Ó-ó-óóó menstruáció

Fiúk, pá!

Tegnap éjjel írt sms-t egy barátnőm. "Szőnyben fekszem, kivették a méhem"...mhhh.
Ma meglátogattam. Imádom a csajt, kibőgött szem, alig bír felkelni az ágyból, végig van vágva keresztbe, kipakolták mindenestül... Első mondat: "ha nem haragszol most nem festem ki magam :D na, így kell ezt kislány...:)
Odafelé úton és visszafelé is ezen gondolkoztam... Életem során már rengetegszer hallottam nyavalyogni a csajokat a környezetemben vagy azon, hogy megjött nekik vagy azon hogy nem...
Sőt továbbmegyek az egyik legjobb barátnőm olyan fogamzásgátlót használ, ami a menstruáció elmaradásával jár. És ez az elsődleges érve emellett a módszer mellett, és csak huszadlagos, hogy most nem akarnak gyereket.
Persze én is mindig kiszámolom, hogy mikor kell megjönnie, és az már menetrend, hogy ennek egybe kell esnie az esküvőmmel/nászutammal, és természetesen minden évben az egyetlen nyaralásunkkal. Idén sincs ez másként...
Azonban mindezzel együtt én szeretem a menstruációmat. Szeretem, hogy reagál a testem, szeretem, hogy a Holddal együtt telek meg és ürülök ki. Szeretem azt, hogy minden percben tudom, hogy hol tartok. Szeretem, hogy már azelőtt magamhoz veszem a segédeszközt, hogy az első csepp megindulna...mert tudom, mert érzem.
És tudom azt, bár soha nem szeretném megtapasztalni, hogy mekkora fájdalommal jár ennek az elvesztése. Nem azért mert ez tutibiztossá teszi, hogy soha de soha nem hordhatsz gyermeket a szíved alatt, hanem azért, mert ezzel elvesztesz valamit, valami nagyon fontos dolgot a nőiségedből. Egy olyan titkot, amit csak mi ismerünk és értünk.
De innen szép felállni. Mert fel kell...És innen szép győzni is! Hajrá Kati!