Szerintem sokan szeretik. Jó amikor végigcsurog az ember haján és csöpög az orra hegyéről. A vele járó dolgokat is szeretem. A szagát, a villámokat, a sötétszürke felhőket, azt az elektromos töltést ami előtte jön és bizsereg tőle a tenyerem meg a talpam stb.
És szeretem azt is amit az emberekkel csinál. Szeretek összebújni a buszmegálló alatt, és bőven az illedelmes távolságon belül engedni az idegeneket. Szeretem, ahogy összehoz minket. Szeretem, hogy társalgási témát ad, ha már minden más elfogyott. (Ez kb. olyan mint a hogyvagy'. Ha már a végét járjuk, akkor bedobjuk. Adu ász.)
Egyébként is szeretek idegenek között lenni. Jó nézni az embereket. Azt hiszem keveset nézünk egymás szemébe. Sokkal kevesebbet, mint amennyit kellene. Valahogy mintha nem lenne rá időnk. Vagy kedvünk...vagy merszünk.
Mintha robotok lennénk és mennénk valami után, ami soha nem elérhető. Mintha az lenne az élet amit a monitoron keresztül látunk. Mintha könnyebb lenne úgy kommunikálni és érezni. Biztosan szexelni is sokkal könnyebb így.
Csak tudni kell, hogy nem a sugárzott világ a valóság. Bár néha jó lenne annak...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése