem együtt lesznek...
Este pityergett, mondtam neki, hogy ez egy nyaralás...de aztán mondta, hogy ha hazamegy még biztos kell mennie homokzsákot pakolni. Sajnos telefonuk nincs, belegondolni se vagyok képes, hogy mit érezhetnek azok a szülők akik muszájból elküldik a gyereküket azt se tudva hova, kihez.
Beni imádja, nem is tudom, hogy mi lesz, ha már nem lesz itt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése