Levi és Danika

Ezt a két nevet ma százhuszonhárommilliótrillióhuszonháromszor hallottam a játszótéren. Már immunis lettem a L és D betűs szavakra. Én nem vagyok egy nevelőtiszt vagy mittomén' nevelési tanácsadó, de azért ezt most leírom, hogy soha ne essek ebbe a gödörbe.

Levente- kb. 2,5-3 éves forma kisfiú.
Anyukája- szerintem valami börtönben vagy zártosztályon lehet gyógyszeradagoló.
Helyzet: megérkeznek a játszótérre, Levente motorral. Be szeretne szaladni a homokba, anyuka rárivall olyan hideg, metsző hangon. Levente a cipővédődet AZONNAL vedd le, addig nem mész a homokba! És aztán kb. 3 secundumonként, hanglejtés, stílus ugyanaz.
Mert, Levente -kiment a homokból,
- Levente megnézte a Beni vödrét
- Levente felült (szigorúan csak ült, ugyanis helye nem volt motorozni) a motorra és nem vette fel a cipővédőt azonnal
- Levente nem szép (!) homoktortát csinált, mert nemigazmáhogynemtudod megjegyezni, hogy a vizes homokot kell ehhez használni...
- Levente leült (!) a homokba
- Levente szeretett volna csúszdázni...és nemigazmááá'

És ez így ment a végtelenségig. Már engem idegesített az anyuka stílusa és hozzáállása. A gyerekről nem is beszélek...
Mondom, nem vagyok egy szabadságharcos, de akkor is úgy gondolom, hogy a gyereket, kutyát, csincsillát stb. is partnerként kell kezelni egy helyzetben. Nem a főnöke vagyok egyiknek sem, még akkor sem, ha nagyobb és okosabb és mittoménmég' mi vagyok. Ez a stílus egész egyszerűen felháborít, akkor is felháborítana, ha nem tudnám, hogy ezzel a béka segge alá süllyeszti a gyerek önbecsülését, akaraterejét, kifejezőképességét, kreativitását, szabadságát stb.
Anyuka valószínűleg régen volt gyerek, és elfelejtette, hogy a játék öröme nem az, hogy TÖKÉLETES homoktortát tudok csinálni 1 másodperc alatt, hanem az, hogy megtapasztalom a homok viselkedését, érzem a szemeket a tenyerem és a talpam alatt...(meg a bugyimban). Rájövök, hogy hogyan viselkedik különböző helyzetekben, és élvezem az ALKOTÁST. Ami akkor is gyönyörű, ha a hajó kéménye berepedt. Gyönyörű mert a két kezével ásta és tömködte a formába, ő saját maga borította ki, és megtapasztalta, hogy ha sima felületre teszi hogyan viselkedik és ha göröngyösre akkor hogy.
Az meg már a hab a tortán, hogy elmélyült játék közben üvölt a gyerekkel, hogy deazzonnal' rohanjon oda hozzá orrot törölni, és egy pillanatig se merül fel benne a gondolat, hogy ő is megtehetné azt a két lépést. Legalább egyszer. Nem, jobb üvölteni, utasítgatni, szidalmazni, megszégyeníteni...mer' így tanul rendet a gyerek...:-/

Danika- kb. 1 éves forma kisfiú
Anyuka- zártosztályon gyógyszerfogyasztó.
Megérkeznek a játszóra, már a homokozójáték kipakolása is kudarcba fullad. A gyerek nem nyúlhat a zacskóba (!) csak anyuka pakolhat ki....mer' elszakad a zacskó....pff.
Anyuka halálsikoly féle hangsúllyal ismételgeti a gyerek nevét, kb. 1 secundumonként.
Mert: -Danika felemelt egy marék homokot és kifolyatta az ujjai között
- Danika a homokozózacskót babrálta
- Danika nem ette meg a homoksüteményt amit anya sütött, hanem szétmoncsolta
- Rögtön azután megette viszont a tenyerébe felmarkolt homokot
- Danika úgy döntött én jobb partner vagyok és nekem kezdte ajándékozni a felmarkolt homokot

Danika végül úgy bepörgött, hogy ténylegesen és nagyon durván elkezdte dobálni a homokot, azonban a halálsikoly szerű névismétléseken kívül más "fegyver" nem akadt, majd Danika elkezdte a homokozólapáttal verni anyukát, szintén névismétlés és egy erőtlen fenyegetés "megyünk haza..." következő ütés immár fejre, semmi nem történik...
Szóval tanulság önmagamnak, hogy különbséget kell tenni a helyzetek között. Azzal, hogy egy gyerek megismeri a homok tulajdonságait együtt jár, hogy homokos lesz. Ez bizony előfordul. Ha már az elején "ellőjük a puskaporunkat" akkor a végére, mikor a helyzet tényleg beavatkozást igényel nem marad semmink. Igenis különbség van aközött, hogy egy gyerek véletlenül vagy szándékosan cselekszik-e. Ha véletlenül akkor bőven elég arra figyelmeztetni, hogy van ott valaki, és az amit tesz a másiknak nem esik jól, ha szándékosan, akkor meg lehet puffogtatni, meg megmagyarázni, hogy ez miért nem jó, miért nem szeretném én (E/1. !) hogy ezt tovább csinálja.

Egyáltalán nem hiszem magamról, hogy én jól csinálom ezt a gyereknevelés témát. Azt azonban tudom, hogy ezt a két helyzetet jobban is meg lehetett volna oldani. Ez a levél valószínűleg nem fog eljutni Levente és Dani anyukájához, csak engem emlékeztet, hogy ezt és így SOHA!