Okulásképp

Egyáltalán nem értem a németeket. Komolyan mondom, ha már egy olyan zseniális húzással próbálkoznak, hogy nemekkel illetik a szavakat, ami teljességgel átláthatatlanná teszi számunkra az egész hóbelevancot, akkor legalább ne kevernék össze a szezont a fazonnal.
Ugyanis a télnek der névelőt adni hatalmas tévedés. Mindenki tudja, hogy a tél die, ha úgy tetszik diedie. (ld. különböző irodalmi forrásokban: Holle anyó, Narnia krónikái, Hupikék törpikék etc.).
Bizonyított tény tehát, hogy a tél és a tavasz nő, a nyár és az ősz pedig férfi.
(ezt a das dolgot meg tényleg csak a mi megkavarásunk miatt hozták be. Véleményem szerint egyetlen igazi das-nak kellene léteznie, ez pedig a Gott, ami meg a németek szerint der...csak azt nem tudom, hogy akkor (szerintük) hogy lettünk mi die-k.)
Szóval, hogy így rendreutasítottam a németeket, nincs más dolgom, mint a hónapokat megreformálni.
Ugyanis, véleményem szerint nincs az az ember aki meg tudná mondani, hogy mire való a január és a február. Nincs rájuk szükség. A naptári tél december 1-el kezdődik, a csillagászati december 21-el. Kijelenthetjük, hogy azt, amit a tél nyújthat nekünk érdemben, nevezetesen az adventi időszak, Karácsony és Szilveszter az első hónapban letudjuk. Ilyenkor jól esik, ha forralt bort iszogatva kitekintünk az ablakon és szállingózik a hó, esetenként a pernye a szomszéd kéményéből. Szeretünk szánkóval menni a húsboltba majd hazahúzni egy fél disznót, tudván, hogy a Karácsony előtti hétre már csak az egérfarok marad a polcokon. És igen, ilyenkor van itt az ideje annak, hogy boka és csuklótörést szenvedjünk, így ugyanis a fa alatt, a tágabb családunk is képes miki egeret rajzolni a gipszsinünkre.
Január elsejével elkezdődik az a kínos két hónap, amikor mindenki egymásra tekinget, de senki nem meri megkérdezni, hogy mi a francot akar még itt ez a hülye tél. Titkon mindenki a tavaszt várja, és egyáltalán nincs kedve a tél hülyeségeihez, mintpéldául: mínusz 20 fokban fagyoskodni, a ruhaszárító felszabadulására két hetet várni, ruhaszárító hiányában már a csillárra is teregetni, tiszta ruha hiányában az 5 évvel ezelőtti divat szerint öltözködni stb.
Majd két hónap tétlen toporgás után végre jön a várva várt tavasz, illatokkal, szelekkel, simogatásokkal, szegény tél meg mehet a francba.
Nőtársaim, okuljunk tehát a tél csacskaságán.
Egy kapcsolatban sem szabad az összes puskaporunkat a legelején ellőni. Mert akkor nagyon hamar eljön az a kínos 2 hónap, amikor a következőt várják helyettünk. Ha pediglen egy Életre szólunk, még 75 évesen is muszáj valamit letenni az asztalra... a rántott levesen kívül is...