Járó(ka)

Notehát, mint korábban említettem, megvan a járógipsz. Ami egyenlőre még nem funkcionál, ugyanis nem tud vele járni, de ami késik nem múlik...
Hatalmas előnye viszont, hogy térd alá ér, így végre tud hason aludni és sokkal könnyebb cipelni is, ja és a mászás is normális mostmár, nem sebesült hadifogoly stílusú.
Este vettem észre, hogy a térdhajlata elég csúnyán bepállott a nagycsizmába úgyhogy azt most kezelni kell serényen.

A seb...khm...elkövettem azt a meggondolatlanságot, hogy amikor meghallottam a doki lelkesedését, miszerint "jajj, de csodaszép" odapillantottam a Beni lábára...na, ez nagy hiba volt...
Mert ugyanis az ami egy ortopéd sebésznek szép, az egy anyukának....hát...hogy is mondjam...kissé nyers...szóval dobtam egy hátast tüstént, szó szerint (még azt se nagyon bírom, ha picit elvágom az ujjam és az vérezget). Úgyhogy szegény Benikém a mutatvány második részében egyedül kellett, hogy helytálljon, mert engem kiültettek a kispadra :S
(és meg kell jegyeznem, nagyon kedvesek voltak....már-már kényelmetlenül éreztem magam, annyira körülugráltak, hiába mondtam, hogy nem cukor/vérnyomás/idegösszeomlás, csak egyszerűen nem bírom a vért. Kakaóval, vizes ruhával és kajával tukmáltak és még a prof titkárnője is kijött az irodából megkérdezni hogy vagyok...furi volt, köszönöm!)
Nagyon bátor, nagyon ügyes volt Benikém most is. Ám sajnos megint kicsit megbillent lelkileg, éjjel elég sokszor felsírt, és nappal is nyűgös.
4 hétig kiscsizma, dec. 14-én megyünk gipszlevételre. Aztán jöhet a rehabilitáció.
Hajrá ÉLET!

(amúgy, most azon gondolkozom, hogy ha a gipszre rááll majd egyszer, akkor lehet, hogy elmarad a gipszlevét utáni járástanulás...jó lenne...meglátjuk)