Ítélet M

Mi emberek baromira előítéletesek vagyunk, szerintem. Mindenki. Az egyetlen különbség közöttünk annyi, hogy van aki ezt tudja magáról és küzd ellene, és van aki nem. Persze ez sem teljesen igaz. Mert 100%-ban senki sem tud és ami még fontosabb nem is akar előítéletmentes lenni. Egész egyszerűen vannak olyan dolgok, amelyek berögzülnek, bekattannak és úgy is maradnak életünk végéig, hacsak nem jön egy lecke, ami tesz róla, hogy ez megváltozzék.
Én ugye mondtam már pár negatív ítéletet az emberek felett (rossz fog, túlsúly stb.).
Következzék most a folytatás:
(FIGYELEM, EZ AZ ÉN SAJÁT ÉRTÉKRENDEM. NEM ÍTÉLKEZEK AZOK FELETT, AKIK EZT MÁSHOGY CSINÁLJÁK, AZOK FELETT MEG PLÁNE NEM AKIK MÁSHOGY GONDOLJÁK.)

-Televízió/számítógép/internet/játék függőség.

Ezt a témát is érintettem már. Nem tudok ezekkel az emberekkel azonosulni. A televízió SZERINTEM ma a legnagyobb veszélyforrások egyike a családra nézve. Egész egyszerűen azért, mert észrevétlenül iktatja ki az emberi kommunikációt. A családok jó része esténként összegyűlik a TV előtt és beszélgetést színlel vagy egyáltalán nem is beszélget. Ennél még egyel rosszabb az, ha egész nap megy a TV és csak rá-rákukkantunk vagy háttérzajként funkcionál. Az egész napra rányomja a bélyegét, mert hiába nem nézzük, akkor is követjük az eseményeket. Nem a saját tempónk szerint megy a nap, hanem észrevétlenül igazodunk a reklámblokkokhoz, filmekhez, híradóhoz stb. Az meg már a non plus ultra nálam, ha a gyereket TVztetik, azért, mert egy idő után eltűnik/ellaposodik a kontaktus a szülőkkel. Nem lesz fontos az összebújós könyvnézegetés, nem lesz idő kreatívkodni, beszélgetni, példát mutatni stb. A TV mutatja a példát, a rajzfilmek torz karakterei, a reklámok műcsaládjai, a filmek balhéi stb. (mondom mindezt úgy, hogy mióta az eszemet tudom TV-nézős gyerek voltam, korlátok nélkül...illetve akkor a rendszer volt a korlát, mert elképzelhetetlen volt akár az éjjeli műsorban is, hogy olyan jeleneteket lássak, mint most du. kettőkor.)
Ezért (is), nálunk soha nincs bekapcsolva a TV napközben. A Híradót nézzük meg közösen (tudom, ez sem jobb egy mesénél, viszont erre felnőtt igény van.) Aztán a Beni fürdik, én lefektetem, amikor kijövök tőle már javában megy az esti film. Abba vagy belenézünk vagy nem. Ennyi. Ennek megfelelően többi fent felsorolt médiaeszközzel is hasonlóan csínján bánunk.

-Babakocsizás

Ez egy nagyon vicces előítéletem. Meg vagyok győződve róla, hogy aki babakocsiban tolja a gyerekét az tudatlan, egyáltalán nem az ösztöneire, hanem valami hülye társadalmi elvárásra hallgató némber. Az meg aki a nagy, járni tudó gyerekét tologatja egész egyszerűen egy kretén.
Ezt azért írtam le ilyen nyersen, mert kb. így működik az előítélet(em). Az más kérdés, hogy ezt a dolgot ha egy picikét is megpiszkálom magamban máris kibukik, hogy igenis vannak babák akik szeretnek a kocsiban elterülni és nem erőszakkal kényszerítették oda őket. (Erről írtam az elején, hogy van, aki tudatában van az előítéleteinek és küzd ellene. Egész biztos vagyok, hogy arról a szóról, hogy cigány nem Palya Bea, és arról a szóról, hogy zsidó nem a piros kabátos kislány a Schindler listájából ugrik be sokaknak...sajnos.)

No, és ezt most csak azért írtam le nektek, mert a mai napon az előítéleteimre válaszolván bekapcsoltam a Beninek a TV-t napközben, mert egész egyszerűen kimerültek a tartalékaim, könyvet néztünk, fűztünk gyöngyöt, néztünk diafilmet, játszottunk a traktorokkal, gyurmáztunk...és még csak délelőtt 10 óra volt...nem könnyű egy örökmozgó kétévest felpolcolt lábbal tartani napi 24 órában...
És manapság egyetlen mentsváram a babakocsi, ahová bekötöm a 14 kilós 95 centis gyerekemet...más esélyünk ugyanis nincs arra, hogy levegőhöz jussunk, a kocsiban meg még a lábpolcolás is megy.
Szóval jönnek ám az ítéleteim rám dögivel (ezeken kívül is) jókat is vigyorgok magamon...

C'est la vie :)