Becherovka

Nem bírom az alkoholt. Nagyon nem. Egy pohár sörtől vigyorgok és ölelgetek, aztán menetrendszerűen sírógörcsöt kapok, komolyan hozzám lehetne állítani a világórát, kettőtől büdösbogárként a hátamon fetrengek végtagjaimmal a négy égtáj felé kapálódzva.
A töményeket meg nemhogy meginni nem bírom, de még a szaguktól is feláll a hátamon a szőr (khm:D)
Egyetlen egy kivétel van. Ez pedig szlovák pajtásaink nemzeti itala.
Történt, úgy 2004-2005 táján, hogy egy bringás társasággal a Magas-Tátrába mentünk túrázni. Igazából én csak úgy becsöppentem a bandába a barátnőm által. Sokat túráztunk, gyönyörű helyeken jártunk, felejthetetlen élmény volt. Amolyan farmeros, bakancsos kirándulgatás volt 30-40 km-es távokkal a közeli nevezetességekhez. Nagyon élvezetem. Egészen addig míg egy napon el nem tévedtünk. Bóklásztunk, elfogyott az ennivalónk, innivalónk, és fogalmunk sem volt, hogy mikor keveredünk haza. Már-már kezdett eluralkodni rajtam a pánik, hogy én itt a Magas-Tátrában fogok éhenhalni és az emberevő örvbagoly zsákmányául esni egyszerre. Éppen megálltunk valami hegytetőn, amikor egy fiú a mellényzsebéből előhúzott egy fém laposüveget. Körbeadta. Én úgy emlékszem egyszer vissza is utasítottam, miszerint nem szeretem a töményet, majd végül mégis ittam egy kortyot. Soha nem fogom elfelejteni azt az érzést. Éreztem, ahogy a melegség végigáramlik az ereimen, ahogy erővel telik meg a lábam, ahogy újra tudok mély levegőt venni a pánikos lihegés helyett. Hihetetlen volt, de tényleg. Azt az egy kortyot újabb és azt hiszem még újabb követte, adogattuk körbe a flaskát csendben. Egy nagy körben álltunk. Minden olyan természetes volt. Békés. Nem sok ilyen erejű közösségi élményt éltem át életemben. Az egy Áldott Pillanat volt. De tényleg.
Aztán kiürült a flaska, mi tovább indultunk. A végén nem haltam éhen és az örvbagoly is lemondott rólam.
A Becherovka iránti rajongásom viszont azóta is töretlen. Az esküvőmön a pezsgős koccintást leszámítva csak Becherovkát ittam...úgy rémlik 14-et :D (kulturáltan viselkedtem, bár a vége felé már nem igen tudtam mélyenszántó diskurzusokat folytatni...és sokat táncoltam)
Amikor már mindenki hazament, és csak mi maradtunk meg 1-2 barát még rendeltem egy kört, koccintottunk, megittuk. Ugyanaz az erős közösségi érzés... Ez a pia tud valamit...valami számomra nagyon fontosat...eggyé válni velem.
I ♥ Becherovka!