Magyarország az én Hazám

Szeretem ezt az országot. Szeretem a benne lakó embereket. És szeretem azokat is akik nem benne laknak így vagy úgy, de magyarok. Nagyon igyekszem éppen ezért, hogy a következő post ne általánosítson, de nem lesz könnyű.
Egészségügy. Valami hihetetlen életen át tartó szerencse miatt igazából akkor kerültem az egészségüggyel közelebbi kapcsolatba amikor terhes lettem. Előtte apu betegsége idején én "gyerek" voltam, nem az én saram volt, hogy pénzt dugdossak meg hálálkodjak. Csak hümmögtem, hogy ezt biztos máshogy is lehet, meg nem igaz, hogy a pénz beszél...stb. Gyerek voltam...
A terhességem alatt végig állami nőgyógyászhoz jártam. Semmi panaszom nem volt, semmi extra dologra nem kellett figyelnem. Vártam amikor várni kellett, illedelmesen megköszöntem mikor végeztünk. Sluszpasz. Szülni is az ügyeletesnél szültem. Nem értettem a kismamákat, akik 100-150 ezer forintot fizettek azért, hogy az orvos bejöjjön és megkérdezze vizitek alkalmával hogy hogy vannak. Gondoltam ezt megkérdezi tőlem más, ingyen. A szülés meg úgyis a mi dolgunk a gyerekkel, az orvos csak a vizet zavarja. Teljesen problémamentes, gyors szülésem volt, sem extra bánásmódot sem külön odafigyelést nem igényeltem. A végén mondjuk nagy hasznát vettem, hogy a szobatársam fizetett a szülésznőjének (80 ezer forintot), mert ő jött be megmutatni, hogy hogyan kell masszírozni a mellet, hogy kell kézzel fejni hogy kell géppel fejni, hogy kell mellre rakni a babát stb. Én ezt meghallgattam ingyen, és nagyon szívesen tovább is adom ingyen bárkinek, csak szóljatok. Ajándékcsomagot adtam mindenkinek, nővéreknek, szülésznőnek, orvosnak egyaránt. Raktam bele Tokajit meg édességeket meg mindenféle desszertet. Szívesen adtam, hálából adtam.
Aztán Beni lába miatt gyakran kellett ortopédushoz mennünk. Úgy gondoltam, hogy egy újszülött kivételt élvez. Mivel hetente (volt hogy többször) is megfordultunk ugyanannál az orvosnál, gondoltam lát, ismer minket. Tudja, hogy padlón vagyunk minden értelemben. Meg azt is tudja (tudnia kellett), hogy a Beni lába nem egyik napról a másikra javul meg. Évekig járunk majd hozzá. Szóval naív voltam. Azt gondoltam, hogy munkaidőben, a kórház pénzén, azért, mert 10-15 percet lefoglalunk az idejéből nem vár extra juttatást. Gyerek voltam. Egészen addig, míg a pár hetes gyerekkel nem vártunk ott két és fél órát a rendelő ajtajában, és nem hívott be soron kívül olyanokat akik órákkal utánunk érkeztek. Felháborodtam, dühöngtem, utáltam. Szó szerint utáltam, azért, hogy ilyet megcsinál a pici babámmal. Aztán pedig adtam. Lealacsonyodtam és pénzt dugdostam. Bemocskoltam a kezem azzal, hogy minden alkalommal borítékot rejtegettem. És mocskolom magam azóta is. Sajnos már nem vagyok gyerek. És tudom, mert megtanították, hogy a pénz beszél.
János apukája ma 12 órát várt arra, hogy egy kórházi ágyat kapjon. Úgy, hogy hajnalban mentő vitte be. Egyszerűen lerakták, mint egy batyut, majd ide-oda tologatták.
Csak egy kérdés: így történt volna ez akkor is, ha az ügyeletes orvos apukájáról van szó?
Nem várok csodát. Nem várom azt, hogy legyen szappan a mosdóban vagy legyen wc papír...
Csak azt várom, hogy az, aki ezt a hivatást választja szívvel dolgozzon. Nyitott szívvel, mert mindannyian valakinek a gyerekei, szülei, szerelmei, szerettei vagyunk. Olyanok, akik őt is várják haza.
Tudom, hogy kevés a fizetés, tudom, hogy sok a munka, tudom, hogy az orvosok/ápolók nincsenek kellőképpen megbecsülve. Tudom, mert pedagógus vagyok. Az én fizetésem is kevés, az én munkám is sok és én sem vagyok kellőképpen megbecsülve. De attól még megpróbálom a tőlem telhető legjobbat kihozni abból a szar helyzetből amibe éppen cseppent/ünk. És megpróbálják ebben az országban egy csomóan. Akik úgyszintén nincsenek megbecsülve, alul vannak fizetve és embertelenül sok munkával vannak elárasztva. Lehet, hogy nem sikerül mindig a legjobban, de igyekszünk.
Ha találok egy orvost akiben látom ezt az igyekezetet, lehet, hogy újra tudok istenigazából hálás lenni. Addig pedig csak azt ismételgetem magamnak, hogy: Magyarország az én Hazám...

"Magyarország az én hazám, itt nevelt fel apám, anyám,
Itt ringattak a bölcsőbe, e szép honnak szent ölébe.

Azért oly szép ez a világ, mert a szíve Magyarország.
Nincs is több ily áldott hona, ez a Földnek minden java."