Úgy gondolok az Életemre, mint az olimpiai ötkarikára. (Csak szerencsés esetben nem csak öt karika jut). Köröket futunk. Mindenki ugyanazokat a köröket. Van akinek könnyen megy, van akinek nehezebben. Van aki feladja, van aki még egyszer (még százszor) nekivág ugyanannak a körnek. Ez az Élet. Elindulunk valahonnan, és egyszercsak ugyanoda jutunk vissza, szerencsés esetben egy tapasztalattal gazdagabban. (porból jöttünk porrá leszünk...)
Az én köreim most a kisfiam körül forognak. Elindultunk, volt egy szar körünk Tatabányán, aztán még egy Debrecenben és most Pécsen.
Múlt héten beutalót kértem a háziorvostól ortopédiára (ott szedtük össze ezt a nyavalyás bronhitist) ma bronhitises gyerekkel leutaztunk Pécsre (nem mondtam le, mert ezt az időpontot augusztusban kaptam...ha lemondom, sose jutunk megint oda, hogy az utazás miatt aggódjak...fekete pont anyunak...). Műtét. Egyértelműen. November 3. És most kezdődik az új kör, mert újra háziorvos (labor, belgyógyászati vizsgálatok stb.)
Ha végiggondolom szép. Ha beleélem magam akkor meg szar.
Mint az ÉLET maga...
ui. folytatása következik, de most iszonyat fáradt vagyok. jóéjt:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése