Nos, helyzetileg mindhárman hót' gethesek vagyunk.
János indított múlt héten, szombatra Beni is belázasodott, én meg most vagyok a csúcsponton óje.
Emellett intéződik a szandi nappalra, éjszakára meg a sín.
A szandiról a méreteket már levették, majd egyszercsak kész lesz (dongalábas cipészbácsi), Szabolcsnak meg kösz, hogy közbenjárt, meg Ancsinak is, hogy közbenjárt a Szabolcsnál...mi mán' egy csudálatos család vagyunk így együtt gyéérekek...:)
A sínt meg holnap jönnek méretezni, ehhez be kell gipszelni megint a Benő lábát, majd azt a formát elvinni és abból öntik a műanyag sínt. Szegény Benőnek, majd jól el kell magyarázni a dolgokat, gondolom nem fog repesni az ötlettől.
És addig meg míg ezek elkészülnek csudálatos ötletet kaptam. Mivel a sírógörcs elkapott ahányszor a Beni lábára néztem, ugyanis látványosan elkezdte megint behúzni a heg (is) a lábfejét, így éjszakára is szandiban alszik, méghozzá kacsalábasban, ez nyújtja a heget, máramennyire...evvan, szurkolunk, hogy a sín hamar elkészüljön, meg szorítunk, hogy jó is legyen, ugyanis erre nincs semmi garancia.
Másfelől erősíteni kell a peroneust. Ez az izom a lábszár elején található, és mivel a Beninek befelé-lefelé állt a lába ez az izom nála igencsak túlnyúlt. Ez felelős azért, hogy fel tudjuk emelni a lábfejünket.
Erre két módszert dolgoztam ki:
-egyfelől motorozunk, ugyanis ez a félig guggoló helyzetben való motorhajtás pont ezt a kis finom mozgást követeli meg.
-másfelől minden nap többször integetünk bal lábbal az összes családtagnak, rokonnak, ismerősnek, szomszédnak, kutyának és százlábúnak név szerint (még jó, hogy ilyen sokan vagytok...) :) (várok további ötleteket, mindenre vevő vagyok, peroneus-torna ügyben)
no, hát ez van, szegény ember vízzel főz, ezért a cím is.
Jah, és hát a menetrendszerű karácsonyi gépszíj elkapott, úgyhogy Boldog, Békés Karácsonyt Kedves Mindnyájatoknak!
Puszi, majd egyszercsak jövök:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése