Nyák

Két napja esik az eső szinte egyfolytában. Minden nyálkás, csöpögős, didergős.
Szombat óta a Beni taknyos (vivát orrszívó porszívó), és mivel nálunk közteherviselés van nekem is fáj a torkom és folyik az orrom (vivát 100as pzs).
Viszont voltam futni, mondjuk a ritmust nem sikerült elkapni, így az utolsó három kilométert kb. egy szaharai vándor stílusában tettem meg. Cipőfűzőt kötni mindössze kétszer kellett megállnom. Én voltam az egyetlen futó, esőkabátban, a végére úgy éreztem magam mint anyám lecsókonzervjei a dunsztban.
Ma kettő extrát kellett mosnom, az elsőt azért, mert Beni kificánkolta a sz.rt a pelusból rá az ágytakaróra. Aztán fél liter vizet borított a székpárnára illetve az asztal/szék/szekrény alá. Természetesen semmi nem szárad, a két napja kiteregetett ruhák is nedvesek...ezek nemtudom, talán januárra újra használhatóak lesznek.
Ráébredtem, hogy baromira szegények vagyunk. Tegnap az utolsó ötezresemmel fizettem a boltban, a számlámon kb. 3500 Ft van. Még kb. két hét van fizuig... (Erre azért most sikerült ráébredtem, mert mostanra fogytak el a tartalékaim. Eddig is láttam, hogy a bevétel és kiadás oldal mindig a kiadás felé billen, de most meg már szó szerint nincs mihez nyúlni...csak a férjemhez, ő ad 5000-et hétfőig, aztán meg még kétszer ötöt, mert annyi lesz a gyógytorna).
A Beni lába megint extrán szar. (ez is hullámzik) Ma többször elesett a saját lábában, azt nem részletezem ez milyen érzés...
Én többek véleménye szerint kezdek bekattanni, a többek a folyamatos itthonlétemet látják a kiváltó oknak, én mondjuk nem osztom a véleményüket. Szerintem alapból kattant vagyok, csak néha egész jól sikerül álcáznom:)
A férjem utálja a beosztását. Kapott egy állandó éjszakás ajánlatot, sokkal jobb helyre, jóval több pénzért. Kérdés, hogy elvállalja-e? Mennyit ér meg nekünk az, hogy tök más lesz a ritmusunk, amikor ő alszik mi akkor kelünk és fordítva.

Így telnek a napjaink. Szóval még számomra is kérdés, hogy miért pont most érzem magam erősnek ahhoz, hogy kimásszak a gödörből. Határozottan tudom, hogy jobb hetek/hónapok következnek. És elég erőt érzek magamban arra is, hogy lépjek az állandósulni látszó toporgásom és önsajnálatom helyett.
A nátha ahogy jött majd megy is.
A futás jót tett, még így konzerválódva is. A mosás nem lényeg, majd holnap rakok tüzet.
A munkahelyemet a B. műtéte után felhívom, hogy tudnak-e nekem ajánlani valamit, addig meg próbálok itthoni melót (gyermekfelügyeletet, fejlesztést, korrepetálást) vállalni.
Beni lába szar. Viszont az eddigi "miért pont mi?" típusú gondolatok helyett elkezdtem VÁRNI, hogy Pécsre menjünk, és nagyon várom, hogy megműtsék, mert ennél csak jobb lehet. És lesz is. Túl leszünk rajta, eddig is túl voltunk, és ezután sem lesz ez másként.
A férj új ajánlatának meg örülni kell. És figyelni, hogy ezután se egymás mellett éljünk. Ez a kis plusz figyelem még akár jól is elsülhet.
Szóval, Feleim, ti, kik kibírtatok hosszú hónapokig, örvendjetek, elkezdődött!:) És köszi nektek, hálás vagyok nagyon! Lehet, hogy kaptam egy kis hátszelet (khm, hátbarúgást) és ez segített. Vagy egyszerűen csak eljött az idő.