Értesz engem?

Az ugye alapvetés, hogy a tenger egyetlen cseppje megmutatja nekünk az egész tengert...vagy legalábbis elég sokat belőle...ez alapján életünk picinységeiből is lehet következtetni sok mindenre a körülöttünk lévő Világból.
Otthon voltunk édesanyámnál. Ő még az a fajta aki befőttet/lekvárt főz, meg uborkát kovászol. Most (az egyszer) tudtam segíteni neki paradicsomlevet főzni.
A paradicsomok megmosásánál tartottam, mikor Beni segítségül szegődött mellém. Elkezdte dobálni a vízbe őket. A víz fröcskölt, én megkértem őt, hogy közelebbről tegye bele, de továbbra is dobálta. Még egyszer megkértem, és elmagyaráztam, hogy nem esik jól a 40 fokban ahogy a víz rámspriccel. Ráadásul a paradicsomoknak sem tesz jót...(mondjuk röviddel azután szétpasszíroztam az összeset, úgyhogy ez lehet nem volt jó érv...).
Jó sokszor eljátszottuk ezt, hogy ő dobálta én meg téptem a számat...éppen eldurranni készültem, amikor felnéztem rá és a következőket láttam:

1. felveszi a paradicsomot
2. odalép a lavórhoz
3. topog még párat hogy KÖZELEBB legyen
4. 1 m magasról belevágja a lavórba őket.

Tehát ő első pillanattól szót fogadott nekem. KÖZELEBB ment a lavórhoz, annyira közel amennyire csak tudott. Mert ő így értette azt amit mondtam. Ennek a történetnek vége az lett, hogy baromira elszégyelltem magam, hogy egy pillanatig is azt gondoltam, hogy B. szívat.

Annak a történetnek, meg amit nektek szánok az a vége, hogy azt tanácsolom, gondolkozzatok el a kapcsolataitokon. Egészen biztosan megértettétek a másikat? Biztos, hogy ő ugyanúgy gondolta amit mondott, ahogy ti?
Én (főleg a nem közvetlen környezetemmel) elég értetlen vagyok. Viszonylag sokszor visszakérdezek. Teszem ezt azért, mert tudni akarom, hogy hogyan gondolja Ő, azt amit mond. Hogyan gondolja PONTOSAN. Mit érez akkor (megközelítőleg)? (felteszem ugyanis az "éhes vagyok" kijelentés nem ugyanazt jelenti egy 500 kg-os embernek mint egy 50 kg-osnak).
Jó ám mögélátni a dolgoknak. Meggyőződésem, hogy ez a "félreértés félreértése" a gátja a világbékének. És ezek miatt az apró félreértések miatt gondolkodunk úgy, hogy az emberek "szemetek".
Nem szemetek. Legalábbis nem annyian, mint ahogy az kívülről látszik. Csak a mércénk más meg a tapasztalataink. A szándékunk egy.

Szóval kedves ismerős és kedves idegen. A lavórhoz közelíteni sokféleképpen lehet. Nézd meg, hogy a másik milyen szándékkal közeledik. Nézd úgy, hogy azt ne befolyásolja a saját tudásod, és tapasztalatod. És ha ezen túl vagy akkor segíts neki, hogy ne csak a szélességet lássa hanem a magasságot is.
Béke Veled.