Szeretet

Szerintem a legszebb szó a világon. Igazából mindennek az alapja, a gyökere a mozgatója a lényege.
Itt most nem arról az elcsöpögősített "lovepiszipuszinyuszi" szörnyecskéről beszélek, ami mindenhol ott van és lényegében kb. a "bírlakwazzeggel" egyenértékű, vagy még azzal sem...
Arról az érzésről beszélek ami a szíved közepéből sugárzik és annyira intenzív, hogy úgy érzed szétszakadsz. Nyom és húz és fáj és melegszik. Élettel tölt meg és élettel tölti meg a körülötted lévőket is. Azt érezni, hogy nem kapsz levegőt a mellkasodon lévő súlytól, mert MOST gondol rád a másik. Nyomni át a szíved közepéből a melegséget másoknak, azért, hogy jobb legyen nekik. Kábé ez az amiről most beszélek.
Ez az a híd ami igazán összekapcsol most bennünket, nincs másunk, csak ez, hogy ne legyünk menthetetlenül és szerencsétlenül magányosak, hitehagyottak. Híd, hogy átvedd a másik örömét, fájdalmát, nyugtalanságát, nyugodtságát, hogy együtt rezegve tovább menjetek az úton.
Szeressetek hát bátran, mert ez a jövőnk.