Igen, jól érzitek. Nincs bennem az a felhőtlen öröm, ami elvárható lenne. Hiányzik a kőlegördülés, a repkedés és a madárcsicsergés.
Lucának azt írtam az előbb sms-ben, hogy a "szabadságot is szokni kell."
Ezt érzem. Tudom, hogy jobb lesz, tudom, hogy jó lesz, de egyenlőre nagyon félek. Félek attól, hogy belebukok (ismét), hogy nem tudok segíteni a Beninek annyira, mint amennyire igényelné.
Tornáztatni kell, de nem tudom, hogy jól csinálom e. Hogy elég-e/szakszerű-e úgy, ahogy csinálom.
Luca sokat írt a kapcsolatfüggőségről. Arról, hogy valaki benne marad a szar kapcsolatban csak azért, mert fél váltani.
Picit így érzem magam. A régi biztos volt, megvoltak az oszlopok és a hidak. Tudtam, hogy amit tehettem, megtettem. Most meg kicsit zuhanósnak érzem az egész helyzetet. Mintha éppen abban a pillanatban fényképeztek volna le, amikor a lábaim az égnek néznek egy jeges úton, én meg meglepett szemekkel nézek körbe. Ez a fénykép vagyok most.
Le kell még esnem, bőgnöm is kell, mert lehorzsoltam a tenyerem, és majd aztán megtalálom a fix pontjaimat, meg az oszlopokat, hogy újrainduljon az egész.
Csak ezek most még nincsenek meg.
Nagyon nehéz kilépni az előző műtét kudarcának az árnyékából. Nehéz azt elhinni, hogy ennek más lesz a vége. Remény van, a hittel meg még hadilábon állok.
2010. december 15., szerda
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Mitől félsz? Mi a legrosszabb ami történhet? Gondold át és aztán mérlegelj: együtt fogsz tudni élni a legrosszabbal? Tudod segíteni Benit ha bekövetkezik a legrosszabb? Hiszen lélekben egyszer már felkészültél erre mielőtt egyáltalán felvillant volna ennek a műtétnek a lehetősége nem? A rosszban már éltél,akár egy rossz kapcsolatban. Tudod milyen, nem fog meglelepetésként érni.
VálaszTörlésMinden más ami a legrosszabb helyett történhet már csak jobb. Tehát ha a legrosszabbra fel vagy készülve, márpedig fel vagy, hiszen átélted, akkor nem lehet baj. Nincs mitől félned. Beninek pedig Te vagy egyszer és mindekorra a legjobb anyuka. Nincs amit rosszul teszel. Őt Te kaptad. Pontosan azért, mert megérdemlitek egymást.
Minden jóra fordul hidd el. Odafönt szeretnek minket.
Én legalábbis ezt érzem.
Amikor olvastalak a gyógytornára járásról, valahogy olyan érzésem volt, hogy hiábavaló. Most valamitől azt érzem: minden rendben lesz. Csak ne félj.És ne gondold azt,hogy Beni gyógyulása olyan szenvedéstől fosztana meg, amit valamiért úgy érzel:kiérdemeltél.Sem Te, sem Beni nem ezt érdemli. JOGOTOK van a könnyebb élethez, ez nektek JÁR.Mert nem ingyen kaptátok. Próbálj meg ebben bízni :)