Memória

Na, nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én három csoportra bontom az embereket.

1. aki mindenre minden körülmények között emlékszik (a felvett hitel lejártának dátumára, valószerűtlen telefonszámokra, a kutya esedékes oltásának időpontjára stb.)

2. aki a fontos dolgokra emlékszik (úgymint közeli hozzátartozók születés/névnapja, házassági évforduló, gyerek első fogának kibújása stb.)

3. aki semmire nem emlékszik (a notesze a legközelebbi hozzátartozója, abba le van írva minden, úgymint melyik napon kell virágot locsolni, mikor melyik mosást kell elindítani, hány éves a gyerek, van-e férj, annak neve és személyi száma stb.)

Én személy szerint a harmadik csoportba tartozom. Nem tehetek róla, így születtem. Komoly erőfeszítésbe kerül megjegyeznem a legalapvetőbb alapvetéseket is. pl. a mai napig nem tudom, hogy pontosan mikor van Beni névnapja (nem azért mert nem érdekel, hanem mert egyszerűen nem bírom fejben tartani.) csak nagyjából tudom, hogy mikor kell utánanézni... erre egyáltalán nem vagyok büszke amúgy.
Mégis van pár helyzet, ami beleégett a memóriámba. Fogalmam sincs, hogy miért pont azok a pillanatok, de ha meghalok, szinte biztos vagyok benne, hogy mi lesz a filmemben.
Illatok, kézfogások, csókok, néhány kedvenc verssor/dalszöveg, zenék, amelyeket álmomból felébresztve is dúdolok, bármikor/bárhol, simogatások, kedves mondatok, párbeszédek, a fű birizgálása a bőrömön, a meggy és a korai cseresznye íze, valószerűtlen szituációk, amelyeket nem részleteznék, mert egy bizarr némber képe sejlene fel mögötte:D
Számtalanszor kerülök olyan szituba, hogy ecsetelik nekem hogy mikor mi történt és akkor én mit csináltam, én meg nézek mint a moziban, hogy jéé, tényleg?? valahol hátul a tarkóm táján fel-felbukkan egy-egy halvány kép...de kb. annyi bizonyossággal, mintha egy furcsa filmben láttam volna.
Szóval ilyen vagyok. Fogalmatok sincs hogy melyik az a pillanat, ami megmarad rólatok a fejemben, úgyhogy tessék igyekezni:)