Találka

Hétvégén volt az általános iskolás osztálytalálkozónk. Sokéves. Én szerveztem, ezáltal kissé jobban ráparáztam, mert mégiscsak én voltam a "házigazda". Rengetegsok telefon és e-mail után végül 12-en jöttünk el a 20-ból (azaz 19-ből, mert egy lány azóta sajnos meghalt).
Az iskolánkat sikerült kinyittatni szombat délután (kösz ofő), hogy körül tudjunk nézni. Hatalmas élmény volt...Beültünk az osztálytermünkbe a padunkba és mindannyiunkat elkapott a nosztalgia. Az ofő a hetedikes naplóból felolvasta az ének jegyeinket (mert azt tanította) és a dicséreteinket/rovóinkat. Jöttek a sztorik, hatalmasakat röhögtünk:) Végigjártuk a termeket, jöttek az emlékek, jöttek a sztorik, melyik tanárral mi van, ki mit csinált hol mikor (kivel) stb. :)
Aztán átmentünk a csárdába. Először mindenki a mellette ülővel kezdett beszélgetni, amikor valaki kitalálta, hogy menjünk végig egyenként, kivel mi történt. Nagyon nagy volt. Mindenki figyelt a másikra, nem vágott közbe. Átéltük egymás érzelmeit, tudtuk hol laktak a szülei, hányan vannak testvérek...Egyszóval OTTHONos volt. Az az érzés, ami mostanában (nekem) hiányzott. Amiért érdemes (lenne) hazaköltözni...ha nem csak illúzió (lenne) az egész. Mindenkiből nagy ember lett. Jó ember, akit érdemes ismerni. Tényleg büszke vagyok rájuk. Ha egy szóval kellene jellemeznem az estét azt mondanám: felhőtlen. Ettünk-ittunk, rengeteget röhögtünk...:) Az ofő (ebben is) partner volt 100%-ban.
9-kor csörögtek anyuék, hogy jönnek haza Böszörményből, ahol Benivel szórakoztak. Hazaugrottam megfürdettem a gyereket, (közben egy hatalmasat pereceltem, a térdem konkrétan szétnyílt középen) elaltattam Benőt, aztán mentem vissza. (köszi anyu!).
A csárda 10-kor bezárt, átmentünk egy másik helyre Józsán. Ott már (én is) iszogatni kezdtem. Vörösbort. Sokat...Hajnali kettőkor (addig mindössze ketten mentek haza) bezárt ez a hely is. Hazaindultunk. Mi hárman csajok egy autóval (ketten igencsak illumináltan). Míg átértünk Józsán (kb. 200 m) a következő párbeszéd zajlott le közöttünk.

Nóra: -Ez b.szott jó volt b.meg (amúgy soha nem beszél csúnyán)
Csilla: - Há' b. meg ez tényleg k. jó volt... (soha nem beszélek csúnyán)
Lina: - Ja.. (nem ivott)
Nóra: -Már csak akkor lenne jobb, ha benéznénk a Perényire bá..meg...
Csilla:-Ú, tényleg...az a hely még van???
Lina:-Menjünk?
N+L+Cs: MENJÜNK!

Na, így kerültünk be Debrecenbe. Picit meghökkentem, mert 10 éve itt jó zenék mentek. Ennek ellenére most a lédigagára toppantunk be....namondom, majd ezután...de ezután még durvább lett...a kátnájdzsónál már nem bírtam tovább odaálltam a zeneszolgáltató elé (pedig nem szokásom). Aki rámnézett és a következőt mondta:- Látom, hogy nem érzitek jól magatokat, nekem sem ez a zene a kedvencem, de nekem a tömeget kell kiszolgálni, de hidd el addig nem megyünk haza, míg egy Red Hot-ot nem nyomok nektek. Ennek tudatában mondjad, mit szeretnél?? Namondom jóvan' mennyit kell várni rá. Azt mondja cirka 20 percet...
Na így történt, hogy azon a 20 percen átverekedve magunkat hatalmasat buliztunk a végére.
Jó volt, na.:) A másnap már nem annyira...de így harmadnap azt mondhatom, megérte:)
5 év (?) múlva újrajátszás...:)