Beni

Lilypie Fourth Birthday tickers

2010. szeptember 21., kedd

Ősasszony


Na, annak például nem tartom magam. Nagyon bírom értékelni, hogy van automata mosógépünk (talán azért mert gyerekkoromban nem volt, és az én dolgom volt a mosás), bírom, hogy nem kell rőzsét gyűjteni ahhoz, hogy meleg legyen (talán azért mert óvom az érzékeny kezeimet:D) és rohadtul élvezem, hogy nem nekem kell levágni azt a tyúkot ami hétvégén a tepsimben végzi. (be is hánynék...gyerekkoromban a tyúkkopasztás is a dolgom volt (blööö)).
Viszont az ősasszony ellentéte se szeretnék lenni. Nem akarom, hogy a gyereke(i)m internátusban nevelkedjenek, mert engem fáraszt a velük való foglalkozás. Nem akarom, hogy a pénz uraljon mindent, még a családi életet is. És nem akarok elfáradni az egész napos semmittevésben, hogy aztán elmenjek egy kötelező társaságba, ami végtelenül untat és várjam a holnapot, ami semmi újat nem hoz.
Valahol itt is az arany középutat kell megtalálni. Volt a Beni születése előtt egy érdekes beszélgetésem az unokahúgaimmal. (ők rendkívül jómódúak). Majdhogynem felháborodtak, mikor mondtuk a Jánossal, hogy mi több gyereket szeretnénk. (fel is kell nevelni őket, nem csak megszülni, a ti anyagi helyzetetekben ez lehetetlen stb.)
Érdekes volt. Az érveik között felsorakoztatva, hogy majd nem járhat annyi különórára ahányra csak akar és nem kaphatja meg a bőrcipőt meg a márkás ruhát. Én visszakérdeztem, hogy ez az érték? A ruha meg a cipő? Ők meg azt válaszolták, hogy persze, mert különben kinézik a suliból meg nem barátkoznak vele. Nem tudom és nem AKAROM ezt elhinni.
Nem szeretném, hogy a gyerek márkás játékok között elveszve nőjön fel. Már csak azért sem, mert egyetlenegy méregdrága játék sem ér annyit mint egy anyai/apai/testvéri ölelés, mosoly, beszélgetés.
Lehet, hogy nem leszünk soha olyan jómódúak, hogy márkás ruhákkal és cipőkkel árasszuk el a gyerekeket. Sőt továbbmegyek, lehet, ha kő gazdagok lennénk, akkor se tennénk ezt. Egész egyszerűen azért, mert nem ez a fontos. És igen, nagyon szeretem, mikor a Beni bebizonyítja, hogy igazam van. Ma egész délelőtt elpengette a gitárját (azzal aludt) ami egy bon-bonos doboz és négy befőttesgumi egyvelege. (Amúgy megjegyzem, cseppet sincs rossz hangja, a kínai gagyi játékgitárt tuti übereli.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése