Kapcsolatok

Ma egy kicsit összezörrentünk a Benivel. Nem általános ez nálunk, merthogy jól kijövünk az esetek nagy részében. Én tudomásul veszem, hogy neki most "akarata van" és próbálom úgy csinálni, hogy a legkevesebbet súrlódjunk. Például ha azt mondja reggel, hogy ő nem a legyes pólóját hanem a csíkosat akarja, akkor abba simán belemegyek. Dönthet egy csomó kérdésben. Cserébe viszont elvárom, hogy az én döntéseimet is tisztelje. Én döntök például abban, hogy reggelire nem csokoládét hanem sajtos kenyeret eszik valamint abban is, hogy a zebrán átkeléskor nem birkapisiben közlekedünk etc.
Szóval így igazán jól kijövünk...ma viszont sikerült egy utcán toporzékolva takony és nyálcsorgatva sikítva ordítós hisztit kipréselnem belőle.
Leves feltesz, répa nincs. Benőke, (mondom neki) leugrunk a boltba. Szépen lecsámborogtunk megvettük a répát, indulnánk vissza, mikor (én állat) megkérdezem: Beni, merre menjünk? A ház előtt vagy a ház mögött?
A válaszokat gyors egymásutánban a következőképpen nyomta:
- Előtte. (indul)
-Mögötte. (indul, én csámpikálok utána a répákkal a kezemben)
-Előtte. (indul. Végigfut rajtam, hogy a leves igényelné a répát)
-Mögötte. (indul) Neeeeeem, előőőőteeeee. Naneszóórakozzálvelem. Felkap. Hurcol. Ordít. stb.

Szóval én csesztem el. Jobb napjaimon egy elterelő hadművelettel elejét veszem ennek a tökölésnek. Például előhozom a puculókérdést. Hogy hol van, hány darab és milyen színű. Vagy felhívom a figyelmét arra a káposztalepkére ami előttünk szállt el. Szóval számos jobbnál jobb variáció állt a rendelkezésemre, nem kellett volna egyből felvenni/levenni őt a lábáról. Mert így kicsúszott a lába alól a talaj. Meg az enyém alól is.

Valahogy így működik minden kapcsolat. A súrlódás, félreértés, sértődés mindig belőlünk indul. Ha éppen nem vagyunk jó passzban, vagy van egy görcs bennünk egy bizonyos kérdésben. Ha nem vagyunk kibékülve magunkkal, ha nem vagyunk a magunk urai. Csak jobb/könnyebb másra fogni. Pedig mi vagyunk a hunyók.
Mint mindenben a saját életünkkel kapcsolatban.