Nem szeretem a gyógyszereket. Soha nem szerettem őket. Gyerekkoromban anyukám sírva imádkozta belém a lázcsillapítót, mert én inkább beleültem egy kád jeges vízbe, minthogy lenyeljem azt az izét.
Ez azóta sem változott. Évente kb. kettőször (vagy annyiszor sem) veszek be gyógyszert, inkább lefekszem pihenni, ha fáj a fejem és sürgősen elkezdek körülnézni magamban, hogy mi történt. (Miért?)
Gyűlölöm a gyógyszerreklámokat. Felháborítónak tartom, hogy azt sugározzák, hogy bármi van (prosztata gond, megfázás, fejfájás, menstruáció, szakítás, fogfájás, vagy csak egy óvodai előadás) akkor a GYÓGYSZER rá a megoldás.
Ez nem igaz. A gyógyszer semmire sem megoldás. Maximum a tünetek elnyomására.
Hasonló szellemben neveltük a Benit is.
Aztán megműtötték. A kórházban maximális adagban kapta a fájdalomcsillapítót. Hazajöttünk. Éjszakánként sokszor ébredt, kiabált, hogy FÁJ, FÁJ, NAGYON FÁJ A LÁBAM.
Természetesen akkor is kapott gyógyszert. Aztán szépen lassan kezdtem felfigyelni arra, hogy amikor játszunk, olvasunk, sétálunk stb. akkor soha nem fáj, de akkor, ha aludni kell menni, fogat kell mosni vagy ebédelni kellene rögtön fájni kezd a lába.
Amint lehetett elkezdtem a homeos fájdalomcsillapítót adni neki. Tökéletesen működött. Aztán mikor elfogyott a fiola vettem egy doboz Tik-tak-ot és azóta ezt kapja "fájdalomcsillapításként".
Mondjuk napi 2-3 tik-takról van szó. Tehát nem a mennyiség aggaszt.
Egész egyszerűen az elv aggaszt, hogy most társult a "nyavajgás"=édes bogyó a fejében.
Mintha minden szírre-szarra az lenne a megoldás, hogy bekapunk egy bogyót. Tehát, most maximálisan a reklámok által generált "mindenre jó" állapotban vagyunk. Ami tudom, hogy leépíthető csak (jelenleg) elkeserítő.
A barátnőm mondta, adjak neki valami rossz ízű vitamint. Kérdem én: Honnan vegyek olyat? Már minden, MINDEN gyógyszer narancs és eperízű. Arra vannak kitalálva, hogy döntsék magukba az emberek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése