Tegnap Benedek fiunk szabadidős programot szervezett nekem egy fél órás, ordítós, toporzékolós hiszti keretén belül. Micsoda szerencse, hogy a gyermekem gondoskodik a szórakoztatásomról!
Este negyed kilenckor történt. Az egész dolog abból indult, hogy felemeltem az ölembe, hogy kapcsolja le a lámpát, amikor is ő azt mondta, hogy: NEM. Én (botor lélek) viszont lekapcsoltam. És bár a csendháborítás fogalmát véleményem szerint megszegtük, rendőrséget nem tudtak ránk hívni (az uszkve 5 km sugarú körben élő tataiak), mert még nem múlt el 22 óra...micsoda szerencse!
A történet a kádban folytatódott, ahol is 5 hektoliter víz fürdőszobába való fröcskölése sem oldotta a feszültséget...csak nálam, ugyanis így a víz felitatásával egyben a heti nagytakarítást is véghezvittem...idő előtt...és ezt csakis a szerencsémnek tudhatom be!
János nem tartózkodott itthon, éppen a heti fociedzésén járt, így, bár én feszültségoldásként betömtem (a fent említett igen kései és bűnös időpontban) 3 tábla csokit, a családunk átlagsúlya mégsem változik...micsoda szerencse.
Az öltözés is kissé nehézkesre...és hát hogy is mondjam...ideg (és ruha) tépőre sikeredett, Beni Flatley-t meghazudtolóan (akár ír táncnak is nézhető) mozdulatsorral taposta le magáról a pizsama alsót, de VÉGIG SZÉP EGYENESEN ÁLLT A LÁBA...és így én ezen csak mosolyogni tudtam...szerencsére:)
Hahhhhaaaaaha:-))) - úgy tünik ma bevonzottam ezt a két alakot a képen rendesen. Épp ma mutatta meg tesóm ezt a videót, istenien szórakoztunk rajta! láttad?
VálaszTörlésLina, nem láttam. Csak szerintem a kisebbik hasonlít a Benire:D
VálaszTörléshát akkor azonnal keress rá a youtube-on, haláliak!:-)
VálaszTörlésSzerintem meg én hasonlítok a pasira!:-)