Érett

Minden évben így érettségi tájékán eszembe jut a sajátom. Félelmetes belegondolni hogy majdnem kétszer annyi idős vagyok, mint amikor érettségiztem (ez költői túlzás, mert alig egy pár év telt el azóta, de szeretek az érzelmeitekre hatni.)
A magyar sima ügy volt. A kisérettségin ugyanazt írtam mint a nagyon. Annyi különbséggel, hogy a kisérettségin a feladat Kafka Átváltozása volt, az érettségin meg egy XX. századi novella elemzése.
Totál ki voltam purcanva. Visszagondolva mindig csodálkozom, hogy hogyan mertem odamenni akkora arccal (nem volt nagy amúgy, csak sokkal nagyobb annál, mint amennyit tudtam) és simán leérettségizni...és a legdurvább, hogy most annak a töredékét tudom...vagyis inkább úgy mondanám, hogy messzebb vagyok attól amit az érettségin tudni kellene/illene. Ez egyszersmind azt jelenti, hogy sokkal kevesebb részletet tudok felidézni, másfelől meg remélem, hogy szélesebb teret fogok át. Fogalmam sincs róla, hogy mikor írta Karinthy azt hogy "Nem mondhatom el senkinek.." mégis mélyebbről érzem, hogy mit akart mondani, mint 18 évesen.
Bent ültünk a teremben, elhangzottak a témák. Néma csend(nek kellett volna lennie). A szomszéd padból odaszól az egyik csaj, hogy ő a Bolond Istókot írja. Mondom az nem jó...és közben csodálkozom, hogy nem hiszem, hogy ilyen hülye, már ha ránéz a Bolond Istókra, akkor is látszik, hogy az nem novella...ezt kellene neki elmondani, úgy hogy ne küldjenek ki azelőtt, mielőtt elkezdeném írni a sajátomat. "az elbeszélő költemény...súgom oda neki"... meggyőztem. Leérettségizett...nem úgy mint az évfolyam majdnem 30%-a, akik, mint később megtudtam tuti tippet kaptak, hogy a Bolond Istók lesz az érettségin, mert Arany évforduló van. (mekkora hülyeség már, nem hiszem hogy nem jöttek még rá, hogy ez semmit nem számít...most idén is ezzel érvelnek még a diákok...váltani kéne.)

Így visszagondolva amúgy nem hibáztatom őket. Tutira ráálltak a Bolond Istókra és nem tudtak váltani. Mindenképpen be akarták kényszeríteni egy kategóriába és egy Petőfi versnek csak nem tudták eladni.
Jó is, hogy én annak idején nem hallottam ezt a "tuti tippet", ki tudja, lehet, hogy akkor most valami gyárban lennék damildugdosó.

Láttam nemrégen egy filmet, ahol valami olyan volt az üzenet, hogy a szívünk néha képes megtréfálni minket, olyankor az agyunknak kell a helyére "húzni", aztán meg van, hogy az agyunk tér le, olyankor a szívünknek kell helyén lenni.
Jó kis üzenet.
Sikeres érettségit nektek gyerekek!

F(k)ülügy

Hatalmas felfedezést tettem, úgyhogy ezt megosztom. Bár tartok tőle, hogy csak az én gyerekemnek van kb. kéthavonta hallójárat gyulladása. És tartok tőle, hogy ez valami familiáris dolog nálunk, ugyanis nekem is kb. kéthavonta van. A férjem nem csatlakozott a mi közös családi hagyományunkhoz, valószínűleg azért, mert nincs több betöltetlen hónap.

Tünetek: fülviszketés, érzékenység, piszkálási "inger", duzzadt füljárat, meleg, piros fülek (így kezdődik tapasztalatom szerint) de a Beni már csak azt jelzi, hogy FÁÁÁÁJ.

3 féle füllcsepp van rá. Mindből több példányunk van itthon.

Menetrend szerint, ha Beni fájlalni kezdi a fülét akkor elkezdem az egyiket csepegtetni. Ha szerencsém van 2 nap alatt vége...ha nincs akkor rámjön a para, hogy nehogy középfülgyula legyen, én meg elcseszem az időt hülye csepegtetéssel, és közben "haldoklik" a gyerek. Szóval háziorvos--hallójárat--fülcsepp Nr 2. --1 hét betegszabi--báásszus.

Az elmúlt hosszú-hosszú évek tapasztalata azt mutatja, hogy TILOS fülpuckáznom. Ha nagy néha elcsábulok, akkor abból másnapra hallójáratgyula lesz.
Ezt a tudást átörökítettem a gyerekre. Ha az anyjának trutyis a füle a gyerek se érdemel mást. Sőt a férj se.
(a fülzsír egy természetes kenőanyag...illetve láttam egy műsort, ahol szekrényfénynek használták...nálunk sok a polc, na.)

Másfelől a gyerekorvos mindig felhívja a figyelmemet, hogy ne menjen víz a gyerek fülébe. Hát rajtam nem múlik...hajmosás nincs...öntisztulás van. Akkor ha lenyírom a haját, megengedem, hogy megmossa, van két bazi nagy narancssárga füldugója, úgy mered ki a füléből mint Shreknek (ezt vittük nyáron a Balatonra is)...más napokon meg büdös a feje...úgyis mindenki a fülét figyeli.
Amúgy meg nem minden rasztás füvezik.

Harmadfelől ez a legújabb: ne nyúljon a fülébe!
Namost Beni minden testnyílásába belenyúl...azaz szeretne. Egyes helyekről leleteket szerez(ne), mások meg egyszerűen csak rejtélyesek, feltárandók. Komolyan mondom, hogy minden mást tiltok...ezt jófejségből eddig meghagytam. (meg amúgy is...ujjal még én is kimosom a fülem...láthatjátok, nem vagyok én vadember...). Úgyhogy most ez is kilőve...

Össze kell fognom egy asztalossal.

Benedek

Hosszú kihagyás után nehéz újból kezdeni. Mintha legalábbis egy új blogot nyitnék, kb. annyi kis apró szösszenetről kéne most beszámolnom nektek, rengeteg apró dolog ami által megérthettek, átérezhettek, és most meg csak nézek bambán, hogy mégis mit kéne még ide bepasszintanom, hogy valami értelmes jöjjön elő.
Először is az összes elmúlt és eljövendő ünnepre békét, boldogságot, egyetértést stb. Nektek. (nem ez ezen múlik, de a fene tudja, jó, ha ez kívánva van).
Másodszor, mivel úgysem tudom hol felvenni a letett fonalat, úgy gondoltam ebben a bejegyzésben Benire szorítkozom.
A legutolsó téma ugye az egészségi állapota volt. Nos, örömmel jelenthetem, hogy úgy néz ki (koppkoppkopp), hogy nekünk nagyon bevált az egyik módszer (abból a 100-ból), amit alkalmaztunk. (tulajdonképpen a ráolvasáson kívül mindent kipróbáltunk). Ugyanis az elmúlt fél évben egyszer volt betegállományban, ami kiscsoportosként szerintem egész jó arány. (mondjuk jelenleg éppen megint abban van, ami még mindig nem annyira rossz).
Ami szerintem übertuti, az a sós vizes orrüregátmosás. Rengeteg trutyit és kezdődő tüdőbajt megfogott, hátránya, hogy igen drága...mondjuk itt jön a mihez képest tényező. A másik, ami még jó, az a homeós oltáskivezetés. Az anno az ekcémánál is teljesen hatott, és most is megcsináltuk.
A többi meg olyan, hogy már annyiféle vitamint meg tökömtudjamit adok össze-vissza, hogy fogalmam sincs, hogy egyenként mi mennyit ér.

Óvodás. Szeptemberben és októberben mosolyogva járt oviba. Gondolhatták, örül ez a szerencsétlen, hogy otthonról szabadul...:) Már éppen kezdtem megsértődni, hogy minden más anyának a combján lóg egy gyerek, csak az enyémen nem, amikor naptári napra pontosan november 2-án elkezdett üvölteni reggel a Beni.
Ez kezdetben nagy megnyugvás volt...aztán így január 8-a táján már nem egészen ez volt a jó jelző rá. Fogalmam sincs, hogy B. miért ilyen fordított életet él. De hálistennek "A Beszoktatás", mit fogalom mostmár nekem is egy ütős gyomorgörccsel párosul. Azért ennek örvendek. Mégse lógunk ki a sorból.

