Ma gyönyörű felhők voltak egész nap. Egészen a mélylilától, szürkék, hófehérek, este rózsaszín napsütötte csíkosak. Néha érdemes nézni az eget. Mikor kislány voltam nagyon sokat néztem a felhőket. Elhevertem a fűben, kezeim a fejem alatt, számban egy vadbúzaszál, azt rágcsáltam, és arra gondoltam, de jó lenne, ha ez a pillanat soha nem múlna el. De aztán ez is elmúlt, mint sok más pillanat. Jó lenne úgy működni, mint a napkollektorok. Beszívni a jót és akkor is engedni magunk köré, ha éppen minden, de minden csupa rossz. Mint egy frankó cserépkályha. Azt hiszem ezt tudják azok a Bölcs emberek, akik köré tanítványok gyűlnek. Mert ilyen ember mellett biztosan nagyon jó. Lenni, élni, lélegezni, létezni.
(Off: nem őrültem meg, csak számolom a napokat vissza Pécsig. Ez még csak egy kontroll lesz. A műtét időpontja előtti hetekben ismételten nagyon foglak benneteket sajnálni...még az is lehet hogy viccmesélős stádiumig süllyedek. Gáz, de ti akartátok...én mosom kezeimet...illetve most nemsokára mást is, mert hosszú volt ez a nap. Irány az ágy. Ma bárányfelhőset szeretnék álmodni, aranygaluska szagút. Holnap találkozunk. Jó éjt.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése