Természet

Én tényleg úgy gondolom, hogy jó út az, ha körbenézünk és megfigyeljük mit látunk magunk körül. Megfigyelni, mondjuk az orángutánok gyermekgondozási szokásait csupa hasznos információt, tapasztalatot és tanulságot biztosíthat számunkra.
Vagy megfigyelni a hegyi patakot, ahogy az eléje kerülő követ körbevéve a lehető legkisebb erőfeszítéssel és surlódással továbbfolyik.
Vagy nézni a fákat, ahogy minden tavasszal rügyet bontanak, töltekeznek, gyümölcsöt érlelnek, majd szépen lassan megkopaszodnak, raktároznak, vegetálnak, és (nem reményvesztve vagy elárvultan, depressziósan, hanem a világ rendjét elfogadva) várják az új kezdetet.
Valahogy úgy érzem egy csomó fontos dolgot elfelejtettünk. Körbenézek és látom, hogy robotolunk, gürizünk, bosszankodunk, depressziósok leszünk, mérgelődünk, káromkodunk, szúrunk/harapunk/marunk stb. Harácsolunk, több-jobb dolgot vásárolunk, újat, divatosat, sokat. Mindezt miért? Boldogabbak leszünk egy huszadik TV birtoklásától? Tényleg ez az ami igazán fontos?
Nyilvánvalóan nem azt mondom, hogy mostantól senki ne dolgozzon, mindenki legyen hajléktalan és egy szál gatyában induljon el vadászni vagy gyűjtögetni. Csak azt mondom (elsősorban magamnak), hogy nem szabad elfelejteni ÉLNI. Ne felejtsem el, hogy az elém gördülő kövek nem azért kerültek oda, hogy engem depresszióba taszítsanak, hanem azért, hogy megtanuljam "körülfolyni" őket. A lehető legtermészetesebben és legkisebb erőfeszítéssel. És tudjam türelemmel és alázattal kivárni a tavaszt és elfogadni és helyén kezelni az őszt.