Böncikéről Lucának ♥

Az én édes drága Lucabarátnőm érdeklődik Böncikénk hogylétéről. Így hát e poszt neki szól.
Előljáróban annyit, hogy Böncikénk lába jól van.

Ennek több jele van:

1. Karácsonykor 40 fokos láz, takony, köhögés. (lábtéma huszadrangú)

2. Újévkor hányás. Elsősorban anya vállára, hasára és mellére, másodsorban a táskájába harmadsorban az ágyba, negyedsorban pedig lavórba. (lábtéma ötödrangú).

3. Gyanítom, hogy valamiféle dackorszak kezdődött (?)

anya: -Beni, mi legyen az ebéd?
B: -Tészta.
a: -Túrós vagy káposztás?
B: -Túrós és káposztás.
a: -ööö, jó.
B: -Nem abba a tányérba kérem!
-Nem kérek rá túrót!
-Nem kérek rá káposztát!
(ebben a pillanatban feladtam a harcot, hogy megértsem a gyermekemet...)
-Kérek túrót!
-NEEEEEE! Ne rakjál rá túrót!
a: -Már raktam rá. Edd meg.
B: -Neeem.
a: -Kérsz sima tésztát?
B: -Kérek, de nem abban a tányérban...

Szerintetek? Ez már lehet az, nem? :D

Ebben a párbeszédben például a lábtéma fel sem merült...:)

4. Megszületése óta először, amikor kívánhattam egyet tiszta szívemből (születésnapi gyertyák elfújása, újév, hullócsillag, Napfogyatkozás, Holdtölte) most először volt az, hogy nem az ugrott be zsigerből, hogy azt kívánom, hogy meggyógyuljon a lába. Aztán persze ez is bekúszott a kívánalmak közzé.
Ezt a léhaságot önnön tudatomban úgy értelmezem, hogy valahogy az már alap, hogy meggyógyul a lába. És bár még mindig nem tökéletes a tökéleteshez sokkal inkább közel áll, mint annakelőtte.

5. Komolyan gondolkozom rajta, hogy pár hónapon belül visszamegyek dolgozni. És ezzel egyidőben nem kapok sírógörcsöt, hogy mi lesz egyetlen ivadékommal.

A gipszlevétel után nagyon sántított. Sőt az igazat megvallva még mindig sántít (bár sokkal kevésbé). Ez megijesztett. Tök hülye vagyok amúgy, mert 6 hét sorvadás után nem várhatom el, hogy piruettezzen a szőnyeg közepén. És nem is várom/vártam, csak nagyon nehéz volt látni, hogy milyen kis esetlenül botorkál.
Jelenleg elsőszámú feladat az izomerősítés. Gimnasztikáznunk kell. Lépcsőzni, mászókázni, guggolni orrba-szájba, peroneusra gyúrni, mellette az Achillest és a többi műtött izmocskát, inacskát karban tartani.
De menni fog. Jó lesz ez, biztosan TUDOM.
Ugyan még egy kicsit döcög az út, de mingyáá itt van az autópálya:)