régen

Mikor kislány voltam szentül meg voltam győződve róla, hogy tudok repülni. És ha nagyon elrugaszkodok, akkor elszakadok a földtől és felszállok a levegőbe. Ezért mindig vigyáztam, hogy ne túl erősen rúgjam el magam. Nagyon jó érzés volt belülről (kívülről meg gondolom elég vicces, ahogy az udvaron csukott szemmel ugrálok.)
Egészen addig gyakoroltam a repülést, míg valaki fel nem világosított (lehet amúgy ez én magam voltam), hogy az emberek képtelenek erre.
Azóta nem ugrálok csukott szemmel sem az udvaron se az utcán. Ez a tény rendkívül jót tett a közbecsülésemnek az önbecsülésemet viszont taccsra vágta.
Most viszont már a Beni első szárnypróbálgatásait várom. Ez is eltelt.