Amerikai szépség

Egyik kedvenc filmem. A legjobb jelenet szerintem, amikor a pisztolylövést hallva a kamera végigmegy a házon, és bemutatja az adott pillanatot a résztvevők szemszögéből. Hatalmas ötlet.
Ez történt szombaton este is. Mint ismeretes földrengés volt a Dunántúlon, Oroszlány közeli epicentrummal.
Az összes közeli ismerősömről tudom, hogy mi történt vele 18.42-kor. Volt aki vacsorázott, más a fotelben ült vagy a kacsazsíros bödönt vitte ki a kamrába. Picit olyan volt ez a pillanat mint egy búcsúzás. Mint amikor egy szeretted elutazik nagyon messzire és az utolsó pillanatok óriási jelentőséggel bírnak. Emlékeidbe vésődik, hogy hogy tartotta a kezét, mik voltak az utolsó szavai, hogy fújt a szél, milyen sál volt rajta.
Ezt éltük át most is mindannyian.
(A rend kedvéért mondom, hogy nálunk akkor körül ért haza János Hajdúböszörményből. Egy hetet töltött ott. Nagyon örültünk egymásnak. Éppen leültünk egy pár szót váltani, a gyerek a nagyszobában játszott.)
Semmivel sem volt különb ez a pillanat a többi milliónál, mégis emlékszünk rá és emlékezni is fogunk. És akkor jöjjön az idézet a most olvasott könyvemből (Müller Péter: Isten bohócai):

"Mester -kérdezte Ariel-, mit jelent az, hogy "utolsó"?
-"Utolsó"? Csak annyit jelent, hogy sohase felejtsd el ezt a pillanatot. Amíg közönyösen éled az életedet, gépiesen és megszokásból, elsuhannak melletted a nagy dolgok. Semmivé olvadnak az események. De amikor azt mondják: "utolsó", a kép megáll, hirtelen óriásivá növekszik lelkedben a pillanat, és nem felejted el soha. Ha jól élsz, minden pillanatod "utolsó" pillanat lesz. Nagy piros betűs élmény!
Ha valamit "utoljára" látsz, jól megnézed. A lelked lefényképezi, és maradandóvá teszi. Minden igazi vacsora: utolsó vacsora. Minden igazi tánc: utolsó tánc. Minden igazi beszélgetés utolsó beszélgetés és minden ölelés utolsó ölelés..."