Horgász

Tegnap futás közben elkaptam egy párbeszédet. Olyasfajta volt, mint mikor régi ismerősök találkoznak, és mégsem akarnak elmenni egymás mellett szótlanul, így mondanak valami blődséget, amire reblődséget várnak.

Egy horgász és egy hölgy között:

hölgy:- jó kapást!

horgász:-jó idő is van és még kapás is legyen? Ennyi minden nem sikerülhet egyszerre.

hölgy:-ez már igaz...

És bevillant...ez a horgász nagy zenmester lehet privát életében. Mert mégis mit várunk? Hogy Békességben és Boldogságban éljük le az egész életünket? Ez nem a Nirvana gyerekek...nem azért vagyunk itt, hogy lebegjünk a semmiben.
Azért vagyunk itt hogy küzdjünk. Azért vagyunk itt, hogy bízva bízzunk. Csak azért.
Felesleges folyton elégedetlenkedni, felesleges a fentieket (lentieket kinek szája íze szerint...) hibáztatni. Mert addig, míg ez a tényt (hogy ez a Világ olyan amilyen) nem fogadjuk el tiszta szívünkből, nem bocsátunk meg magunknak a tévedéseinkért és nem magasztaljuk magunkat a jóságainkért. Nem várunk hálát, köszönetet, örömet, szerelmet, hanem, ha van örülünk neki és befogadjuk, ha nincs akkor meg mi sugározzuk, nos addig nincs tovább.
Minden nap minden perce nekünk szól. Figyeljünk jól. Éljünk jól. És, ha kell haljunk jól.