
Érdekes az élet. Beninek két műtétje volt (és remélem nem is lesz több), és ahelyett, hogy "tudnám mi van" tök új minden.
Az első műtétnél előtte készültem ki, de nagyon...Rettegtem, a vérvételtől, az altatás előtti koplaltatástól, az altatástól, a műtéttől, a gipsztől. Mindentől. Ahogy megvolt a műtét fokozatosan enyhült ez. Fellélegeztem.
Jelen esetben meg a műtét utáni állapotok készítenek ki. Egész pontosan rettegek attól, hogy milyen lesz a lába. Műtét után kezdett erősödni és még hónapokra van a tetőpontja.
Olyan ez mint mikor új párod lesz. Azt gondolod, hogy az előző is férfi, ez is az, csak tudod már mi a tényállás, és aztán szépen lassanként rájössz, hogy nem tudsz semmit. Teljesen új helyzetek elé kerülsz, vadonatúj mondatok, vadiúj reakciók. Mintha semmit nem ért volna az a mittomén' hány év, amíg nem vele voltál.
Csak az alapok maradnak meg, a színtiszta leháncsolt esszencia. Az a pár érzet és gondolat, amelyek az egész életedet körbeszövik. Ezekre éri meg odafigyelni. Minden téren.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése