2010. szeptember 21., kedd
Ősasszony
Na, annak például nem tartom magam. Nagyon bírom értékelni, hogy van automata mosógépünk (talán azért mert gyerekkoromban nem volt, és az én dolgom volt a mosás), bírom, hogy nem kell rőzsét gyűjteni ahhoz, hogy meleg legyen (talán azért mert óvom az érzékeny kezeimet:D) és rohadtul élvezem, hogy nem nekem kell levágni azt a tyúkot ami hétvégén a tepsimben végzi. (be is hánynék...gyerekkoromban a tyúkkopasztás is a dolgom volt (blööö)).
Viszont az ősasszony ellentéte se szeretnék lenni. Nem akarom, hogy a gyereke(i)m internátusban nevelkedjenek, mert engem fáraszt a velük való foglalkozás. Nem akarom, hogy a pénz uraljon mindent, még a családi életet is. És nem akarok elfáradni az egész napos semmittevésben, hogy aztán elmenjek egy kötelező társaságba, ami végtelenül untat és várjam a holnapot, ami semmi újat nem hoz.
Valahol itt is az arany középutat kell megtalálni. Volt a Beni születése előtt egy érdekes beszélgetésem az unokahúgaimmal. (ők rendkívül jómódúak). Majdhogynem felháborodtak, mikor mondtuk a Jánossal, hogy mi több gyereket szeretnénk. (fel is kell nevelni őket, nem csak megszülni, a ti anyagi helyzetetekben ez lehetetlen stb.)
Érdekes volt. Az érveik között felsorakoztatva, hogy majd nem járhat annyi különórára ahányra csak akar és nem kaphatja meg a bőrcipőt meg a márkás ruhát. Én visszakérdeztem, hogy ez az érték? A ruha meg a cipő? Ők meg azt válaszolták, hogy persze, mert különben kinézik a suliból meg nem barátkoznak vele. Nem tudom és nem AKAROM ezt elhinni.
Nem szeretném, hogy a gyerek márkás játékok között elveszve nőjön fel. Már csak azért sem, mert egyetlenegy méregdrága játék sem ér annyit mint egy anyai/apai/testvéri ölelés, mosoly, beszélgetés.
Lehet, hogy nem leszünk soha olyan jómódúak, hogy márkás ruhákkal és cipőkkel árasszuk el a gyerekeket. Sőt továbbmegyek, lehet, ha kő gazdagok lennénk, akkor se tennénk ezt. Egész egyszerűen azért, mert nem ez a fontos. És igen, nagyon szeretem, mikor a Beni bebizonyítja, hogy igazam van. Ma egész délelőtt elpengette a gitárját (azzal aludt) ami egy bon-bonos doboz és négy befőttesgumi egyvelege. (Amúgy megjegyzem, cseppet sincs rossz hangja, a kínai gagyi játékgitárt tuti übereli.)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése