Bőg..

Van egy pár (khm..) idegesítő tulajdonságom. Az egyik felettébb béna az, hogy bármilyen élethelyzetben képes vagyok elsírni magam.
Már ugye az alap, hogy sírok a filmeken és a meséken, sírok az énekesversenyeken, sírok, ha kisállat születik valahol, sírok a könyveken, blogokon, zenéken, sírok, ha valaki valamit mond, és akkor is ha nem...továbbá tanúk jelenlétében sírtam egy esküvőn, ahol a menyasszony 8 hónapos kismama volt, és a pezsgőivással együtt tartott a ceremónia kb. 2 percig..megható része nem nagyon volt, de az engem ugye nem érdekelt.
Sírtam egyszer egy reklámon (!) is. Ahol adományokat gyűjtöttek árváknak, namost a dolog pikantériája, hogy én alapból "árvákkal" dolgozom, tehát minden ujjamra jut egy siratni való történet (ami ráadásul igaz is)...azt nem tudom miért pont a reklám hozta ezt ki nálam...
De mondjuk az már a non plus ultra, hogy képes vagyok sírni a saját blogbejegyzéseimen (!) :D
Ha picit iszom, akkor tuti sírok valamin...ha mást nem találok akkor azon, hogy mennyire szeretem az ivócimborámat...:D
Tényleg nagyon gáz, de most hogy ezt megosztottam veletek már biztos nem így lesz, mert megerősödöm és ellenállok a molyoknak a szememben...

Ja, és valami nagyon fordítva lehet bekötve nálam, mert a sírni való dolgokon (amin gondolom mindenki más sírna úgymint szülők halálos betegsége/elhalálozása, gyermek születése, narancsbőr etc.) meg nem tudok sírni. Onnan tudom, a helyzet komolyságát felmérni, hogy megfigyelem rámjön-e a sírógörcs. Ha nem, kezdhetek megijedni...(mondjuk ilyen ritkán van...)