Az óvodában tanul. Sok jót. Például nagyon édes volt, ahogy december 25-én éjjel, félálomban elszavalt egy komplett karácsonyi műsort. Majd 26-án az egész családot rendre utasította és kiadta a családi karácsony programtervét. (Vercsi a Süss fel nap c. örökbecsűt adhatta elő a fa alatt...:D)Egész meghatódtam, és eszembe jutott, hogy ezt az ovis műsort lehet, hogy látnom kellett volna...nade nem szólt senki, hogy valamikor műsor van. Most ez hatalmas dilemmám, hogy volt-e a szülőknek műsor (amiről senki nem szólt: esetleg valami földalatti mozgalom szervezésében) vagy ezt az egész cuccot azért tanulta be a csoport, hogy egymást elszórakoztassák. Van olyan óvoda, ahol nem volt "nyitott" Karácsony?? Hiszem, hogy a miénk ilyen...mondjuk rákérdezni nem merek...

Másrészt megtanult verekedni is. Ezt úgy kell, hogy a pulóverben (tök jó, hogy tél van) be kell húznia az öklét, majd a két kezét egymás mellett párhuzamosan előre hátra kell mozgatni. Közben efekt is van, ami nyilván a hangsebesség átlépéséből adódik. ISS--ISS-ISS.

Aztán meg megtanulta azt, hogy ha a hüvelykujjunkat összeérintjük és közben mélyen a egymás szemébe mondjuk, hogy BARÁT, az jó....nekem is. És ez valami nagyon kemény dolog, mert a legnagyobb fenyegetés meg, ha (lehet eredetiben a lefelé mutató hüvelykujj, de ez túl drámainak hat, így inkább) a lefelé mutató MUTATÓujj, a nem barát. De ez tabu....ilyet mi nem mutatunk egymásnak...esetleg csak viccből, de aztán mindig be kell biztosítani a hüvelykujjunkkal...és kezdődhet elölről minden.

Emellett, most fontos dolgai vannak. Például éjjel negyed kettőkor arra ébred/ek, hogy felelnem kell, hogy van-e kukim, ha van miért, ha nem miért, válaszaimat indoklom, majd továbbkérdez mindent ugyanúgy az apjától...vagy például nagy okostojás módjára a "vihar a felhőben lakik" elméletét kell igazolnom...és nem elég az, hogy: igen, ott.
Csak azt nem tudom, ezt az entellektüell énjét miért mindig éjszaka nyomatja...
Szóval kb. ennyi. Jól vagyunk. :)

PVE II.

Először is köszönjük szépen a ránk gondolást-velünk együtt gondolkodást.
Lehet, hogy nem voltam teljesen egyértelmű, ezért pótlok kicsit az infokból.
Amikor Benivel elkezdtük ezt a kúrát, akkor éppen teljesen egészséges volt...csak éppen időzített bomba üzemmódban. Éppen akkor semmi tünet, de szépen lassan (vagy gyorsan) előjött volna napokon, heteken belül egy újabb "tüdőbaj", a letapadt és szépen lassan észrevétlenül hátrafelé csordogáló takony miatt. (mindig hason alszik).

A kúra első napja után már olyan szinten tele volt mindene a feloldott takonnyal (ami kiszívhatatlan), mert az orra tiszta, de ahogy lefekszik ott orgonál egészen hátul, összegyűlik, köhögőgörcs-abbahagyhatatlan-levegő után kapkodás-sírás-fulladás-sípolás-felszínes lélegzés-köhögés-sípolás-fulladás-rohanás a kitárt ablakhoz stb. stb. Na ekkor jött a Ventolin puff, mert fél éjszaka után már úgy éreztem az életben maradásért küzdünk. (jó, ez költői túlzás, de pár roham után eljött volna az ügyeletre rohanós pokrócba becsavarós állapotom)

Telefon-időpont-átmosás. (Namost tudom, mert már nem egy ilyenen vagyunk túl, hogy a háziorvosnál ez azonnali antibiotikum, köptető, orrszívás, 1-2 hét itthonlét. Az antibio 2-3 napon belül hat annyira, hogy az éjszakák ne legyenek pont ilyen szörnyűek. A legutolsó ilyennél, 1 hét antibio után 1 hét itthonléttel még mindig zörejes volt a tüdő. Így mentünk oviba.)

Az átmosás nettó két percig tartott. Bruttó 3 óra volt. (utazás). 2 perc kellemetlenség. Fájdalom nincs, de valóban nem a világ legtutibb dolga, ha vizet (fecskendőnyi mennyiséget) spriccolnak az orrodba.
Az átmosás után a hurutos köhögés, levegő után kapkodás teljesen megszűnt. Az éjszakától még ekkor is féltem, hisz az volt már nem egyszer és nem kétszer hogy nappal teljesen ok, éjjel meg majd meg fullad.
SEMMI. Értitek ti ezt??? Semmi nem volt...egy köhintés sem.

Ez számomra annyira hihetetlen...hogy egy ilyen alap dolog csak kézen-közön elérhető. Nem hogy minden városban, de minden háziorvosi rendelőben kellene lennie ilyennek. Gyerekek kórházban szenvednek napokat, milliónyi sz.rt beszedetnek velük, böködik, puffolják őket, éjszakákat rettegünk át az ágyuk mellett ülve...és ennyi lenne a megoldás...sós vizes orrüreg/arcüreg átmosás....


Azóta is folytatjuk az oldást. Most is gyűlik, de szerdáig abszolút kibírható mennyiségben. Holnap oviba megy, mert nem köhög, nem elesett, hanem naponta kb. 10X ki kell fújnia az orrát (átlátszó).
Hiszem, hogy ez lesz a megoldás.

Pénzért vett egészség

Fogalmam sincs, hogy mitől (lehet a fűszeres ételek rátesznek), néhanapján nagy összeesküvés elméleteket sejtek minden fűszál mögött. Ez periodikus, én és a környezetem már megszoktuk, szokjátok hát ti is.
Az előző (kissé szabadszájú bejegyzésem) óta szinte semmi nem változott. Beni gyakorlatilag folyamatosan beteg. Történt ugye ez év márciusában, hogy közösségbe került...volna, oda ugyanis kb. negyed annyi időt járt ténylegesen, mint hivatalosan, ugyanis a 4 hónapból szerintem uszkve 30 napot sikerült abszolválnia. Nem probléma ez. Szoknia kell, hogy az ő kis és a mi nagy mikroflóránkon kívül más redvák is vannak a Világon.
Egy probléma van. Március óta kb. 15 antibiotikumos kúrán van túl. (Úgy, hogy emellett számtalan homeos próbálkozás van, MINDENT, de tényleg mindent végigpróbáltunk, és csak aztán jött az antibio).
Szeptembertől újra ugyanez. Megspékelve olyan durva fulladási rohamokkal, hogy pulmonológiára küldtek minket, merthogy "A" orvos véleménye szerint ez nagyon-nagyon nem okés, hogy kéthetente antibion van. Mert megszakadhatok akkor is fullad, kiköhögi a belét, nem tud aludni, nyűgös, ijedt...és mi ugyanez, fordítottba.
Sőt, kiírt egy asztma spray-t (Ventolin) is, hogy ha éjjel így befullad, akkor puffantsuk (le) be.
Kétszer már erre is sor került.
Eddigi próbálkozásaink:
- homeopátiás oltáskivezetés (prevenar), homeos orvos szerint ugyanis ezt az oltást reagálja túl a Beni. (ez ugye a bőszen hirdetett tüdőgyulladás elleni szer...ami annyira frankó, hogy csupán 6 tüdőgyulladáson vagyunk túl fél év alatt.) (SOHA többet semmilyen nem kötelező oltást)
- alkati szer megkeresése, ami általános "immunerősítőként" szolgál (szintén homeos orvos)
- Béres-csepp
- C vitamin
- Multivitamin
- Aloe Vera gél
- echinacea
- occilo
- ferrum phosphoricum
- homeos és nem homeos szerek tömkelege (minden ami a piacon van).
De a próbálkozások vége mindig antibio.
Első nap takony (hiába szívom-orrcseppelek-szívom) második nap hurutos tüdő, köhögés, fulladás. Ez a menetrend. Mintha valami kötött vonalon mennénk és semmi nem mozdíthatna el róla.
Aztán nagy szerencsémre egyik kolléganőtől hallottam egy győri doktornőről. Tulajdonképpen nincs mit vesztenünk alapon kértem tőle időpontot. Állandó gyógyszerre nem akarom állítani a Benit, mindent szeretnék előtte kipróbálni, minden lehetőséget végigjárni.
Ez a dokinő meg UH-ozta Beni arcüregét és (úgy, hogy azon ritka alkalmak egyike volt, hogy kívülről teljesen egészségesnek tűnt) kiderült, hogy mindkét arcüreg tele van lerakódott takonnyal. Ami lehet, hogy több éve gyűlik.
Ez csordogál szépen lassan éjszakánként le a torkán, ezért jön elő időről időre a hurut és a fulladás. Kifújni esélytelen, mert az orra szelel, viszont a torkán hátul látszik a csorgás.

