13+1 félreérthetetlen és megmásíthatatlan jel annak észlelésére, hogy GYES-en vagy

1. Szád földön túli mosolyra húzódik, izmaid megfeszülnek, testedben pillanatok alatt szétáramlik az adrenalin a lábadat alig tudod megfékezni az örömtánclejtés kéjes mozdulataitól amikor észreveszed, hogy a boltban éppen akciós a parizer.

2. Mókásnak találod (más gyerekén) az "Anya szeme fénye" etc. feliratú bodyt.

3. Jelen vagy a házban tartandó közgyűléseken és tudod mi az aktuális téma, azokhoz néha hozzá is szólsz.

4. Szilveszterkor, Húsvétkor, születésnapokkor iszol egy extra tejserkentőt és a következő pillanatban már a szádban érzed a gyerekpezsgőt, felismerve annak évjáratát és márkáját.

5. Tisztában vagy a játszótéren megforduló összes gyermek nevével, korával, apja/anyja személyi számával valamint utolsó székelési idejével.

6. Ismered a gyermekruha számozási rendjét, ránézésre tudod az előtted elsétáló gyermek ruhaméretét, a sajátodéval azonban nem vagy tisztában.

7. Fejben éppen a pörgőrúgásokat futtatod, a nyálad csorog, szemed vérben forog, kezeid-lábaid ökölbe húzva, testben és lélekben is a harcra készülsz... egy 8 éves forma gyerekkel, aki szembe dobta a kicsinyedet homokkal.

8. Naponta belépsz az iwiw-re, ott kommentelsz és képaláírásokat hagysz.

9. Előbb jut eszedbe a "Hej Vargáné káposztát főz" c. gyerekdal szövege, mint a kedvenc költőd legszebb verse.

10. A férjeddel hétvégenként szórakozásképpen kikérdezitek egymást a gyerekkönyvekből. Versenyt hirdettek, hogy ki tudja, hamarabb megmondani, Helga mit kapott az arab barátjától születésnapjára...(Böngésző sorozat forever!!!:D)

11. Annyira szeretnél már buliba menni, hogy melegítésképpen itthon a gyerekkel gyakorolsz, így a gyermek maximálisan otthon van a punkmetál műfajban is...Önmagadat egyik kezedben sörrel másikban borral a középsőben cigarettával képzeled el, holott legjobb tudomásod szerint nem iszol és dohányzol.

12. Ismerőseid 99,9 %-a kisgyermekes anyuka, akivel simán tudsz órákig beszélgetni az ételfoltok eltávolításáról, a szülésedről, a cukkinifőzelékről és a pelenkaárakról.

13. Hálás vagy minden hozzád intézett emberi szóért, igyekszel nem a Csigabigagyereki kezdetű dallal válaszolni a neked feltett kérdésekre. Mindenről szívesen beszélgetnél...ha tudnád miről van szó...így inkább magadban felidézed az ujjgumizás szabályait és az átvételi módokat.

13+1 Blogot kezdesz írni...

Illegál

Egy kedves ember ajánlotta nekem meghallgatásra ezt a zenekart a minap. Nálam a zene a szöveg és a klip is csillagos ötös. Úgyhogy úgy döntöttem megérdemlik a srácok a népszerűsítést.
Ui. nyünyöre vagyok, úgyhogy lehet ma csak ennyire futja, zuhanyzás után kiderül.

http://www.youtube.com/watch?v=kdZD625pE-E

Motívumok

Néha úgy gondolom, hogy az élet egy nagy puha, meleg kötött takaró. Amikor jó napokat élünk, akkor szép színes fonallal kötve, amikor rosszakat sötét színekkel. Van amikor egy pár összeköti a takaróját és együtt megy az életük fonala tovább, hogy egy vastagabb, védelmezőbb, erősebb és szebb színesebb takarójuk legyen.
Vannak álmok szép pasztell színekkel kötve és vannak vágyak erősebb intenzívebb színekből.
Néha vannak motívumok is a takaróban. A nekem szánt egyik motívum egyértelműen a dongaláb.
Azt nem tudom, hogy miért pont ez, de újra és újra visszatér az életembe. Kezdődött először is egy gyerekkori barátnőmmel, aki történetesen dongalábas volt. Méghozzá mindkét oldalon. Aztán folytatódott egy hm, hát talán udvarlófélével (aki igazság szerint azért csapta nekem a szelet mert éppen mellette álltam egy fesztiválon és neki csajozhatnéka volt. Baromi idegesítő volt, egészen addig, míg észre nem vettem (kellő rutinnal) hogy dongalábas, rákérdeztem, válaszolt, aztán normális lett, beszélgettünk egy nagyot majd továbbindult nőt keresni magának :D).
Aztán irodalmi élményekben is találkoztam már a dongalábbal, konkrétan Mika Waltari egyik könyvében, ahol a szultán fia volt dongalábas.
Találkoztam egy idős dongalábas cipész bácsival, aki azért lett cipész, mert baromira elege lett abból, hogy senki nem tud neki megfelelő lábbelit készíteni, hát készít ő magának gondolta (és milyen igaza volt).
Tudom ez nem számít, de orvosnál/gyógytornásznál elég sok dongalábas babával/gyerekkel futottunk össze a szintén dongalábas kisfiammal.
Szóval ez az én motívumom, kíváncsi vagyok még szán-e nekem a Jóisten belőle.:)

És érdekességképpen dongalábbal született hírességek:
Charles Woodson- rögbijátékos
Damon Wayans- színész
Dudley Moore- színész
Eric Richard- színész
George Byron (azaz Lord Byron)- angol költő
Kristi Yamaguchy- műkorcsolyázónő
Mia Hamm- amerikai labdarúgó játékosnő
Miguel Riffo- Chilei focista
Sir Walter Scott-skót költő, regényíró
Thaddeus Stevens-republikánus politikus
Troy Aikman- amerikai focista

Tehát egyértelműen kirajzolódik Beni jövője, vagy politikus vagy világhíres sportoló és/vagy költő lesz :D esetleg színész...vagy nem:)

Melinda

Kedves Melinda!
Isten látja lelkem, Te voltál a másik esélyes a Nagy Rádgondolok tesztre. Sokáig vekengtem is, hogy melyikőtöket válasszam.
Egyetlen okból választottam a sógornőmet, mégpedig azért, mert annyira nem hisz magában, annyira kevés az önbizalma, hogy az már nekem fáj.

Szóval Margitka, tessék végre elhinni!! Igenis Rád gondoltam, és tudom, hogy tudod, szóval ejnye-ejnye!

És Melinda, puszi, ölelés, mi érezzük egymást!:)

A gondolatokról

Tudjátok, szerintem úgy van ez, hogy lassanként elfelejtünk élni...Miért is írom ezt? Lehet, hogy sokan felkaptátok a fejeteket, mondván "ez hülye"...mit gondolatozik itt magának. De úgy érzem, hogy sokan meg nem, mert megvan bennetek az a csíra, ami, ha gondosan ápoljátok, kikel.

Elkényelmesedtünk. Gondoljatok csak arra, hogy manapság elég felvenni a telefont, vagy ami meg még személytelenebb bepötyögni egy sms-t vagy egy e-mail-t. "Jól vagy? Gondolok rád!" -nem sok karakter, nem sok idő, nem sok erőfeszítés.
Ez a régieknek nem adatott meg. Pedig ők is mentek háborúba, vásárba, vándorszínésznek vagy egyszerűen csak egy idegen városba férjhez. Biztos vagyok benne, hogy akkor még élénkebben működtek ezek a szeretetkapcsolatok, már csak azért is, mert nem volt könnyebb út.
Manapság nem merünk az érzékeinkre hagyatkozni, még az öt általános érzékünkre sem. Gépekkel meg masinákkal mérjük, kalkuláljuk ki az eredményeket. Azt meg aztán főleg nem merjük elhinni, hogy léteznek az öt érzéken túl is hullámok. Egész egyszerűen elfelejtettük őket.
Ez nem csudabogárság és nem new ages baromság. Ez a valóság csak merni kell elhinni, és ami még fontosabb, merni kell alkalmazni. Már csak azért is, mert egy sms-nek mindenki hazudhat, de a szívünknek senki.

ui. már várom azt a gépet, ami számszerűsíti a szerelem mértékét. Bedugod a párod fülébe és leméri, hogy hányat szeret. Ő visszadugja és válaszul érkezik neki az igazság. Erre felé tartunk, csak hogy tudjátok:)

Megfejés

Margitka, Te vagy az!

Teszt 1.

Beszéltem már arról nektek, hogy vannak bizonyos érzéseim. Na mondjuk nem olyasfélék, hogy pisilni kell (ezért is van szükségem inkontinencia betétre), hanem inkább olyasfélék, hogy megérzem, azt hogyha valaki gondol rám. Ez egy nagyon furcsa kicsit fojtogató érzés, bár még nem volt szívinfarktusom, de azt ilyennek képzelem. Ha nem tudnám mi ez, akkor kellemetlennek mondanám, de mivel tudom, hogy ez AZ, így már más.
Mert azért jó dolog, ha gondolnak az emberre. Szeretem ezt az érzést, és amennyire tőlem telik nyomom is vissza annak, akire én gondolok. Ha szerencsém van, megérzi. (Jánosom megérezte).
Édesanyám is rendszeresen megérzi, és így egyszerre szoktunk telefonálni egymásnak, vagy legalábbis egyszerre gondolunk egymásra.
Nem tudom viszont, hogy egy olyan ember, aki nem áll ennyire közel hozzám, az megérzi-e?
Ezért tesztprogramként lefuttatom a 6 rendszeres olvasómon ezt.

Tehát kedves rendszeres olvasóim! Közületek 1 személyre holnapig nagyon erősen gondolok!
Ki az? Jelentkezzen!

(ui. én most leírom a nevet, elmentem piszkozatba, holnap közzéteszem a bejegyzést ami a mostani dátummal fog megjelenni.)

középkor

A héten középkorú lettem. Borzadály... nem az, hogy ennyire eltelt az idő, meg, hogy ennyi az élet. (mert az előző pillanatomban még 16 évesen fogadkoztam anyukámnak, hogy időben jövök és vigyázok és nem csinálok butaságot...most meg én várom el hogy fogadkozzanak nekem ugyanezekről.)
Ami igazán bánt, hogy tinédzserként azt gondoltam, hogy ennyi idősen én már megváltom a világot, és már megteszem azoknak a lépéseknek a javát, amelyeket elterveztem.

Úgymint:

• teázás a Machu Piccun

• végiglépegetni a Nazca vonalakon

• delfinekkel úszni

• búvárkodni

• bungee jumpingolás

• tandemugrás

• régészkedés Egyiptomban

• úszás a Holt tengerben

• őserdei túrázás, gorillaölelgetéssel

• űrutazás lehetőleg űrsétával egybekötve

• tantra jógázás

• minimum 1 olimpiai bajnoki cím

• saját tengerpart birtokbavétele
  

• Tibetben kolostorlátogatás

• az Északi sarkon hógolyózás

Ezek nem elrugaszkodott álmok szerintem, úgy gondoltam, hogy ilyen idős koromban már legalább a felét kipipálom a tervemnek, vagy inkább az egészet...

Ehelyett szembesülnöm kell a valósággal, amire nekem jelenleg igazán szükségem van az:

• szemránckrém
• tyúkszemtapasz
• narancsbőr elleni szérum
• korpásodás elleni sampon
• reumakrém
• izzadásgátló dezodor
• bajusz és szakállvágó
  
• mellplasztika
• növényi alapú idegnyugtatók
• inkontinencia betét
  

Ha ezt mind be/megszereztem, indulok a Machu Piccura!

Jean Liedloff: Az elveszett boldogság nyomában (avagy a kötődő nevelésről I.)

Van egy fórumhozzászólás a témában, amit nagyon-nagyon értékesnek találok. Ezt idézném elsőként:

"Ahogy olvastam a gondolataitokat, tudatosodott bennem, hogy milyen kiváltságos helyzetben voltam én annak idején. A kontinuum gondolatot, a hordozást akkor ismertem meg, mikor az első gyerekem másfél éves volt, 1988.-ban. Stuttgartban éltem, szomszédomnak hasonló korú gyereke volt, akivel gyökeresen másképp bánt, mint ahogy addig bárhol láttam.
Kiderült, hogy fél évet élt Bali szigetén, és az ott látottak indították arra, hogy jóval 40 felett még egy gyermeket vállaljon. Megdöbbentő és irritáló volt számomra, amilyen tisztelettel bánt a gyerekével. Akkor még nem tudtam megfogalmazni, ma azt mondanám: kapcsolódott a gyerekkel. Ő ajánlotta nekem a Liedloff könyvet, ahol magyarázatot találtam arra, hogy miért olyan más ő is, és pláne a gyerek.
Tehát elolvastam a Liedloff könyvet, és sok más könyvet is, és amit megértettem belőle, azt kipróbáltam. Ha láttam, hogy jó, tovább csináltam.
Számomra a legfontosabb üzenete az volt a könyvnek, hogy nem kell a gyerekem számára egy külön, mesterséges világot alkossak. Nem kell külön szobába rakjam, külön ágyba, csörgőkkel, játékokkal. A gyerekeim azért jönnek, hogy megtapasztalják az én világomat, a felnőttek világát, megtanulják, hogyan működik ez a valódi világ, és mindenük megvan hozzá, hogy teljes biztonsággal mozogjanak ebben a világban.
A Liedloff (és más hasonló könyvek) hatására megváltoztam. Derengeni kezdett, hogy mi nyugati kultúrás civilizált emberek nagyon beképzeltek vagyunk: Nekünk nem elég jó, ahogy a dolgok a természetben, (vagy másképp: a Teremtésben) vannak. Mi "tudunk jobbat". Lassan le esett nekem a tantusz, pl az anyatej-szoptatás témában: Ahol éltem, általános volt a nézet, hogy bár jobb az anyatej, azért a tápszer is "megad mindent a babának". És nem, nem ad meg mindent, sem a babának, sem az anyának. Ugyanígy a hordozás-babakocsi-kiságy téma. A gyerek úgy van kitalálva, hogy kell neki a hordozás, hogy csak egy fiziológiás okot említsek: a mozgó felnőttre kötve mozognak a gyerek belei, nem lesz hasfájós.
Miért nem tudjuk elfogadni, hogy mi emberek, mi nyugati civilizásiós emberek is a természet részei vagyunk? Miért nem aszerint az ivadékgondozás szerint bánunk a gyerekinkkel, ami itt él a szivünkben, és bevált millió éve. Ha beképzeljük, hogy tudunk jobbat, akkor károsodunk. Elveszítjük azt a természetes képességünket, hogy boldogok legyünk, itt és most. Valami hiányt érzünk, amit igyekszünk betömni.
Bárkit hallottam mesélni a harmadik világról, abban megegyeztek, akár Indiában akár Burkina Fasoban jártak: Az ottani emberek sokkal nyugodtabbak, kiegyensúlyozottabbak, sokkal többet nevetnek, mint mi. A könyvek, amiket olvastam akár az indiánokról, akár a gyarmatosítás korai időszakáról Afrikában, akár a természeti népekről szintén ezt hangsúlyozzák:
„Nincs semmijük, de nevetnek, mosolyognak, törődnek az öregeikkel, a gyerekek ott hancúroznak körülöttük.” Tehát úgy tűnik, boldogabbak, mint mi.
Azért írom, hogy kivételes helyzetben voltam, mert először láttam a szomszédasszonyomat (had álljon itt a neve: Jutta), és láttam a gyerekét, és ez az élő példa döbbentett meg, és utána olvastam az elméletet, Liedloff könyvét.
Azóta könyvek ezrei jelentek meg, "Élet az újszülöttel", pl. Leboyer bemutatta a gyöngéd születést, Alice Miller és Winnicott megmutatták, hogyan függnek össze a születés és az első életév tapasztalatai a késöbbi függőségek kialakulásával, Liedloff követeztetéseit számtalan tanulmány, kutatás, diplomamunka igazolta."

Nagyon-nagyon kerestem azt az idézetet, ami meggyőzött arról, hogy nekem EL KELL olvasnom ezt a könyvet, de sajnos nem találtam meg pontosan, így leírom úgy ahogy bennem megmaradt:

NEM AZ A KÉRDÉS, HOGY FELVEGYÜK-E ÖLBE A SÍRÓ CSECSEMŐT, HANEM AZ, HOGY HOGYAN KERÜLT ONNAN LE?!

Olvasásra ajánlom!

És, ha szépet akartok látni, csudálatos hordozós képek a világ minden tájáról itt.

A blog

A blogírás nekem időtöltés és kommunikáció (!) a külvilággal. Régóta szemeztem vele, de úgy gondoltam, arról, hogy a Beni mikor hányszor mekkorát kakilt felesleges blogot írnom, mert ez valószínűleg csak engem hoz izgalomba. (meg pár elvetemült embert akikkel nem tárgyalok)
Aztán most jött a fejembe pár téma, és belekezdtem. Mostmár van 6 rendszeres olvasóm, ami valljuk be nagy felelősség. Eddig maximum akkor figyeltek rám ennyien, amikor az éjszaka közepén fennhangon énekeltem a "miattad iszom te állat..." örökbecsű Junkies számot, de valószínűleg akkor nem stilisztikailag értékeltek.
Szóval nagy ember lettem...
Annyira nagy, hogy tegnap felhívott a gyerekkori barátnőm, elcseverésztünk kedélyesen, majd mondta, hogy lenne egy kérése, segítsek neki MERT EBBEN EGYEDÜL ÉN TUDOK. (Namondom, emmeg mitakar pelenkacserét?)
Mondjam már meg neki, hogy hogy kell írni azt hogy "hidromasszázs kád"!??
Mivel nekünk nincs ilyen kádunk, sőt tudomásom szerint még nem is láttam ilyet, feltételezem, hogy ez a blog miatt van. Ez az írott szó hatalma...

Na, szóval nagyember vagyok:)

én a sofőr

Én nem tudok vezetni. Egyesek győzködnek róla, hogy tudok, de én tényleg nem tudok.
Először is, én majd 30 évig nagyszerűen megvoltam jogosítvány nélkül. Szeretek buszozni. Igaz néha elájulok, de az csak fokozza az izgalmakat. (kivizsgáltak ától béig. A diagnózis: van aki nem bírja a buszozást és a tömeget. Na, ez vagyok én.) Szeretek vonatozni is, bár sajnos a vonaton büdös a wc és baktériumos a közeg. Valamint kicsit zavaró hogy néha 40 km megtétele 1,5 órába telik. Így mehetnék gyalog mindenhová. Úgy legalább fejlődne a farizmom.
Naivan azt gondoltam, hogy ha kitör a harminchatodik világháború akkor én majd nem tudom busszal meg vonattal biztonságos bunkiba szállítani a családomat, kell hát egy jogosítvány. (de azt tényleg csakis a harminchatodik világháború idején használnám.)
Mert:
1. az előzőekből kiderül, hogy nem bírom a tömeget, mert akkor elájulok, namost abba sajnos egy autóstársam sem megy bele (önző állatok), hogy ha én az utakon száguldozok 50 km/h-s sebességgel akkor ők ne pofátlankodjanak oda.
2. néha elfelejtem, hogy melyik pedál mire való. (szerintem ez tök nem egyértelmű, a féket pl. lehetne ujjal kezelni, hogy ne keverődjön folyton össze a gázzal)
3. nem bírom a benzingőzt. meg vagyok győződve róla, hogy a sofőröknek fekete a tüdejük, mert az összes ratyit belélegzik.
4. a váltókart szerintem valami Freudista szexista találta ki, ami leginkább dominaként hasznosítható, a közúti közlekedésben csak hátráltat.
5. a táblákat vagy nem ismerem, van nem látom meg. (ki találta ki, hogy ilyen tök eldugott helyekre táblázzon?? mit gondol, mikor van nekem a kormányzás mellett időm megkeresni a hülye tábláit??)
6. szeretek bambulni és álmodozni, ezt vezetés közben nem lehet.
7. a mai napig nem vagyok képes felkapcsolni az autónkban a reflektort és a helyzetjelzőt (mert egyszerűen nem tudom hogy hol a kapcsolója)
8. a kulcsot a legritkább esetben sem tudom ráindítás nélkül kihúzni az indítólyukból vagy miafranc az.
9. a lejtőn nem hogy elindulni, megállni sem tudok.
10. még soha életemben nem tankoltam...és nem is akarok.

Amit viszont tudok, és biztonsággal alkalmazok az a szervízuton 20 km/h-val való közlekedés, kanyarodás valamint a parkírozás (de csak ha nem lát senki).
Tehát remélem egyértelmű, hogy én csak a harminchatodik világháború kitörésekor fogok vezetni.

BÉKE VELETEK!

Mómika

Na, eltelt ez a 10 nap is. Néha irdatlan gyorsasággal, néha csigalassan teltek a percek. Néha azt kívántam soha ne menne haza néha meg legszívesebben kiraktam volna a küszöb elé érlelni.
Voltak a kapcsolatunknak Mount Everesti magaslatai (pl. mikor azt ecsetelte, hogy milyen jó nálunk gyereknek lenni, és ha jön a következő turnus a barátait is hozzánk küldi...vagy mikor azt mondta, hogy az egész csoport siránkozik, hogy menne már haza, egyedül ő az aki még bevállalna vagy 5 napot...vagy amikor mesélte, hogy már a buszról kinézett és meg kellett harcolnia értem, hogy hozzám jöhessen...sok-sok ilyen)
és Mariana árok szerű mélységei (mikor a táskájából visszalopkodtam a gyerekjátékokat meg pár használati tárgyat, mikor realizálódott bennem, hogy itt-ott gombás kicsit, mikor követni kellett fél szemmel a lakásban, hogy éppen most mit rak zsebre).
Ami nagyon hiányozni fog belőle az a gondtalan gyerekkacaja, a naivitása, a vidámsága, humorérzéke, a Beni iránt érzett szeretete, segítőkészsége.
Ami nem fog hiányozni az a plusz munka és idegesség amit a "ragadós keze" adott.
Szóval eltelt.
Nagyon remélem, hogy jól érezte magát, és sikerült kapnia egy kis pluszt a továbbiakra.
És azt is nagyon remélem, hogy egyszer rájön, hogy sokkal jobb adni mint elvenni.

Isten Veled Mómika!

És itt köszönöm meg név szerint Anitának, Dórikának, Sárának, Gábornak, Margitkának, Noéminek, az egész fogorvosi rendelőnek és természetesen Tata városának, hogy segítették és támogatták őt.

Életbölcsességeim II.

"Bizony mondom Néktek, a fekete zokniszöszt soha ne piszkáljátok ki a körmötök sarkából, se körömreszelővel se disznómetélő kusztorával, mert másnapra dupla annyi termelődik!"

Ne hálálkodjatok, örömmel adom! :)

én és a baktériumok

Viszonylagos pedantériával áldott meg a Mindenható. Mindenféle helyzetekben tudok a baktériumokra gondolni. Eddig a legemlékezetesebb azonban a szülésem volt ilyen szempontból. (mármint a baktériumrágondolásiból)
Először a szülésem alatt akkor gondoltam a baktériumokra, amikor rámtették azt az ezer éves CTG gépet. Na azon a szíjon véleményezésem szerint mindenféle emberből folyó/szivárgó/csordogáló/ömlő nedv volt. Kósza gondolatként végigfutott rajtam az övsömör lehetősége, de aztán elvetettem, mert az tudtommal baktériumokkal terjed, ez meg egy egyszerű sz.ros öv volt... inkább fájdogáltam szépen csendben
(csudálatos képességem, hogy bármilyen betegséget tudok magamon vizualizálni. Egyszer csináltam magamra egy ótvar foltot...rendesen lenéztem a netről milyennek kell lennie, másnapra már ott is volt...a gondolat teremtő ereje...vártam két hetet, míg elmentem bőrgyógyászhoz, de ő kiröhögött, mert az ótvar nem gyógyul magától, de ő nem vette számításba, hogy ha már megteremtettem le is szedhetem...)
Aztán a baktériumok elleni harc azzal folytatódott, hogy megkaptam a beöntést. Cirka 1-1,5 liter vizet a végbelembe. Ezután ugye menni (rohanni) kell(ene) a wc-re. Viszonylagosan erős és rendszeres fájásokkal. Én mentem is és...letöröltem a wc peremét a domestos kendőmmel amit a szülőpakkomban tartogattam. Majd a kendőt kidobtam volna a kukába, de az sajnos mellé esett, tehát értelemszerűen lehajoltam és felvettem...majd a kuka teteje nem akart lehajlani, lehajtottam, elmentem kezet mosni és leültem f.sni...(na, most én is röhögök, de ez valóban így történt...) majd felálltam, nehezményeztem, hogy nincs wc kefe...letöröltem a wc-t a domestos kendőmmel, elmentem kezet mosni és elindultam zuhanyozni...
A zuhanyzó kb. 15 méterre volt a wc-től, én azalatt jópárszor megálltam fájni, majd mikor a zuhanyhoz értem észrevettem, hogy nem hoztam papucsot...illetve hoztam, de az nem a fürdős papucsom...elküldtem tehát Jánost a szülészeti osztályra a papucsomért, közben fájdogáltam, és arra gondoltam, hogy én biztos nem állok be a zuhanyzóba anélkül, mert ott tuti körömgombát kapok, az meg főleg nem hiányzik egy újszülött mellé...mire megérkezett a János én már a zuhanyzó földjén ültem úgy fájtam...valamilyen fondorlatos mellékszálként a hüvelygombától nem féltem...ám a zuhanyzásnál kínosan ügyeltem arra, hogy ne érjek a csempéhez, ami baromi nehéz egy 1X1-es zuhanykabinban mikor akkora vagy mint egy bálna. Na mindegy túléltem.
Egész szépen ment a vajúdás, nem volt semmi ami befolyásolt, bár néha, amikor a benedvesített textilpelust szívogattam (valami állat kitalálta, hogy szülés alatt nem lehet inni...) be-bevillant, hogy vajon most hány papucsállatka tapad meg a nyelőcsövemben és szaporodik el a beleimben...de baromi szomjas voltam...állítólag a sivatagban a pisit is megisszák...idáig nem jutottam, de majdnem...:D
Aztán újra úgy éreztem, hogy eredményre jutok a beöntéssel, már készítettem is a domestos kendőmet, de mondta a szülésznő, hogy megvizsgálna, mert lehet, hogy nemis...és tényleg, az már a Beni volt...
Szóval irány a szülőágy. Na ott az ágy mellett állva meg kellett várnom 3 tolófájást nyomás nélkül, hogy lezökkenjen (vagymicsináljon') a gyerek, én vártam hősiesen, de akkor már állni se igazán tudtam, mondta hát a szülésznő, hogy dőljek nyugodtan rá a lábtartóra. Én rá is dőltem, jött a tolófájás, (na az nagyon durva, rángat belülről valami, de iszonyúan, amit nem az agyaddal irányítasz, tuti vagyok benne, ha valaki odatette volna a kezét én eltöröm)...hatalmas erővel jött a nyomási kényszer, nekem meg vissza kellett tartanom azt...beleharaptam a lábtartó műbőrébe, hogy ne ordítsak fel, de akkor végigfutott rajtam, hogy na, ezen hány nő izzadt/vonaglott/súrlódott/rángatózott ma, én meg ezt nyalogatom, elengedtem hát, és a kezemmel kitöröltem a számat (ezt nem tudom miért csináltam tolófájás közben, amikor a kezemen kb. ugyanannyi baktérium rohangált, hisz már előtte is fogdostam a lábtartót...)
Aztán mikor megszületett Beni úgy éreztem az emberek mind piszkosak az én gyönyörű, tiszta kisbabám mellett, Jánosnak kivertem a hisztit, mikor a "főút" értsd 3 autó/perc mellett sétáltatta a gyereket, hogy megfullasztja a benzingőzzel...:D A szomszéd néni tapogatásától meg egyszerűen frászt kaptam...
Ehhez képest hatalmas fejlődésen mentem keresztül, mostanában teljes nyugalommal szemlélem, ahogy a Beni a pocsolyából kiemelt csikket rágcsálja vagy a wc-be dugja a fejét miután én oda produkáltam és kommentálja, mit lát...mintha én nem ismerném még eléggé...

Ezzel a csudálatosan megindító anekdotával szeretnék megemlékezni az én Drágámról, aki pont ma 2 éves.

ISTEN ÉLTESSEN BENIKE!

1000

Édeseim!
Ezer felett jár a számláló. Ebből ötszázat bevállalok, mert a blog a kezdőlapom, de 500 rámkatt nem egész egy hónap alatt...szóvalhát elkényeztettek.
Kösz, de tényleg...

Szeretet

Szerintem a legszebb szó a világon. Igazából mindennek az alapja, a gyökere a mozgatója a lényege.
Itt most nem arról az elcsöpögősített "lovepiszipuszinyuszi" szörnyecskéről beszélek, ami mindenhol ott van és lényegében kb. a "bírlakwazzeggel" egyenértékű, vagy még azzal sem...
Arról az érzésről beszélek ami a szíved közepéből sugárzik és annyira intenzív, hogy úgy érzed szétszakadsz. Nyom és húz és fáj és melegszik. Élettel tölt meg és élettel tölti meg a körülötted lévőket is. Azt érezni, hogy nem kapsz levegőt a mellkasodon lévő súlytól, mert MOST gondol rád a másik. Nyomni át a szíved közepéből a melegséget másoknak, azért, hogy jobb legyen nekik. Kábé ez az amiről most beszélek.
Ez az a híd ami igazán összekapcsol most bennünket, nincs másunk, csak ez, hogy ne legyünk menthetetlenül és szerencsétlenül magányosak, hitehagyottak. Híd, hogy átvedd a másik örömét, fájdalmát, nyugtalanságát, nyugodtságát, hogy együtt rezegve tovább menjetek az úton.
Szeressetek hát bátran, mert ez a jövőnk.

Szopatás 2!

Kaptam visszajelzéseket, hogy kicsit durvára sikerült az előző post.
Igen, valóban az én értékrendemben a tápszer/tea kombó a csecsemőknek közvetlenül a hypokloritos tisztítószer után jöhet szóba, mint táplálék. De ez csak én vagyok. Azonban el tudom fogadni, hogy van, aki nem ezzel az értékrenddel bír. Bár a tápszeres táplálás drágább és melósabb, mint az anyatejes, simán előfordulhat, hogy valaki mégis ezt választja. Nincs ezzel gondom.
Egy dolog bosszant, ha ez a választás az ismerethiányban gyökerezik. Az "elfogyott a tejem" és a "nem volt elég csak a tej" kijelentésektől a falra mászok. A "védőnő szerint nem elég zsíros a tejem"-re meg konkrétan ütök.
Szóval tényleg nem a tápszerrel van bajom.

Szeretlek Gordon!

Thomas Gordonról a suliban hallottam először. Egy elmélet volt nagyon sokáig, egész addig míg szülő nem lettem. Akkor fogtam ÚGY először a könyvét a kezemben...
Teljesen általános dolgokról beszél, olyan, hogy amikor olvasod, akkor csak a vállad vonogatod, hogy "hát persze, hogy így kell..."

- persze, hogy tisztelni kell a partneredet akivel beszélgetsz (még akkor is ha gyerek)
- persze, hogy meg kell hallgatnod ÉRTŐ FIGYELEMMEL azt, amit mond
- persze, hogy nem lehet, legyinteni a problémájára, mert neki EZ a probléma
- persze, hogy nem a fenyegetés és a moralizálás az, amire a másiknak szüksége van.

Aztán amikor "helyzetben vagy" és éppen kicsúszna a szádon, hogy "katonadolog", amikor a gyerek megüti az ujját a fakockával és sír, akkor esik le, hogy ez a Gordon nagyon tudott valamit...

Ajánlom!

részlet a könyvből:

"Kell, hogy hallani akarjuk a gyermek mondanivalóját. Ez azt jelenti, hogy hajlandók vagyunk rászánni az időt. Ha nincs időnk, akkor ezt egyszerűen meg kell mondanunk.
Őszintén akarnunk kell segíteni a gyereknek ebben a konkrét problémájában. Ha nem akarunk, várjunk, amíg elérkezik az alkalmas időpont.
Képesnek kell lennünk őszintén elfogadni az érzéseit, bármilyenek legyenek is , bármennyire különbözzenek is a mieinktől, vagy attól, amilyennek elképzeljük, hogy egy gyerek érzéseinek lenniük "kell". Ezt a beállítódást nem egyik napról a másikra sajátítjuk el...
Mélységesen bíznunk kell abban, hogy a gyerek képes elbánni saját érzéseivel, képes feldolgozni őket, és megoldásokat találni a problémáira. Ezt a bizalmat a gyerek problémamegoldásainak figyelése során alakíthatjuk ki.
El kell fogadnunk, hogy az érzések átmenetiek, nem állandóak. Az érzések változékonyak - gyűlölet szeretetbe csaphat át, a bátortalanságot a remény válthatja fel. Így hát nem kell félni az érzések kifejezésétől, ezek nem rögzülnek örökre a gyerekben. Minderről az értő figyelem győzhet meg.
Képesnek kell lenni arra, hogy a gyereket tőlünk független különálló lényként lássuk, olyan embernek, aki már nincs hozzánk kötve, önálló egyén, akinek nemcsak életet, hanem egyéniséget is mi adtunk. A különállásnak ez a tudata teszi lehetővé, hogy saját érzéseket és saját látásmódot engedjünk meg a gyereknek. Csak az a szülő tud hatékonyan segíteni a gyerekének, aki érzi ezt a különállást. Vele - de nem hozzátapadva - kell lennünk, mikor átéli a problémáit"

Thomas Gordon: P.E.T. (A szülői eredményesség tanulása)

Életbölcsességeim I.

Barátaim!
Rengetegsok év áll mögöttem. Ez idő alatt, ahogy tőlem telt szívtam magamba a tudást és a tapasztalást. Tanulmányoztam valamennyi ősi vallást. Elolvastam soksok könyvet. Beszélgettem bölcs és mégbölcsebb emberekkel. Éltem az életemet a legjobb tudásom szerint.
Ezt a máshol nem olvasható tudásesszenciát osztom meg veletek a továbbiakban. Használjátok kedvetek szerint.

Az első tanításom a következő:

"Bizony mondom Néktek, soha ne menjetek dinnyeevés után futni!"

Ne hálálkodjatok...szívesen adom.

Rezgések

Fizikából tanultuk, meg még a Quimby is kiénekelte, hogy a világegyetemben minden atom és az atomban is minden részecske rezeg.
Alapvető alapvetés tehát, hogy a Világ változó, állandóan mozgó plazmagömb.
Ez a mozgás az olvasatomban leginkább egy sinus vagy ha úgy tetszik egy cosinus függvényhez hasonlítható. Van az embernek egy bizonyos ritmusa, hol fent hol lent, ahogy a régiek mondják. És ez a bölcsesség, ha megfigyelitek mindenhol jelen van. Itt nem arra az agyonegyszerűsített formára gondolok, hogy "ami felmegy egyszer le is esik", tehát nem a fent vagy a lent ténye a lényeges számomra.
Ami igazán lényeges az maga a mozgás. Ebben a mozgásban teljesedik ki minden. Ha egy zene megfelelően rezeg neked, azaz a te rezgésszámodhoz van beállítva, akkor az a zene a kedvenced lesz. Teljesen mindegy, hogy milyen műfaj vagy milyen előadás. Ha el tudsz vonatkoztatni az aktuális divattól, akkor a zenén keresztül olvashatod a másik rezgéseit. Engem például egy zárt szobában tutira halálra lehetne kínozni egy tuc-tuc mixel. Nem tehetek róla, nem az én zeném. Viszont egy Elvis szám, még akkor is, ha nem a mai kor zenéje, tutira felpörget, megmozgat, megpezsdít. Elvis, Mozart, Csajkovszkij, Ákos ésatöbbi nem azért zseniálisak mert divatosak, mert újak, mert frissek, mert írtak egy nyári slágert, hanem azért mert fizikusprofesszori pontossággal kapták el milliók rezgését.
Így van ez a színek rezgéseivel is. A gyász során hordott fekete, ha az igazi, belülről jövő gyász, a belső rezgésből táplálkozik. (Jó esetben) nem azért nem vesz fel az illető hupirózsaszínt, mert azt nem illik. Egész egyszerűen másképp rezeg olyankor az ember, természetes, hogy a szekrényből a sötétkék, fekete, sötétszürke ruhák kerülnek elő. Más a fiatalkorban és az időskorban hordott színek skálája is, azért, mert más az uralkodó rezgésszám.
Nem részletezem, mert tényleg minden, minden így rezeg körülöttük és bennünk. Természetes, hogy a pszichénk is csatlakozik ehhez. Van egy bizonyos ritmusa a belső világunknak is. Vannak napok-hetek, mikor minden gördülékenyebb, mikor kicsattansz az energiától, mikor mindent akarsz és mindent megkapsz, de azokban a napokban és hetekben is tudod, hogy egyszer eléred a maximumot, a holtpontot, amikor lágyan beleomlasz a lefelé induló hullámba, és engeded, hogy az magával húzzon. És amikor a hullám legalján vagy, akkor is tudod, hogy egyszer elindulsz felfelé, és ha nem csukod be a szemed, akkor látod, hogy a lent maximumán is előrevetül a felfelé húzó ív. Egy önismerettel rendelkező ember mindig tudja, hogy éppen hol jár.
Tehát, valódi Boldogság az, ha tisztában vagy azzal, hogy a körülötted lévő Világ és a benned elterülő Világ is eképpen működik. Kár a semmibe és az állandóba vágyakozni addig míg ezt a ritmust nem élted át maximálisan.
Ilyen szép Univerzumban élünk gyerekek, gyertek és élvezzétek!

Szopatás!

Egyszer egy külföldi apuka mondta így a szoptatást, aztán jót röhögött mikor elmagyarázták neki mekkora különbséget jelent az az 1 betű :D (arra már nem emlékszem, hogy ezt a történetet láttam, hallottam, olvastam vagy kitaláltam-e). Szóval most a szoptatásról fogom az észt osztani nektek, a cím arra utal, hogy ebben a témában hmm...hogy is fogalmazzak, nagyon sok az átverés és az ismerethiány.

(Apukák menjetek igyatok kávét, egyetek csokit a postban sok lesz a szőrbenövésről és a hüvelygombáról valamint a Hoszé Ármándóról szóló történet...)

Kezdem ott, hogy a sikeres szoptatás titka az, hogy SENKIRE nem szabad hallgatni csak és kizárólag a KISBABÁDRA!

Tapasztalatból mondom, hogy sok gyerekorvos és védőnő dolgozik ma Magyarországon úgy, hogy halvány lila gőze nincs a szoptatásról. Ilyenkor nekem kinyílik a bicska a zsebemben, ugyanis azoknak az embereknek akik csecsemőkkel, és kismamákkal dolgoznak KUTYA KÖTELESSÉGE hiteles információkat közölni. A segítő szándékot nem (mindig) vonom kétségbe, de biztos vagyok benne, hogy a tápszergyártók valami úton-módon támogatják azokat az orvosokat akik az ő terméküket írják fel. Valamint a kismamákat is "behálózzák" és azt közvetítik, hogy egy csecsemő csak akkor csecsemő, ha cumi lóg a szájában és cumisüveget szorongat a kezében...

Én magam majdnem két évig szoptattam a Benit. Soha nem kapott semmiféle (se tápszeres se cukrosvizes/teás) pótlást. Erre nagyon büszke vagyok, mert az elején baromira megkínlódtam ezért.
Az, hogy a kisbabád tudja, hogy neki hogyan jó a legalapvetőbb alapvetés a gyermeknevelésben. Ez a kötődő nevelés alapelve, hogy a babát ne egy rángatható időpontokra programozható játékbabának nézzük. Már újszülött korában (és utána is, ha nem írják át a programját) pontosan tudja, hogy neki mire van szüksége, az anyának csak követnie, segítenie kell őt, hogy elérje azt.
(A kötődő nevelés egy másik bejegyzés lesz majd, mert egy nagyon érdekes téma.)

A szoptatás úgy kezdődik, hogy szülés/születés után egyből mellre kerül a baba, akkor termelődik ugyanis az előtej, ami mennyiségileg 1-2 csepp. Erről részletesen itt olvashatsz.

Aztán a későbbiekben pedig akkor és annyiszor és annyi ideig tegyük mellre a kicsit ahányszor ő megmukkan. Nincs időkorlát. Az órát és a mérleget eldobhatjuk, vagy legalábbis felejtsük el. A női mell ugyanis annyi tejet termel amennyire a babának szüksége van. (ha mellette nem fejsz). Az első hetekben, hónapokban áll be a kereslet-kínálat egyensúlya, tehát ha kevesebb a tej, mint amennyire a babának szüksége van értelemszerűen többször kell, hogy mellre kerüljön. (én kezdetben nagyon sokat idegeskedtem, stresszeltem, ez biztos nem tett jót a tejtermelésnek, úgyhogy két szoptatás között ún. szaporító fejéssel növeltem a tej mennyiségét). Azt hogy a tej elég-e csakis a kisbabád mondhatja meg, előfordul ugyanis hogy 20 ml anyatej után is órákig alszik békésen és 100 ml után pedig fél órával cicit követel.
Ha a kisbaba mellre kerül annyiszor ahányszor ő szeretne elég lesz a tej!

Nagyon fontos a helyes mellretétel, ezzel megelőzhetjük a mellbimbó kisebesedését, kirepedését, erről bővebben itt olvashatsz. Engem hálistennek elkerült de gyakori még a mellgyulladás, erről pedig itt.

Ami még szerintem a sikeres szoptatás alapja, hogy sem játszócumira sem cumisüvegre nincsen szükség, sőt én be is tiltanám a használatukat.
A játszócumit egy orvos a múlt században azoknak a gyerekeknek találta ki, akik árvaházakban nevelkedtek, mert nem volt anyukájuk. Ezeknek a gyerekeknek tökéletes, másoknak pedig felesleges és káros. Nem csak cumizavart okozhat, hanem éppen azt a melegséget veszi el a gyermektől amire ő vágyik. Egy kisbaba nem egy műanyagot akar a szájába, hanem az anyukájához bújni, beszívni az illatát és érezni az ízét. Az anya karját magán tudni és békésen szundikálni.
A cumisüveg a másik haszontalan dolog, ugyanis egy igény szerint szoptatott csecsemőnek sem vízre sem teára sem gyümölcslére nincsen szüksége (sőt káros neki), legalább az első 6 hónapig, de még bőven azután sem, Beni 8-9 hósan kezdett el kóstolgatni. (sem a fejlődésén sem a súlyán sem pedig a jelenlegi étkezésén ez nem látszik meg).
Hiszek abban, hogyha ezeket minden kismamával és babával foglalkozó szakember tudná, akkor nem lenne ennyi tápszeres baba. És hiszek abban, hogy egy szoptatási problémával küzdő nő ne a gyerekorvostól várjon gyakorlati tanácsot és segítséget, hanem egy anyatárstól, aki a saját gyermekét sikeresen táplálta eképpen.

Ilyen anyatársak elérhetők a www.mamami.hu-n, valamint a www.lll.hu-n.

Jó olvasást, sikeres szoptatást!

Programok

Nagy dicséret a városnak ezért a befogadós ötletért. Én személy szerint pénzt nem szívesen küldök senkinek, mert meggyőződésem, hogy annak csak töredéke jut el az érintettekhez. Az más, hogy kinőtt, nem használt ruhákat már többször adtam a lakásotthonoknak, vagy a Máltaiaknak, de az inkább engem segített, mert lett hova pakolni az utánpótlást:D
Nagyon tetszik, hogy látom, hogy mennyien melléálltak az ügynek, olvastam Ónod honlapján az árvízhelyzet jelentést. Láttam pl. hogy a legkritikusabb időben több ezer (!) önkéntes dolgozott a faluban. A végén már olyan magas volt a homokzsák gát, hogy nem lehetett biztonsággal ráállni, akkor csónakokból rakták a magasítást az emberek. Szóval tényleg megfeszítetten dolgoztak hogy megmentsék a falut. Az meg már a másik szerencsétlenség, hogy nem a Sajó, hanem a belvíz öntötte el a házakat. Azzal nem lehet mit kezdeni, átszivárog a parkettán aztán annyi...

Ebben a 10 napban a munka nagy részét a város és az önkéntes pedagógusok végzik. Hatalmas segítség az, hogy így a munkába is el tudnak járni a befogadó szülők (már aki dolgozik...sok a nyugdíjas, gyes-es, gyed-es anyuka). Még szombaton is lehet, hogy ők viszik a Sokadalomba a gyerekeket, ha addig sikerül pedagógust találniuk, ha nem akkor maradnak itthon szombaton, vasárnap. (pontosabban a családok szerveznek programot nekik).
A héten kézműveskednek, moziznak, dedikáltatnak az olimpikonokkal az Edzőtáborban, elmennek az Agostyáni arborétumba, Döbrentei Ildikó és Levente Péter mesél nekik, Fényes fürdőznek, táncórákat vesznek, DOTTÓznak, városnéznek, játszóházaznak stb. stb.

TAPS TAPS Tata!!

Ónod

Megérkezett. Nagyon-nagyon izgultam, hogy hogy érek oda 3-ra a Művelődési Házhoz, a Beni előfordul, hogy csak negyed 4-kor ébred. Meg amiatt is izgultam, hogy hogyan fogok választani. Azt annyira utáltam volna, hogy ott áll előttem huszonakárhány gyerek és én rábökök egyre, hogy te jöhetsz. Valahogy az annyira megalázó, az egyébként is reményvesztett gyerekek között válogatni. Elhatároztam, hogy meg fogom kérdezni, hogy ki akar velem jönni.
De aztán egész másképp lett. Megérkezett a busz, leszállt a húsz gyerek aki ebben a turnusban érkezett. Összebújva mint a fázós kutyák álltak ott és néztek nagy szemekkel. Aztán elkezdődött a nevek olvasása és odajött hozzánk egy kislány, hogy én veletek szeretnék menni... Én meg mondtam, hogy jó.
Mónikának hívják, 10 éves, 4. osztályos. Öten vannak testvérek, a két legkisebb otthon maradt az anyukájukkal, ők most 18 hónaposak. Hárman jöttek a családból, háromfelé szóródtak. A házuk teljesen összedőlt, a nővérével ketten hoztak egy reklámszatyor ruhát. Azt osztották el testvériesen, mikor kiderült, hogy nem együtt lesznek...
Este pityergett, mondtam neki, hogy ez egy nyaralás...de aztán mondta, hogy ha hazamegy még biztos kell mennie homokzsákot pakolni. Sajnos telefonuk nincs, belegondolni se vagyok képes, hogy mit érezhetnek azok a szülők akik muszájból elküldik a gyereküket azt se tudva hova, kihez.
Beni imádja, nem is tudom, hogy mi lesz, ha már nem lesz itt...

Szolgálati közlemény

Múlt héten hallottam róla, hogy Tata 100 árvízkárosult gyermeket lát vendégül 10 napig. Meghánytuk-vetettük a Jánossal, és úgy döntöttünk mi is tudunk vállalni egy gyereket. A város 8-16 óráig programokat szervez nekik, nekünk csak el kell juttatni meg haza kell hozni őket. Tata a tízórai-ebéd-uzsonna hercehurcát is vállalja. Mi csak reggelit meg vacsorát adunk, meg egy ágyat. Ma háromkor találkozunk a nekünk rendelt gyerekkel, már nagyon várjuk mindannyian. A bejegyzések tehát 10 napig valószínűleg korlátozott számban és témában várhatóak.
Megértéseteket köszönöm:)

ui. itt az ideje a szekrényeket átnézni, ami az elmúlt három évben nem volt rajtatok ezután sem lesz. Most egész biztos, hogy jó helyre kerül.

Alvás

A gyermekvállalás nemalvással jár. Ezt mindenki tudja. Fel is készül rá. De eléggé??
Kezdődik ugye a gyermek készítésével. Akkor nem alszik senki.
Majd jön az első hetek izgalma, ekkor általában az anya nem alszik. De én a házastársi egységünk jegyében felébresztettem a Jánost is. Jó, hogyha ismeri a gondolataimat, amik éjjel fél 2 és fél 4 között törnek rám.
Aztán jön az első pozitív teszt. Én a házastársi egységünk jegyében felébresztettem Jánost, ő várja meg az eredményt, én nem fagyoskodok ott a wc mellett.
Majd jönnek a rosszullétek. Éjszaka a legrosszabb. Én hánytam mint a lakodalmas kutya. Erről minden alkalommal tájékoztattam Jánost is. Jó, ha tudja mi van velem. Illetve hozzon má' inni, mer' én rosszul vagyok.
Aztán a rosszullétek huss elmúlnak, de jönnek a lábszárgörcsök. Jánost felébresztettem, a házastársi egységünk jegyében, hogy masszírozza a vádlimat és hozzon magnéziumot.
Aztán a hasam sehogy se akart velem aludni, mivel a hasam nem aludt én sem aludtam, felébresztettem hát a Jánost, hogy ne unatkozzak.
Aztán jön a fészekrakási kedv. Jánost felébresztettem, mert valami szuper ötlet jutott az eszembe...a falvédőről.
Aztán elkezdtem izgulni a szülés miatt. Nem tudtam hát aludni, mivel mi egységben vagyunk a Jánossal gyengéden (ford. orrát befogva) felébresztettem, hogy beszéljük meg a félelmeimet.
Aztán csak nem akart a szülésem beindulni, befektettek hát 2 napra a kórházba, én nem aludtam, de nem hagytam a szobatársakat se, mer' mégiscsak az ég küldött minket egy szobába, jó ha megismerjük egymást. János eközben aludt mint a tej, nem foglalkozott a mi házastársi egységünkkel.
Aztán szültem. A biztonság kedvéért felébresztettem Jánost, nehogy lemaradjon már róla, (még átalussza amilyen mormota...), igaz a produktum csak délután fél 3kor érkezett erre a világra, de jó, ha fél 6kor a férj értesül arról, hogy szülni fogunk. Egység meg minden...
Szülés utáni éjszaka nem tudtam aludni annyira dolgozott bennem az adrenalin...meg a gátseb. János nem tudom mit csinált, gyanítom, hogy aludt, ismételten semmisnek tekintve a házastársi egységünket. Álmában valószínűleg forgolódott az átélt borzalmak miatt, de úgy kell neki, minek alszik már megint...?
Majd a kórházban töltött napok alatt azért nem aludtam mert csodáltam a gyermekünket, aki mellesleg kb. óránként szopott legalább 1 óra hosszat. János már megint aludt....
Aztán hazajöttünk, első itthon töltött éjszaka, Jánost felébresztettem, hogy ő is csodálja a gyermekünket, akit aztán közösen ébresztettünk fel, mert már fél éjszaka eltelt és még nem szopott (na ilyet soha többet!!).
Aztán a gyermek már nem aludt többet sokat éjszaka, rendszeresen ébresztett engem, én meg a Jánost. Mostmár a családi egység jegyében.
Elteltek az első nehéz hetek, amikor is kisbabánk nappal aludt éjjel meg legénykedett, de azért lassan rájött, hogy az éjszaka alvásra való, és már csak alig 8-10X ébredt:D ....családi egység...
A gyermek másfél éves korában komoly döntésre jutottunk, megbeszéltük, hogy az éjjel alvásra való. Éjjel nincs több szopizás, ezt a gyermek megértette viszonylag könnyen, én kicsit nehezebben, mert azóta meg én nem tudok aludni. Blogot kezdtem írni a töménytelen idő kitöltésére amit az alváson spórolok meg, néha (értsd: rendszeresen) éjjel, ha megírtam a bejegyzést felébresztem a Jánost, hogy lektorálja...mert azért mégiscsak a családi egység...
Beni két éves, hamarosan kistesót szeretne neki az apukája...szerintetek???:D

ui. magamról nincs publikálható kép, mert mindegyiken nyálcsorgatva alszom...

tesztoszteron

Előljáróban elmondanám, hogy elég sok évig tanultam biológiát. Anatómiából még szigorlatoztam is. Tehát amit itt leírok az mind a valóság, csak néhány részlet kicsorbult az idő vasfogán. (deugyeezszépvolt?)
Mertkérem az úgy van, hogy az élőlények szaporodnak. Ki így, ki úgy. Az emberek meg amúgy. Az utód neme már a fogantatás pillanatában eldől (mondják ezt azok, akik nem tanultak anatómiát). De én nem! Mert az igaz, hogy a fogantatáskor megvan, hogy XX-el (ez a későbbi keresztszemes technika elsajátítását segíti) vagy XY-al (koordináta rendszer, kétismeretlenes egyenlet, naná, hogy az) indulunk, DE az első pár napban mindkét egyed ugyanúgy fejlődik, ugyanazok a tulajdonságaik, a méretük a génállományuk (kivéve ugye azt az 1-et).
Ami igazán dönt arról, hogy mivé leszünk az a TESZTOSZTERON, azt meg kitudja hogy honnan, miből, miként, de valószínűsíthetően az az árva Y rántja elő (a farzsebéből?), bebombázza szerencsétlen (?) zigótába, azt nesze neked dinnye a hónod alá, térkép az agyban, tolatás középső tükörből...
Ez rögtön megválaszolja azt a bugyuta és egyszerű kérdést, amin a tudósok évtizedek óta vitáznak, hogy minek a férfiaknak mellbimbó. Hát kérem azért mer' későn eszmélnek...

Dinnye tú

Először is azzal kezdem, hogy nektek érdemes bevágni a hisztit, 5 megjegyzés egy nap alatt, eddig ez a rekordom, holnap megtépem a ruháimat és hamut szórok a fejemre, lehet hogy elérem a bűvös hatot. Nem tudom meddig fokozhatom a rinyálást, a végén nyilvános szteppelésre kényszerítetek...
De büszke vagyok rátok tényleg!
Kedves valaki emlékeztetett a dinnye a hasban szitura....
ez már tegnap is eszembe jutott, de annyira különlegesnek éreztem eme témát, hogy ez egy külön posztot igényel (neeem, nem szenvedek alkotói válságban...)
Szóval a dinnyét több helyen hordhatjuk, fiúk elsősorban hónalj alatt és láb között (mint tegnap írtam) lányok pedig mellkason (a szerencsésebbek...én speciel diót kaptam), csípőtájékon (na itt pótlom az összes hiányosságomat) esetleg nyakon (öö, nemtom, lehet)...
Ám egy közös hely van a dinnyehalmazban, ahol mindkét nem hordhatja és az a POCAK.
Egész fiatal egyedeknél megfigyelhető a jelenség, ami konkretizálva úgy néz ki, hogy nagyobb a gyerek hasa mint az összes többi része együttvéve (ilyen az én gyerekem is, állítólag hasfalsérve van, de én ebben nem hiszek, szerintem egész egyszerűen csak bírja a gyümölcsöket, paszuly alakú mégse lehet szegény).
A nők általában zigótát bújtatnak a dinnyébe, (azért mert nekik nem megy a szöszmőgyártás, valahol kompenzálniuk kell ezt a traumát), és pont jó, mert a zigótával egyidőben elkezdik növeszteni a mellkasdinnyét (diót) is. Ez azért van, mert a nők nagy divatbolondok, és tudják, hogy az az ing ami hasban jó az mellben lóg, ha ezt nem teszik meg. Ezt megbeszélik a sztájlisztjukkal, aki közli velük a megoldást...azt már csak kivitelezni kell. A csípőtájéki dinnye meg egyenes arányban követi a többieket, mert nem akar lemaradni nehogy narancsnak nézzék (az majd később jön), meg amúgy is ha az ing pásszol akkor a cicanadrágnak is pásszolnia kell.
A férfiak állítólag sört tesznek a dinnyébe...nem értem miért ilyen bolondok, mikor a sör dinnyével minimum 2 nap toalettfogság. (ford. cifrafosás). Nekik néha a mellkasdinnyéjük is növekedni kezd, de ez csupán a gazdaság fellendítésével van összefüggésben. Tudják, hogy Magyarország egyik vezető iparága a púdergyártás, ez meghalna a lógó férfimellek nélkül. (főleg mióta a babák kiszálltak a bizniszből, mer kitalálták, hogy a púder eltömíti a pólusokat...ez csak kifogás, mert a babák fenekén a lehető legritkábban lehet fellelni eltömődött pólust, szerintem abban a bűzben a pólusok se maradnak meg.)
Én amúgy szeretem a dinnyét.
Most aszongya a zuram írjak a pumpáról, nem tudom mirefel, mert az első Ancsika volt, ő meg azt mondta a tesztoszteronról írjak. (ezt meg is teszem) De most hogy így gondolkozom, rájövök, hogy nem egészen vagyok tisztában a pumpák működésével, mer' el se tudom képzelni, hogy hol megy beléjük a levegő??? De most komolyan...vagy a pumpák csak fújni tudnak szívni nem? Nade mit fújnak akkor? Addig míg valaki fel nem világosít jegelem a témát, mert fizikailag nem értelmezhető számomra.

Anyaság

Elmondom mi az anyaság. Mindenki valami fennkölt dologra gondol, pedig a legegyszerűbb dolog a világon.
Anya az, aki egy egész napraforgómagot talál a pelenkatartalomban (ford. hígfos) majd napokig gondolkozik azon, hogy az hogyan, miként és legfőképpen mikor kerülhetett a gyermekébe.

kétségek

Kezdek kétségbe esni, teszem ezt azért, mert én nem naplót akarok írni. Márpedig a blogot csak és kizárólag az különbözteti meg a naplótól, hogy nyilvános. Ezért pl. nem illik rajta böfögni. Nade, ha rákényszerítetek, hogy naplót írjak, akkor elkezdhetek itt még akár azt is. És nem tántorodom vissza a fokhagymaevéstől sem. Mostmár bizonyos, hogy egyetlen hűséges olvasóm a férjem. Ő pörgeti a számlálót. Apukám, hazafelé hozzál tejet, az semlegesíti a fokhagymát.

ui. a humorérzékem sajnos Pécsre költözött, ha találkozom vele próbálom hazarángatni, ha nem akkor ezentúl szakirodalom feldolgozást kapsz Édes.

Dinnye

Az a jó, hogy még nincs is itt az igazi dinnyeszezon, de a pasik máris hordják. Nem értem miért pont a hónuk alatt. De ők nagyon bírhatják a cipekedést, mert a lábuk közé is besuvasztanak egyet. Adhatna nekik valaki végre egy reklámszatyrot.
De azért kösz, hogy emlékeztettek fiúk...

iwiw

Gyerekek, ma megbizonyosodtam, saját két szememmel láttam, tényleg léteznek a rejtőzködők.
Van egy ismerősöm, bizonyos "törölt regisztráció, azaz töriregi" aki rendszeresen frissíti az adatlapját... most új munkahelyet adott meg:D:D:D
illetve van egy lány (annak legalább neve van), a problémám vele, hogy csak testképeket közölt magáról, rögtön az alapértelmezett képe elég meredek, ő, bedőlve egy farmerszoknyában...hm..a képei között szerepel továbbá a lábfeje magassarkú cipőben, és két fejnélküli kép:D
nagyon jó, mert végre tudjuk hasznosítani anyukám fényképező tudományát, ő ugyanis mindig lecsippent a fejtetőből kicsit, vagy pl. az egészet felső mellkasig, mert ott úgysincs semmi érdekes:D

na ilyenek vannak a nagyvilágban.

Hordozás

Kedves négy darab követőm!
El kell, hogy áruljam nektek, hogy nagyon elszaladt velem a ló. Most hogy ilyen népszerű lettem, nem tudtok lelőni, szóval osztom az észt nektek minden nap.
Ma a hordozásról fogok nektek beszélni, tekintettel arra, hogy mind a négyőtöknek kinéz még legalább 1-1 gyerek (Gábor, te Ancsikával alkothatsz egy csoportot, neked nem kell szülni, mer' te a köldökszöszmő gyártásban eléggé kifáradsz...azért én sem vagyok hajcsár...).

Azzal kezdem, hogy hordozni nemcsak hogy baromi jó dolog, de nagyon hasznos és egészséges is. Továbbá a világ legegyszerűbb és legtermészetesebb találmánya arra, hogy a dedet A pontból B-be transzportáld úgy, hogy az számodra is és számára is a legjobb legyen.

Aki tanult pici pszichológiát, az tudja, hogy a gyerekek születésük után szimbiózisban élnek az anyukájukkal. Ez nagyon egyszerűen lefordítva azt jelenti, hogy a gyereknek a legjobb az anyukája közelében. Akkor tud a legoptimálisabban fejlődni, akkor érzi biztonságban magát, akkor teljes a világ. Az anyukának viszont néha a háztartással is foglalkoznia kell, vagy a nagyobb tesóval kell fociznia vagy egyszerűen csak el kell mennie pisilni. Mit tesz az okos anyuka? Magára köti a gyermekét valamilyen hordozóeszközben és végzi a dolgát. Az újszülött néha felébred, megkapja a tejadagját, majd szépen álomba ringatódik. Ha picivel nagyobb akkor nézegeti az őt körülvevő világot, teszi ezt a világ legtermészetesebb és legbiztonságosabb helyén, az anyukája karjaiban.
Ezt a szimbiózist hamarosan felváltja az "ölelj szorosan magadhoz" korszak. Ami kb. a gyerekek 2 éves koráig tart. Itt szeretném elmondani, hogy az, hogy egy gyerek szeret az anyukájához bújni és a lehető legszorosabban és legtöbbet a közelében lenni, nem egy leépítendő, rossz szokás. Azt nem tekinthetjük beszólásnak, ha egy illető azt mondja " ez a gyerek nagyon anyás", még akkor sem, ha az illető ezt annak szánja. Ez a világ legnagyobb dicsérete, mert azt jelzi, egészséges gyermeket nevelünk.
A hordozásnak nagyon sok "mellékes" hozománya van. Az egyik nagyon fontos dolog, amit a helyes hordozás megold az a csípő-kérdés. Az újszülöttek viszonylag gyakran születnek csípőproblémákkal, amit már a kórházban vagy legkésőbb az első gyermekorvosi vizsgálatkor kiszűrnek. Erre megoldás a gyógytorna és a hordozás. Ugyanis a helyesen viselt hordozóeszköz automatikusan a helyes tartásba húzza a gyerek lábát, ami így egész nap "tornáztatva van". Egyáltalán nem véletlen az, hogy azoknál a népeknél, ahol "divat" hordozni, vagy a domborzati viszonyok, vagy az évszázados tradíciók miatt ismeretlen az újszülöttkori csípőficam.

Fontos tudni azonban, hogy nem minden hordozóeszköz feltétlenül "jó".
Az optimális hordozás ismérvei:
- a pici háta megfelelően meg van támasztva,
- a lábak békatartásban,
- a baba hozzábújhat a hordozó személyhez.

Miért T I L O S kifelé fordítva hordozni?

• Nem valósulhat meg a fiziológiailag helyes testhelyzet, így a gyermeknél tartáshibák és hátfájás alakulhat ki.
• Nem lehetséges a béka-lábtartás, így a csípő nem fejlődhet megfelelően.
• Ingertúltengés: a babának nincs lehetősége elbújni az ingerek elől és nem bújhat a hordozóhoz.
• Nincs szemkontaktus a baba és a hordozó között, a túlterhelt baba sírással vezeti le a feszültséget
  
• Az ágyékrész fokozott terhelése miatt deformálódás, fiúknál herezúzódás alakulhat ki.
• A hordozó személynél váll és hátfájdalom alakul/hat ki.

A másik nagyon fontos hozadéka a hordozásnak, hogy az anyának nem kell "megvívnia a harcot" a gyermekével. Nagyon sokszor látok babakocsiban tolt üvöltő gyermeket, vagy éppen a játszótéren olyan anyukát aki szétszakadni készül, mert a pici baba ordít a kocsiban, ki kellene vennie, de a nagyobbacska gyerek meg fejjel készül leesni a csúszda tetejéről (nagyon sokszor azért, hogy magára vonja az oly áhított figyelmet). Tapasztalatból mondom, hogy a hordozás keltette biztonságérzet később megtérül, kisgyermekkorban a hordozott gyerekek barátságosabbak és bizalommal telve néznek az őket körülvevő világra.

A világ egyik legjobb dolga az, amikor az újszülött pici babád a mellkasodon szuszog, ehhez hasonló, mikor a nagyobbacska gyermeked a hátadról szemléli a világot, miközben folyamatosan kommunikál veled, érzed ahogy lélegzik, érzed, hogy merre néz, azt látod amit ő lát, és azt látja amit te látsz. Jó dolog, hogy ha esik az eső akkor nem kell a pocsolyába tapicskoltatnod, hanem egy elegáns "jössz a hátamra?" kérdést elengedve ő már rohan is a mei tai-ért. Vagy amikor csak úgy meitaiost játszotok, és ő örömködésből bújik a hátadhoz.

A bejegyzéshez az információkat a www.mamami.hu oldaláról szedtem. Ahol többek között részletes tájékoztatást kaphattok a hordozóeszközökről, a megkötési módokról, a kötődő nevelésről, természetes babaápolásról stb.
Jó olvasgatást!

Futáááás

Az van, hogy tizenakárhány év testnevelés oktatása sem tántorított el a mozgás szeretetétől. Szerintem a testnevelés tanárokat direkt arra képzik ki, hogy minden gyerekkel, aki amúgy természetéből adódóan szeret mozogni utáltassák meg egy életre a sportolást. Ha egyszer majd oktatásügyi miniszter leszek az első dolgom az lesz, hogy megszüntetem a testnevelés osztályozását és a zsámolyugrást meg ilyesféle hülyeségeket. Testnevelés órán lehet majd szaladgálni meg focizni meg labdázni meg mindenféle örömteli tevékenységet végezni, aki meg tesiből akar érettségizni az ugorjon zsámolyt meg másszon kötelet. Szóval szavazzatok rám...mind a négyen:D
Általánosban volt egy igen nagyfenekű tesitanárom, aki rendszeresen megszégyenített minket, többek között egyszer azért, mert csak 20 centi magasra tudtunk felugrani. Ez nem tudom mire volt jó neki, mert ő a feneke méretétől még menni is alig volt képes, biztos kompenzált... Na neki ajánlom eme bejegyzést.
28 évig azt gondoltam futni szar. Persze futottam én, mikor a kézi csapatban játszottam, vagy mikor fociztunk. Futottam a busz után meg magam után, de mindig úgy gondoltam futni szar.
Aztán mikor Tatára költöztem, megfigyeltem, hogy itt igen sok ember fut. Futnak, mert van hol, van két tó is a belvárosban, ami mentes a füsttől-zajtól, és valljuk be tó körül futni élvezetesebb mint egy futópályán, azt nem tudom ez miért van így, biztos az agyban a futás a tóval van összeköttetésben. Néztem ezeket az embereket és csodálkoztam, hogy hogyan futhatnak csak úgy önmaguk kénye kedvére...el is neveztem őket a biztonság kedvéért futóbolondoknak, csak hogy be tudjam őket sorolni a rendszerbe.
Aztán 28 évesen férjhez mentem és ezzel egyidőben elkezdtem feneket ereszteni. Nem direkt esküszöm...egy nap felébredtem és rájöttem igen tekintélyes méretű a hátsó felem. Gondoltunk egyet az egyik kolléganőmmel és elkezdtünk futni. Az első elég szenvedősre sikeredett. Kb. 200 m ment, aztán sétáltunk körbe a tavon, röhögtünk és csajos dolgokról beszélgettünk. Olyan jól éreztük magunkat hogy megbeszéltük, hogy jövünk megint. Jöttünk is, annyira sokszor, hogy ebből rendszer lett.
Futócipőbe azért nem ruháztam be, nehogy meggondoljam magam, aztán ott maradok a méregdrága cipővel, amit sehova nem tudok felvenni. Ennek következtében kicsit tönkrement a térdem meg a bokám. Nem vészesen, de azért arra biztatok mindenkit, hogy vegyen futáshoz futócipőt, azt legfeljebb elteszveszeli, ha nem kell.
Egy idő után elkezdtem élvezni a futást. Ez pontosan akkor következett be,amikor kaptam elég levegőt a csigánál egy fokkal gyorsabb tempóban is. Jó sokat futottam, úgy hetente 3-4-5X, fénykoromban kb. 10 km-t egy nap. Aztán beköltözött a hasamba Beni, és lassan fokozatosan leálltam.
Szülés után a járást gyakoroltam, aztán meg a fejést. Aztán harcoltam az elszabadult ballonokkal a mellkasomon. A Beni 1 éves korában elkezdtem aktívan bicózni, 10-15 km-ket naponta, Benivel az ülésben. És most jött el az idő, hogy újra futni kezdjek. A fiúkat lerakom a játszótéren én meg nekiindulok.
Nagyon élvezem a csendet, azt hogy csak a levegővételre kell figyelnem. Majdnem meditatív állapotba kerülök közben, teljesen kikapcsolom a külvilágot és csak 1-1 gondolatot engedek be. Általában valami fontos döntés is szokott születni futás közben. Vagy legalábbis egy poén.
Most 2 Cseke kör az adagom, az kb. 6-6,5 km. És mindig megyek, ha tehetem. Azt is tudom már, hogy az, ami a Forrest Gump-ban volt, hogy Forrest elindult és átfutott a kontinens egyik végéből a másikba nem fikció. Ha valaki beindul tényleg nagyon nehéz leállni. Miért? Azért, mert futni jóóóóó!

egy futóbolond

Etikett

Az van, hogy én szeretem betartani az alapvető illemszabályokat. Szerintem ez fontos dolog. Próbálom a Benit is úgy nevelni, hogy fontosnak tartsa, ha kap valamit azt megköszönje vagy üdvözölje az éppen belépő vagy távozó vendéget. Jó, mondjuk az ilyen hülyeségeket, hogy ki mutat be kit kinek először vagy hogy ki melyik kezével integethet ha egy bárónővel találkozik nem ismerem, valószínűleg azért, mert nem is érdekel. Bár számtalan bárónővel találkoztam már életemben.
Sajnos nem tudom tolerálni, hogyha velem szemben ezeket az alapvető szabályokat semmibe veszik.
Úgy gondolom, hogyha egy kiskorú pelenkája alá be akarunk bújni, akkor előtte engedélyt kell kérnünk a gyermek édesanyjától (már csak azért is, mert az ott termelődő gázok ideg és szövetmérget tartalmazhatnak). Én legalábbis így csinálnám. Sajnos a mai kullancsok ezzel az alapvető illemszabállyal sincsenek tisztában, csak úgy bebújkálnak ide-oda. Azt gondolom ezek után érthető, ha nem szeretném, ha a gyerekemmel barátkoznának. Barátkozzanak a szúnyogokkal vagy a pókokkal, az ő pelenkájuk felőlem lehet a menedékük.
Ezért nagyon hamar kipateroltam ezt az illetlen 8 lábút az ebben a blogban olvasottak szerint. Jelentem a leírt sorok minden szava igaz, 8-10 kör után a kullancs átpártolt a gyufára, nem kellett erőszakot alkalmaznom (jó, mondjuk ami utána történt az már nem a ti fületeknek való történet)...

Kína kínja (vigyázat nyugalmat megzavaró bejegyzés)

Na, most, hogy már 3 (azaz három) követőm van, úgy érzem elértem a csúcsra a blogkarrieremben. Igaz ebből kettő rokony egy meg nem tudja hogy kéne szabadulni, de ez teljesen mindegy mer' nekem ez nem számít. Mostmár akármiről is írhatok...bár így belegondolva eddig is írhattam volna, mer' nem olvasott a kutya se. Mostmár legalább kutya is olvas Albert személyében, az meg elmondja a többi kutyákoknak, hogy mivan, szóval mondom, a csúcson vagyok...de nem hagyom abba.

Na rátérek a lényegre, ami a cím. (mert azt mindenki tudja, hogy egy jó cím eladja a könyvet...bár azt én nem írok).
A divat nagy úr. Divatból a nők már évezredek óta mindenféle bolondságot elkövetnek magukkal. Még azt megkockáztatom, hogy nem kizárólag a férfiak miatt. Egyik ilyen divat a lábelkötés, ami az ókori Kínából ered. A kínai kislányoknak úgynevezett lótuszlábakat faragtak. A lábfejüket összeszorították és eltörték, lábujjaikat pedig az alá feszítették, és összekötözték, hogy az ne nőhessen tovább. A kifejezés eredetét magyarázó legenda szerint egy ókori császár ágyasa szépségét jellemezte úgy, hogy "lába nyomán lótuszok nyílnak".
Ami miatt ezt a szép és épületes történetet elmeséltem nektek nem más, mint hogy ehhez tartom én hasonlatosnak a dongaláb kezelését.
Na, hogy ne ájuljatok el folytatom. Beni (mint minden dongalábas) lábfeje deformálódott, a bokacsontja nem volt látható és a lábfeje lefelé-befelé állt. Ebből ugye leszűrhető, hogy ez egy komplex csontot, inakat, izmokat, ízületeket érintő probléma. De nem kell kétségbe esni, mert úgy ahogy a kínai kislányokét az ő lábát is kezelésbe vették. 8 hónapig hetente-kéthetente gipszelték, hogy a helyes tartást rögzítsék. De az nem rögzült, hanem kőműveskelemenként amit 2 hét gipsz alakított, az a 2 nap gipszszünetben visszaállt. Ezért 10 hónaposan megműtötték, megnyújtották az achillesét és a lábfejcsontokra tapadt kis izmokat. Azóta is kellett gipszelni sajnos, mert Beninek igazán makacs lábacskája van. Most nappali sínt hord itthon, kint pedig egy speciális, az ő lábára tervezett cipőt. Éjszakára egy másfajta sínt kell(ene) hordania, azt most éppen kinőtte, de ebből évente csak 1 db jár nekünk. Szóval most gipszet lopatok (!) (venni nem lehet, nem szolgálnak ki: jónapot! szeretném begipszelni a gyerekem lábát kérek egy kis gipszet...)hogy tudjak neki egy gipszsínt csinálni éjszakára.
Nagyon fontos a rendszeres gyógytorna, mi hetente 2X Tatára 1X Győrbe járunk tornázni. Emellett természetesen minden este van egy 20-30 perces etap itthon. És újdonságként elektromos kezeléseket is kap minden nap, hogy ezzel aktivizáljuk az ernyedt izmokat.
Ebben a hónapban megyünk Pécsre egy nagy dongaláb szakihoz, ő mondja ki az ítéletet (amit mi vagy elfogadunk vagy nem) hogy szükséges-e egy újabb műtét.

Ugye tényleg hasonlít...? Csak mi nem divatból csináljuk:)
Tanulság: kitartás, türelem a kínaiaknak is sikerült...

Anyukám

Az én Édesanyám az, aki ebben a baromi hőségben mindenféle vágányzárak meg vonatkésések mellett elutazik Debrecenből Tatára, hogy hozzon nekünk 5 kiló hazai meggyet (amit mellesleg szakadó esőben és térdig érő sárban szedett), majd hazaindul.
Mondjuk eddig a legdurvább, amikor törött bordával (!) elcipelt idáig egy piacon vásárolt szőnyegszettet, mert szőnyeg nélkül nem maradhatunk....:D

Tehetség 2!

Na, itt a hétvége, szóval nem mehetünk úgy neki a nagy pihenésnek, hogy ne legyen egyensúly a nemek között. Ezért íme egy kizárólag nők által képzett gyönyörűség a

Linea nigra azaz barna vonal
ami kérem szépen nem való semmire csak egyszer csak ott terem. Fiúknak mondanám, hogy ez a találmány az a csík (találjátok ki milyen színű) ami a nők hasán megjelenik, ha terhesek. Köldöktől a szeméremcsontig fut vízszintesen lefelé néha köldök felett is folytatódhat
Azt még nem tudom hogy mire lehetne használni, ötleteket várok. Ügyes ötletelők között kisorsolok 5 db egyedi köldökszöszmőt.

Képzeljétek mi történt velem...

...egész éjjel csukva volt a szemem, énekli a Kaláka az egyik kedvenc nótámban. (nem ér röhögni a Kaláka alap!)
Na szóval elmesélem,hogy mielőtt jött a cudar idő (a vákumozás miatt) voltunk a Benivel a játszón. (jee, jöhet a hullámzás, hátam megpaskolása, szépvoltcsilla kiabálás). Ez viszonylag gyakran kb. naponta elő szokott fordulni velünk. Már ismerem az ottani szubkultúrát (megj. ha valaha szociológia szakos leszek akkor megyek a játszóra terepgyakorlatra), na ott mindenféle ember megfordul, majd ha egyszer jó passzban leszek leírom a típusokat. Jár oda egy viszonylag állandó banda (10-14 év körüliek), akik a kisgyerekes anyukák rémei mellesleg, mert elárasztják a homokozót, köpködnek, káromkodnak, felmásznak a fákra, letörik az ágakat lelökik a kicsiket a csúszdáról stb. Na gondolom mindenki belőtte kb. az irányt hogy kikről van szó.
Történt egy szép napos májusi délutánon, hogy a Benivel a homokozóban homokvárat építettünk, a homokozó mellett közvetlenül meg a banda hintázott. Éppen azt játszották hogy ki tud messzebbre csulázni, lehetőleg úgy, hogy a másikat eltalálja. Közben anyáztak, taknyot szívtak meg mindent bevetettek ami ehhez a játékhoz elengedhetetlen. Mivel ugye a játék lényege a messzire köpés, tanult gyerekek lévén tudták, hogy ahhoz hogy messzire menjen a csula nagy lendületet kell venni a hintával, és a megfelelő pillanatban elengedni az anyagot.
Na, én éppen egy homokfagylaltot készítettem, tudtommal a Beninek, de az én csimpikém ezt máshogy képzelte, mert abban a 2 másodpercben, míg a homokfagylaltot a járdaszegélyre cuppantottam beállt a bandához (gondolom, megmutatni, hogy milyen állatul tudja folyatni a nyálát, ami mellesleg való igaz). Igen ám, de a csimpókám még nem tanult elég fizikát ahhoz hogy tudja, hogy a teljes amplitúdóval lengő hinta baromi nagyot üt, éppen ezért ezzel a számára mellékes körülménnyel nem törődve be is állt pontosan a hinta elé. Én feltekintve az első századmásodpercben azt láttam, hogy az éppen visszafelé tartó hinta 2 ezredmilliméterre megy el a gyerek feje mellett, nem vagyok erre büszke, de csak ordítani bírtam, hogy BENIIIIIII, csimpesz persze nem értette mi a bajom, állt ott mint szürkeszamáraködben, a hintázó fiú viszont odafigyelt és látta hogy itt baj lesz, ez kb. fél másodpercet vett igénybe, mert akkor a hinta már előre felé tartott, pontosan telibe célozva a gyerekem fejét.
És akkor történt meg az amire azóta is meleg szívvel gondolok vissza, ez a fiú, akkor abban a helyzetben nem mérlegelhetett és nem futtathatta le a lehetséges helyzetkimeneteleket és azok következményeit, muszáj volt neki a szívével látnia, és ÖNMAGA TESTI ÉPSÉGÉT NEM NÉZVE leugrott a hintáról, úgy hogy közben a lábával fékezte azt, mint az a csacsi aki nem akar elindulni, de a gazdája húzza. És megállította a hintát a gyerekem előtt. Komolyan mondom hogy az a tizenegykétéves gyerek úgy csinálta ezt, hogy egy felnőtt se tudta volna jobban/gyorsabban/szakszerűbben. Mintha a nap minden pillanatában ilyen helyzeteket oldana meg, de látva az arcát neki is ez volt az első.
(a történethez hozzátartozik, hogy nekem ezalatt az idő alatt a homokból felállni se sikerült, szóval 100%-ban a gyereken múlott az egész).
Na ezzel csak azt akartam mondani, hogy így lesznek a békából királyfik. És nem igaz egyáltalán hogy morálisan haldoklunk csak el akarják ezt hitetni velünk. A srác a 3X elrebegett hálaimámra csak mosolygott és legyintett, hogy semmiség. És lehet hogy most még nem is tudja, hogy neki köszönhetem a gyerekem életét.

Bezzeg...

Amióta anyuka lettem, azóta naponta találkozom a bezzegelőkkel. (ezek majdnem olyanok mint a busók, de nem teljesen). Azokról van szó, akik először beszólnak, hogy jéé, a te gyereked még játszik? Aztán rákezdik, bezzeg az én fiam már 2 hónaposan szétválogatta a konvex és a konkáv sokszögeket a formabedobóban.
Ferike mondd el a néninek a Husztot....
Ferike:-hejö.
Anyuka: ügyes vagy, hallod, hogy mondja??
Én ezeken a bezzegelőkön általában nevetek. (Ők azt hiszik örülök a sikerüknek). Amikor még kezdő voltam a bezzegelőknél, próbáltam elmagyarázni, hogy Ferike egy gyerek, nyilván nem fogja 6 hónaposan érthetően előadni a Husztot (legalábbis kicsi rá az esély), ámde nagyon szépen fejlődik, mert jó és okos 6 hónaposhoz híven, frankón csurgatja a nyálát rá az anyukája hátára...na, ezt nem szabad. Ne csináljátok mert műsorozásra késztetitek az anyukát. Egyszer az orvosi váróban fél órán keresztül néztem egy ilyen műsort, ahol az anyuka kérte a gyereket: Józsika álljál egy lábon és közben simogasd a hasadat vagy Józsika gyere ide, szívd fel az orroddal a kölesgolyót mutasd meg milyen ügyesen ott tudod tartani percekig...Józsika persze csak állt a váró közepén és túrta az orrát, de ez mindkét feladatnak eleget tett. Szóval zseni volt, kétség se fér hozzá.
Szóval a bezzegelőkre egyszerűen csak rá kell hagyni. Ha a ők azt mondják, akkor az úgy van.

Gondolkodtam ezen a dolgon, hogy miért vannak bezzegelők. Nyilván mindenki büszke a saját csimpijére, persze, hogy büszke, hiszen ő az anyukája. Természetes, hogy örül neki, ha az böffent egyet, még az is lehet, hogy egy pillanatra elmélázik: ez tényleg a hetedik szimfónia volt?...de mi a jó abban, hogy a másikat lenyomja a sajátja alá. Mert ez erről szól, az enyém jobb mint a tiéd...
Persze, hogy vannak különbségek, az egyik gyerek ebben jobb a másik meg abban. Pont úgy mint a felnőtteknél. Nem lehet azt mondani, hogy József Attila jobb mint Teller Ede.
Mellesleg az a későbbi emberségről nem sokat mond, hogy mikor kezdett el fogzani vagy mikor pisilt először bilibe.
Persze vannak intervallumok, amikre figyelni kell, és ha úgy látjuk/úgy érezzük hogy segítségre van szükség akkor segíteni, szakemberhez fordulni.
De kérdem én, milyen világ az, ahol már a csecsemőket is versenyeztetik. Ahol akkor elégedett az anya, ha mindenkit "lenyom" a gyereke, ahol a szeretet mértékét az adja, hogy a gyerek mennyire ügyes?

Annak ellenére, hogy nem bezzegelek, naponta mondják a Benire, hogy szép és okos és csudapofa. Szóval lehet, hogy a bezzegelők ezt nem hallják eleget.

Kedves Bezzegelő! A te gyereked egy csoda, egy csillag az univerzum egén. Legyél nagyon büszke rá, szeresd úgy ahogy senki se. Biztasd és támogasd. Állj mellette akkor is, ha valamiben nem ő a legjobb, mert van olyan dolog, amiben ő a legjobb.

Ha csak egy dolgot taníthatok meg a Beninek (mert mondjuk idő előtt elvisz a sertéspestis vagy a makói rém) akkor az ez lesz.

A part alatt

Na, az van, hogy tudom mi a baj. Miattam van. Hétvégén levákumoztam a télikabátokat, azzal a felkiáltással, hogy nyár van. De azt nem sejtettem, hogy mivel kiabálok ezt fent is meghallják és leküldik a cudar időt, nesze neked felkiáltással. Háhá, de arra nem gondoltak, hogy mivel kiabálnak én ezt meghallom és felengedem a vákumzsákokat és bármikor előveszem a télikabátokat. Hétvégén lesz kis időm, akkor megejtem a műveletet. Szóval bocs skacok, miattam van...

Változatlanul nyomjuk a lentebb említett A part alatt-ot. Két igen érdekes dolgot fedeztem fel. Gyerekek, a bolha maga is bolhás....nade kérdem én, nem veszi észre az anyukája, hogy egy akkora lény ül a gyereke fején mint maga a gyerek??? Vagy mit képzel rippeleznek??
Másik: a szamár és a tehén szobájában a falon ott vannak a részműveletek. Úgy látszik minden szakembernek van egy ilyen fázisrajza. Sosem tudtam, hogy a hentesnél a számozott malac minek lóg a falon. Lehet, hogy azt úgy kell, hogy nem azt mondod, fél kiló tarját kérek, hanem azt, hogy felest kérek a hetesből. A hentes ebből ért és hátrakiabál a srácoknak, fél hét rendel...

Mire jó?

Gondolkoztam ezen a köldökszöszmős dolgon. Ahhoz természetesen kétség nem fér, hogy csudálatosan szép. Tehát már a szépségéért is megéri a fáradság. De úgy érzem több lehetőség is rejtőzik a szöszmőben, párat összeszedtem, fiúk, hajrá termeljétek!
- füldugó (pihe-puha hallásmegvonás)
- focilabda csigáknak (nemezelt zsonglőrgömb a legújabb, legdivatosabb motívumokkal)
- orrtampon (ha természetességre vágysz, csináld magad tamponáló, náthás időben erre, máskor
arra jó)
- intim betét férfiaknak (ha megjött, esetleg inkontinens vagy, erre van szükséged!)
- bindi (a legkirályabb kaszt)
- légy te a XXI. századi Marilyn Monroe, bibircsók házilag...


még gondolkozom...

Ez tipikus

Minap bóklásztam a neten, és ráakadtam erre az oldalra. Nagyon jól szórakoztam, és egy csomó mindenben magamra ismertem (gondolom ezért szórakoztam jól), akkor jött az ötlet, hogy eddigi tapasztalataim alapján, tipizálom az embereket. Íme az én listám hogy viselkedünk másokkal, akik kicsit mások.

1. altípus a tudomást sem vevő ez a típus meg van róla győződve, hogy ha nem néz oda (tudod hova), akkor az nincs. Inkább háttal áll, úgy beszélget veled, de semmiképpen oda nem néz! Ha a kényes téma szóba kerül (tudod mi), akkor gyorsan az időjárásról értekezik vagy a munkájáról vagy bármilyen más biztonságos dologról.

2. altípus az elbagatellizáló. Ó, csak ennyi a baja? Ez semmiség, szóra sem érdemes. Gondold el ha például az lenne a baja, hogy... vagy az, hogy... Á, te ne is keseregj, mert sokak sokkal rosszabb helyzetben vannak...

3. altípus a diagnoszta. Ez a típus eltévedt, nem orvosnak ment, hanem lakatosnak. De ennek ellenére nagyon tanult. A meglévő mellé még 5 más problémát diagnosztizál úgymint, heresérv, hajtetű, végbéltágulat, vesedeformitás és szívnagyobbodás. Mindezt ránézésből. Ez a típus kétségbe vonja az eddigi orvosi szakvéleményeket, mer' őszerinte más a baj. Nem is a lábával van baj a gyereknek hanem a fülével, csak az a lábába sugárzik

4. altípus az örök optimista. Dongaláb? Király! Akkor emelt családi pótlékot kapsz, mi? Dejóóóneked! Micsoda??? Mozgássérült parkolókártya....ó de kár, hogy nemcserélünk... Figyelj, van egy haverom akinek a haverja ismeri a Jack Sparrowt. Egy kicsit még rásántít a gyerek, lekötjük a szemét, papagájom van. Karib tengeri nyaralás, mit szólsz?

5. altípus, aki ismer olyat. Na ez a típus mindenféle beteg embert ismer. Gyanítom, hogy csak beteg embereket ismer. Dongalábas embert is ismer ötöt, csak abból egy nem az, a másik négynek meg a szemproblémában nyilvánul meg. Ja, meg ismer egy olyan gyereket aki még 5 évesen is bepisil és lehet hogy dongalábas.

6. altípus a vigasztaló. Ez a típus általában nagyon jószándékú. Ezért is vigasztal azzal, hogy a fiúknak teljesen mindegy, hogy áll a lábuk. (gyanítom, ha lányom lenne, akkor a lányoknak lenne mindegy). Végülis mindegy, mert ugye kizárólag a belső értékek számítanak...

7. altípus a pletykafészek. Erről a típusról messziről lerí, hogy pletykafészek. Általában ő beszél a társaságban, mindenhez hozzá tud szólni és természetesen mindenkiről van valami jó kis pletykája. Ez az altípus nem cicózik, ha megneszeli hogy gond van felhív, az nem számít, hogy előtte nem beszéltetek már 8 éve és vélhetőleg utána sem fogtok legalább annyi ideig, hacsak nem következik be egy újabb esemény, ami telefonálásra ad okot. Csudálatosan manőverezik az őt érdeklő részletekig, kiszedi belőled amit tudni akar majd kedélyesen elbúcsúzik, biztosít róla, hogy mindez köztetek marad...hát persze:)

8. altípus az összesúgó/mutogató. Ez a típus azt képzeli, hogy láthatatlan, vagy inkább azt, hogy csak a társa látja. (azt nem tudom, hogy pl. az égigérő babban hisz-e). Nem zavartatja magát, bámul és vagy odasúg a társának vagy utánad mutat. Édes pofa amúgy.

9. altípus a bámuló. Ez az ember az 1. altípus ellenpólusa. Ha lenne egy társkereső irodám tuti összehoznám őket. Nem szól csak mereven bámul. Én általában elbizonytalanodom és tuti ami tuti alapon megtörlöm az orrom. Ha jó napom van akkor meg azt képzelem, hogy azért néz mert tetszik neki a pólóm amit tegnap turkáltam (de a biztonság kedvéért azért megtörlöm az orrom).

10. altípus az elsirató. Jajj Istenem, Jajajajjaj, óó szegény, jajj mééértettedeztveleeee...ezt nem kell külön magyarázni.

11. altípus a felfedező. Párbeszéd: Ő: - Ennek a gyereknek valami baj van a lábával.
Én: - Jajj, tényleg, az előbb még nem volt ilyen...hát hogy került ez oda??? Jééé, kösz, hogy szólsz...

12. altípus az érdeklődő. Kérdez. Részletesen. Mindenről. Az nem gond, hogy már régen alvásidő van, a gyerek nyűgös, ő többet akar tudni, visszakérdez. Egyes fajtái még tanácsot is adnak. Ilyen tanácsok: -vidd el orvoshoz!
- tornáztasd!
- borogasd kamillás vizes ruhával!
- adjál neki party drogot.

13. altípus a bezzegelő. Az ő lányának elállt a füle, ő bezzeg addig ment, míg talált egy fodrászt, aki úgy nyírta a haját, hogy az ne látszon. Ő mindent megtett, bezzeg a mai fiatalok.....ma már nem divat utánajárni a dolgoknak. Persze az ő lánya (a konyafülű), na ő kivétel, mert ő is mindent megtesz az unokájáért pl. most beadatta neki a bárányhimlő elleni oltást.....

14. altípus a tírpák. Hát ennek meg mi baja? kérdezi csak így egyszerűen. Esetleg hozzáteszi, jéé de rondán áll a gyerek vagy ez a gyerek béna? stb. Válaszolni szoktam. Ránézésből eldöntöm, hogy jöhetek-e azzal, hogy dongaláb, vagy mondjam azt, hogy elnyomta a pocakomban a lábfejét.
Kedvenc párbeszédem:
-Hát ennek a gyereknek meg mi baja van?- kérdezi ő.
-Elnyomta a lábát a pocakomban- válaszolom én illedelmesen
-Jajj, anyuka, hát vigyázni kellett volna!
-ja, igen. -válaszolom én. (És eljátszom a gondolattal, hogy vigyázhattam volna. Például a petesejtem PASSPORT felkiáltással elkéri a hímivarsejt géntérképét. Naöcsém ide be nem dugod a fejed!- mondja a petesejtem - micsoda 12-es kromoszóma ez?? hát mit gondolsz én mindenkinek odaadom magam? vagy például amikor elkezdett nőni a hasam és kezdett szűkös lenni a hely, na akkor mint a Piroska felvághattam volna, egy 4 személyes iglu sátorral betoldok, és máris kész a szuperkecó a gyereknek...miért is nem csináltam...na majd legközelebb....)

Tehetség!

A férfiak különlegesek. Csak ők képesek köldökszöszmőt képezni. Egyetlen nőt sem ismerek aki ezt meg tudja csinálni, mondjuk tény, hogy a nők őszintén egymással csak a hüvelygombáról beszélnek....:D

Igen, amúgy irigy vagyok, mert kreatívkodásra is van idejük a napi rutin mellett.

Miafeneezmeg?

Ma Tatabányán csónakkal kellett kimenteni az embereket a házukból...
Itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy megköszönjem a tűzoltóknak, mentőalakulatoknak, rendőröknek, mentősöknek és nem utolsósorban azoknak a magánszemélyeknek a munkáját, akik segítik a bajbajutott családokat.

Eső, eső hajajajj

Nakérem, az úgy van, hogy a gyereknek igényei vannak. Én nem tudom honnan jönnek...vannak.
Alapvető igény az anyán lógás, hajtépés/szőrtépés esetleg ezek mindenféle kombinációja, orrbanyúlkálás (egyesek szerint a takonyevés is, de én ettől mereven elzárkózom).
Fifikás anya tudja, hogy a legalapvető alapvető igény egyike a szabad levegőn való tevékenykedés. Ígyhát eshet hó, jöhet szél, tűzhet nap, az időjárás viszontagságaitól megedzve minden áldott nap ki kell menni. És ki is megyünk, hol Michlein emberként (megj: ez nem gyerekmunka, hanem aktív játék) :D
hol pedig arab sejkként.
Közlekedünk is, minden nap, mert a hűtő nem telik magától, meg amúgy is nálunk ez a program meg a kikapcsolódás:D (jah, a kultúra is :D)
Télen hóban-fagyban hátibabaként (erről majd később), máskor meg bicóval (a gyerekülés az egyik legnagyobb találmány az emberiség történetében)
Egyetlen egy dologgal nem tud még a fifikás anya sem mit kezdeni, a folyamatos esőzéssel. Mertugye tudvalevő, hogy egy kétéves az első tócsa mellé letérdel/lefekszik, belemártja a kezét és megcsodálja a sárosvíz csurgását a gravitáció erejét, a hangya fuldoklását és még ki tudja mit. Ez így jó is, ebből tanul(na) a gyerek, nade 10 fokban????
Naneee...így marad a benti játék, rohangálás, nyűgösség, anya leamortizálása (ez már nagyon jól megy) és A part alatt negyvenszeri meghallgatása, kommentálása (a begombázott macskák:D:D:D).