Minden most kezdődik el...

Beni ül a kádban. Kiszaladok valamiért a fürdőből. Mire visszaérek azt látom, hogy bőszen markolássza a kukacát. Kívülről elég fájdalmasnak tűnik e művelet.

Anya: -Mit csinálsz Benike?

Beni: - Habizok.

Anya: Nem fáj?

Beni: Nem anya, ez jó!

Szóval elkezdődött. Ott van, valami nagyon fontos az Életből, most még az esetlen kis markában, később egy lány majd egy asszony ölében.
Ölelések, sóhajok, könnyek, fájdalmak, örömek. Kiábrándulások és belebolondulások. Egymásra találások és elhidegülések. Teljesség érzések és magányos éjszakák. Valami amiért érdemes élni és valami amiért érdemes meghalni is (régen szó szerint most már örüljünk, ha -pár napig- lélekben).
Nagy nap ez a mai. Mostantól lesz bonyolult a létezés és könnyű az elmúlás.

És akkor én most elszavalom csendben a kisfiamnak:

"Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon, Fájása édes, hadd fájjon, hagyom. Ha balgaság, ha tévedés, legyen, Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem!"
	Juhász Gyula