Lányregény

Minden lányregénynek az a vége, hogy a lány meg a fiú szerelmesen összeborulnak és örökkönörökké elválaszthatatlan szerelmet fogadnak. Előtte mondjuk nem árt, ha a fiú körbeutazza a világot, megakadályozza a megakadályozhatatlan atomkatasztrófát és leszámol a főgonosszal valamint megmenti a lányt és a lány pudliját illetve eszik egy fagyit a Mc'Donald'sban.
Arról már nem szól a fáma, hogy a legnagyobb leküzdendő akadály még előttük áll, sokkal veszélyesebb mint a főgonosz, ennek a megahiperszuper veszélynek a neve pediglen: HÉTKÖZNAPOK.
Mert bizony lehet, hogy pár év múlva a lány nem fogja ugyanúgy élvezni kedvese fújtatós fekvenyomását minden reggel és este 2-2 órán át. És az is lehet, hogy a fiú sem fog örvendeni a lány új mellnagyobbító hobbyjának.
Olyan nincs, hogy egy kapcsolat a kezdeti lelkesedés hőfokán és minőségén "megfagyva" működjön évekig vagy évtizedekig. Aki még 6-7 év együttjárás után is megelégszik annyival, hogy hazakísérje a lányt, a kapu előtt forró csókot váltva hazabaktasson, majd 1-2 "Szeretlek, álmodj rólam" típusú sms után a saját ágyában elaludjon,az vagy még mindig csak 15 éves vagy hazudik.
A kapcsolat változik. Érik. Más minőségbe kerül az évek alatt.
Ilyen minőségi változás lehet pl. az összeköltözés, a transzcendentális értelemben vett házasságkötés, a közös otthon vásárlása, a gyermekvállalás stb.
Két lehetőség van. Vagy azért következik be a változás mert:

a.)úgy szokás/ebben a korban már be kell nőnie a fejed lágyának/mire vársz? a szomszéd is/sokat veszekszünk, kikészítjük egymást idegileg, de azér' össze kéne házasodni...

b.)mindkét fél belső igényéből fakadóan.

És itt még mindig nincs vége. Mert még ha a "b" variáns is áll fent, akkor is hullámzik a kapcsolat hőfoka. (az "a" variációt nem részletezem, egészen biztosan mindenkinek van saját tapasztalata az ilyen kapcsolatok kimeneteléről).
Szerencsés esetben a felek tudják, hogy ez a hullámzás létezik. Szerencsés esetben felkészülnek rá. Szerencsés esetben odafigyelnek egymásra, egymás jelzéseire és segítenek átjutni egy-egy nehéz időszakon. Hol az egyik hol a másik fél van olyan "erőben" hogy továbblendítse a holtpontról a másikat. Erről nem beszélnek a lányregények. Pedig ez lenne a lényeg. Nem megkapni nehéz a másikat hanem megtartani. (nem alá/fölérendelt pozícióban, hanem Társként).
Hétvégén történt valami. Jánost, valami olyan felfoghatatlan szintű emberi/szerető és megbecsülni való fényben láttam, ami újra ráébresztett, hogy én ezzel az emberrel szeretném leélni az egész életemet. Egészségben, betegségben, de legfőképpen örömben és Boldogságban.

Szeretlek!