Voltunk ma csekkeket feladni. Az egyik ablaknál állt egy fiatal lány a pici babájával. Nem volt más a sorban, de valahogy mégsem haladtak. Nem is tudom, hogy nyitva volt-e egyáltalán az az ablak amelyiknél álltak. A baba egy idő után elkezdett nyafogni, az anyuka ringatta, dúdolt neki. De a baba éhes volt. Furcsa, hogy minden baba ugyanúgy sír, ha éhes. Eddig nem esett le, hogy én tudok babanyelven. (jól fog mutatni az önéletrajzomban...)
Az anyuka leült egy székre és szoptatni kezdte. Ahogy rájuk néztem olyan békés volt minden. Az anyuka felnézett és ott volt az, pontosan az, a szemében amit nemrég én is láttam, ha a tükörbe néztem. És nem beszéltünk, de biztos vagyok benne, hogy ott volt az a búgás a hangjában, amit én is hallottam magamban. Először életemben 5 éve hallottam ezt. Horvátországban nyaraltunk és ott kaptam az sms-t, hogy a barátnőmnek megszületett a kislánya. Ahogy átléptünk a magyar hálóra csörögtem is...valami éjjel 11 lehetett. Annyit szólt a telefonba, hogy "halló" és én elbőgtem magam. Mert meghallottam azt a búgást azt a semmivel sem összehasonlítható mellékzöngét, ami minden anyuka hangjában ott rejtőzik. Addig míg a magamban fel nem fedeztem ezt a hangot, azt hittem ez egy különleges pillanat volt. Mostmár tudom, hogy nem különleges hanem természetes. A szó legnemesebb értelmében.
Szóval jó volt rájuk nézni. Hiányzik nekem ez most.
naszóval ez olyan dolog, mint hogy valaki esküvőre vágyik, vagy házasságra?
VálaszTörlésmindkettőre. Hiszen szerintem úgy kerek a történet.
Én babára vágyom és az érzésre.
Laci már jó ideje benne lett volna a közös gyerekben, de pont azt mondtam nkei én is: a gyerek érdekében , még ne. Mert még túl sok bennem a félelem ahhoz, ghogy felhőtlenül át tudjam élni az anyaásgot újra.
Mostanában jutottam el oda, hogy az utolsó mondacsinált kifogás is összeomlott és teljes szívvel és lélekkel vágyom valakire,vagy valakikre, akiknek néha már az arcát is látom, annyira TUDOM, hogy velem van a helyük....
szoptatni szeretnék álmos hajnalokon, egyetlen lámpácska fénye mellett, a kimerültségtől olykor sírni , majd órákig nem csinálni semmit, csak nézni az alvó gyerekemet, hogy aztán nyakig összekakálja magát egy olyan helyen,ahol esélyem sincs tisztába rakni.
Az EGÉSZet akarom, szőröstül, bőröstül, jóvalrosszal,MINDNENNEL.
Mert úgy kerek :)
Luca, amikor először olvastalak, már akkor tudtam, hogy ez jár neked! Készen vagy/tok. Majdnem úgy várom őt nektek, mint ti!:)
VálaszTörlésÉn most még nem. Az az érzés viszont, hogy kitörhet körülöttem a harmadik világháború, és én ölelem a gyermekemet és nézzük egymást. És ott, akkor csak ez számít. Aztán észreveszem, hogy felhúzza a szemöldökét, vagy fintorog vagy fúj egy nyálbuborékot, és csak mosolyogni tudok, mert elönt az a meleg, végigfut bennem, mert tudom hogy az enyém a világ leggyönyörűbb és legokosabb teremtménye...na az nekem most speciel nagyon hiányzik.