Megint félreérthető voltam...szegény férjem nem érdemli meg pedig, mert rengeteget segít. Most is egyedül vagyok például itthon, mert a fiúk elmentek vásárolni, míg én megcsinálom a heti nagytakarítást.
Nem az a gond tehát hogy nincs időm magamra. Egészen biztos vagyok benne, hogy bármikor elmehetnék fodrászhoz, kozmetikushoz, pedikűröshöz...(ha elég lenne a GYES-em az éhenhaláson kívül másra :D).
És abban is biztos vagyok, hogy elmehetnék, pontosabban el is fogok menni A bulimba. Amire most éppen nagyon vágyom...
Az én problémám az, hogy a gondolataim nem szabadok. Menthetetlenül és végérvényesen hozzákötődtek a gyerekemhez. És bár néha hiányzik, hogy elmenjek a legkedvesebb koncertjeimre...de nem annyira, hogy egy napot is rászánjak az életünkből. Ha valamit tervezek automatikusan bejön a képbe Ő. Neki jó lenne? Neki elég lenne? Neki könnyű lenne? És a válasz erre következetesen: NEM.
Biztos jó lenne neki a nagymamáknál...de nem a legjobb. Biztosan könnyű lenne neki egyedül elaludni...de nem a legkönnyebb, biztosan elviselné, ha én egy hétre kiköltöznék a Szigetre...de nem viselné könnyen...
Szóval így állunk. Azok a láthatatlan szálak kötnek, amelyet úgy hívnak anyaság. Remélem nem értetek félre, enélkül a kötelék nélkül meghalnék, nem léteznék...ez a szabadságvágy arról szól mint a heroin az emberek többségének. Azt senki nem állítja, hogy nem jó érzés belőve lenni...csak kérdés, hogy megéri-e...
Na így állunk, barátaim...
amikor először mentem gyerkőc mellől Hobo Blues Band koncenrtre, a világ legundorítóbb anyájának tartottam magam és kb fél óránként kellett a gyerek apjának lefeszegtni a kezemet a mobilról, hogy ugyanmá: anyád felnevelt négy kölköt, rendben lesz a Virág is.
VálaszTörlésNem tudom milyen a vérmérsékleted, de nekem személyes tapasztalatom,hogy néha jobb annak a gyereknek, ha egy koncerten tombolom ki magam, minthogy otthon csücsüljek a lemondás tudatától először glóriával övezeve magamat, aztán egyre jobban fusztrálva, végül idegbetegen :)
De ez én vagyok és hát nálam sem beszélhetünk rendszerességről, átlag három havonta egy buli, de az jár...olyasmivel tölt fel,amivel a családom-bármelnnyire is imádom őket- nem tud... :)
na, az van Luca, hogy én is így látom...szervezem is a bulimat:)
VálaszTörléshelyes! :) jó mulatást ;)
VálaszTörlés