Kispál

95-96' táján a Szigeten a Nagyszínpad mögött sátoroztam. Nappal gyanútlanul sétálgatva kiszúrtam a színpad mögött Kispál Andrást. Namondom, helló. Kérek szépen autogrammot (mondjuk azóta se értem, hogy mire jó egy sztáraláírás, de ez a sikk. Naszóval ebből nem lehet kimaradni.) Készségesen odajött. Azt mondja: hova? (gyakorlott...) öö, mondom (gyakorlatlan)...a diákomba. (régi papír igazolvány tizenXedik oldala, amit soha senki ki sem nyit. Ergo csakis arra való, hogy valaki belefirkáljon.) Ide. Erre ő: OOOdaa? Dehát ez egy igazolvány...(hah, mondom, eredeti vagyok, meglepem a sztárt:D)
Na, szóval egyszer beleírt az igazolványomba, de azóta az sajnálatos módon elkallódott, valószínűleg egy egérfészek lett belőle, mert tudvalevőleg az egerek is egyedi tapétára vágynak.
De volt nekem olyanom...ENYÉM volt:)
Szóval van egy zenekar aki tizeniksztől harmincikszig kísért. Sok koncert, sok buli, sok izzadság, sok sör, sok fesztivál, sok mosoly, sok kiabálás, sok tánc.
És akkor most ünnepélyesen elkezdem a visszaszámlálást...Baromi nehéz döntés amit már legalább háromnegyed órája húzok, és lehet éjjel felkelek és módosítok...:)
Nálam a numero 4. a ZSÁKMÁNYÁLLAT

jó, ez meg a bónusz..