Ma egy nagyon kellemes "meglepetés" ért. Hetente egyszer Győrbe járunk egy Dévényes gyógytornászhoz. Amellett hogy hatalmas a tudása és nagyon nagy szeretettel ajánlom mindenkinek, akinek gondja van a gyermeke fejlődésével, ma bebizonyította, hogy Ember, így nagybetűvel.
Egy kezelés nála 5000 Ft. Sok. Oda-visszaút szintén sok. Pénzben is, időben is, energiában is.
Mégis járunk oda, immáron több mint egy éve. Minden áldott héten.
Ma a szemembe nézett, és azt mondta. Nézd, a következő hetekben is jöhetsz, szeretettel látlak bármikor, de én érdemben már nem tudok javítani a Beni lábán. (ezt nyilván tudom/tam én is. Nem vagyok hülye...de mégis mentem volna, ha nem szól. Ez egyfajta "lelkiismereti" kérdés. Ugyanaz, mint ahogy ma és ezután is megcsináljuk minden nap a 10 perces elektromos kezelést az esti 25 perces tornánkat, és ugyanúgy ahogy hetente háromszor elbiciklizünk Tatára tornázni, pedig tudom, hogy nem sokat ér...mondom, ez lelkiismeret.)
Úgyhogy zsebemben marad + többtízezer (amit befordíthatok a "professzoros alapba").
Elsősorban azonban nem ezt köszönöm neki...hanem azt, ami (sokszor bebizonyosodott) nem megfizethető.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése