Büszkeség napja

Fél füllel hallottam, hogy mostanában rendezik meg minden nagyvárosban így Pesten is a meleg Büszkeség Napja felvonulást.
Nem mondanám, hogy egy szélsőséges nézeteket valló közösség tagja lennék, valamint közvetlen környezetemben igen sok a szociális-egészségügyi végzettségű ember (bár ez mostanában már sajnos nem sokat jelent) azonban mégis a nagyon szűk családomban is elég felháborodottan beszélnek erről a rendezvényről.
Nekem személy szerint semmi gondom nincs a melegekkel. Sőt ismertem is párat még az AIDS preventori időszakomból. (meg vannak páran akikről sejtem, hogy melegek)
Tudom például róluk, hogy pontosan olyan sokfélék mint a heterok. Vannak akik magamutogatók vannak akik szerények vannak akik műveltek és vannak akik zsír taplók. Nem lehet kijelenteni, hogy a melegek mindannyian viráglelkűek ugyanúgy ahogy azt sem hogy mindannyian elvetemült gonosztevők.
Tudom azt is, hogy a művészek között viszonylag nagyobb számban fordulnak elő melegek, valószínűleg genetikailag összekapcsolódik ez a két gén és ezek a művészek egyszerűen zseniálisak és nem lennének ugyanazok a melegségük "kínja" nélkül.
És igen, tudom, hogy a "bűnük" kizárólag genetikai eredetű. Tehát kb. annyira tudják befolyásolni mint a szemük színét. Vannak akik egy életen át barna kontaktlencsét hordanak, hogy senki számára ne derüljön ki hogy szivárványos a szemük (még talán maguk elől is titkolják), vannak akik a közvetlen családjuk és barátaik előtt leveszik a lencsét, hogy megtapasztalják azt az érzést, ami mindenki másnak megadatott: "úgy szeretlek ahogy vagy". Ez nagy dolog ám...nem arra törekedni, hogy megváltozzon, hogy hozzánk igazodjon, hogy nekünk tessen...csak egyszerűen úgy, ahogy van.
És vannak akik nyíltan vállalják, hogy szivárványos szeműnek születtek. Ez nagy bűn? Nem bujkálni és nem szerepet játszani az élet minden pillanatában? Ez az amiért tízezrek fújjognak és csaholnak? Kiállni legalább egyetlen nap egyetlen délutánján, és azt mondani. Meleg vagyok. Vállalom. (és itt most nem arra gondolok, hogy a tér közepén nyíltan pettingeljen minden meleg pár...ez természetesen a hálószobába való, ugyanúgy ahogy a hetero nyílt petting is. Az is legalább annyira felháborító és vérlázító. Viszont engedtessék meg mondjuk egy kézfogás, mert azt ugye elég nehezen tudja bárki elképzelni, hogy a szerelme mellett bandukol és lóbálja a kezét...)
És véleményem szerint van egy csoport, aki annyira titkolja maga előtt is, hogy szivárványos a szeme, annyira szeretné magába égetni a barna kontaktlencsét, hogy elkezdi gyűlölni a szineseket. Olyannyira, hogy odamegy egy békés felvonulásra és kővel meg molotov koktéllal dobálózik az ott menetelő emberekre. Annyira hogy többen összefogva képesek megverni egy lányt, mert nekik nem tetsző pólója van....(azért az nagy különbség, hogy valaki nem ért egyet a felvonulással vagy odamegy és támad..)

Az hogy van hetero Büszkeség Napja??...nos örvendetes...de úgy gondolom, hogy az év 365 napján az van...

Na, így gondolkozom én erről. Nem kell egyetérteni velem. Csak egy pillanatig belegondolni, hogy milyen lehet úgy élni, hogy minden lélegzetvételedben titkolni kell, hogy ki vagy te valójában. És minden pillanatodban attól rettegni, hogy ha kiderül ki marad melletted és ki fordul ellened. Majd továbbgondolni, azt, hogy kit szeretnek bennem? Engem vagy a bábot akit mozgatok??

Végül a Büszkeség Napja mottója:

"A melegbüszkeség nem azt jelenti, hogy valaki büszke rá, hogy meleg, hanem hogy büszkén, emelt fővel meleg."

Ha ebbe sikerül belegondolni, akkor már nem rizsáztam hiába...