Apám kakasa

Több okból is nagyon kényelmes, ha az ember férje óvodapedagógiát tanul. Először is simán tudja fejből a Sün Balázst ami 188 versszakos, és én eddig úgy gondoltam nincs az az ember aki ezt kívülről nyomja...még az írója se...na rácáfolt...és még élvezi is.
Másodsorban nem újak neki azok a pedagógiai elvek, amelyek hozzám is közel állnak...sőt, néha olyat mond, hogy csak lesek...jó értelemben...
Harmadsorban tényleg irigylésre méltó, ahogy a gyerekkel bánik. Szokták is jól bámulni a játszótéren érte, én meg büszkén feszülő mellkassal (más már ugye nem annyira feszes) nézem, ahogy pörögnek, röhögnek, futkosnak, elesnek, békát lesnek, hangyát idomítanak stb.

És hát ő ismertetett meg Lackfi János munkásságával is. Tavaly vizsgázott belőle, úgyhogy egy csomó ideig a wc-ben dekkolt a könyv amiből tanult, én meg jól beleolvastam. Hihetetlen egy pali...

Nagyon nagy szeretettel ajánlom tőle az Apám kakasa című könyvet. Vörös Istvánnal gondoltak egyet és átírtak egy csomó klasszikus gyerekverset, pont olyan stílusban, hogy ne tudjam abbahagyni a röhögést soha.


Egy kis ízelítő a könyvből:

Weöres Sándor: Paripám csodaszép pejkó
Paripám csodaszép pejkó,
ide lép, oda lép, hejhó!
Hegyen át, vizen át vágtat,
nem adom, ha igérsz százat.

Amikor paripám ballag,
odanéz valahány csillag.
Amikor paripám táncol,
odanéz a nap is százszor.

Lackfi János: Bicajom Shimano, nem más...
Bicajom Shimano, nem más,
mutatom, ki a jó bringás.
Farolok, tekerek, pörgök,
lesik a nyavalyás törpök.

Emelem kezemet égnek,
kerekem emelem, tépek.
Julikám idenéz énrám:
kicsikét meginog bringám.

Vörös István: A kocsim csudaszép Audi...
A kocsim csudaszép Audi,
gurul és sose kell tolni.
A sofőr, ha kicsit gázt ad,
gyalogos sohasem láthat.

Amikor kocsim úgy fékez,
a világ valamit érez.
Amikor kocsim elgázol,
köszönöd nekem azt százszor.

Így olvashatunk Sors néniről, álmodhatunk színes ruhákról, és hát ugye apám kakasáról is...

Nagy szeretettel ajánlom, nem csak kisgyermekeseknek.