Teendő: egy hurutoldó koktélt kell elkezdeni (orrcsepp, szirup, gőzölés, immunerősítés) és nem megijedni, mert ez előhozza a tüneteket (ezért nem kezdtük el az ünnepek alatt). 1 nap után a Beni megint úgy fulladt éjszaka, hogy sztetoszkóp nélkül is tudtam, h ez megint bronchitis.
Hiába nem szabadott megijedni én azért baromira megijedtem és a második adag Ventolinnal is lepuffoltam, mert teljesen őszintén megrémültem, hogy az egyik köhögőrohamtól megfullad.

Végeredmény: visszamentünk idő előtt Győrbe, a dokinő fejjel lefelé lógatva átmosta a Beni arcüregét (egyik orrlyukán bespriccolta a vizet a másikon meg egy atomporszívóval kiszívta). Ugyanezt a másikon is.
Eredmény: RENGETEG, iszonyúan sok takony és trutyi kijött, este nyugodt, tiszta tüdőhang, zárt szájjal lélegzés egy köhintés se.....
Eddig 12 000 Ft. És még nincs vége, legalább még 3-4x ugyanez.

És ez az egész hosszú litánia csak ezért az egy (pár) kérdésért:
Miért kerül a Ventolin (ami méreg, szteroid, művi, tönkreteszi a szívet, megterhel minden más szervet és semmire nem megoldás mert csak elnyomja a tüneteket, hogy aztán azok egyre többször és egyre erősebben visszatérjenek) 620 Ft-ba, és miért kerül a sós vizes orrszívás (eddig) 12 000 Ft-ba, a vége mondjuk kb. 30-ban megáll...talán????
Továbbmegyek: a sós vizes orrszívásról miért nem beszél senki?? Miért nem tud senki? Miért csak Győrben van ilyen orvos? (akihez mellesleg az Nyugat-Magyarország minden pontjáról járnak).
Miért jobb azt ráhúzni egy gyerekre, hogy asztmás és elnyomni a tüneteket, mint megkeresni a probléma IGAZI okát és azt kezelni?
Tényleg ennyire a pénzen múlik minden? 620 Ft-ért gyógyszereljünk orrba-szájba mindenkit, hogy a "hülyének is megérje" és aztán kezeljük az emiatt kialakult szív és egyéb problémákat drágábban???
Ennyire a pénz mozgat mindent és mindenkit az egészségügyben?

(Ui. ha ezzel a sós vizes orrszívással csak egy pár évet nyerek, és csak 5 vagy 10 év múlva kell állandó gyógyszer, nekem már az is megéri...de őszintén szólva én ettől sokkal de sokkal többet remélek. Őszintén hiszem, hogy ez a megoldás. Ez a pofon egyszerű, természetes dolog. Csak pénz kell hozzá. Sok.)

B@SSZA +

Előre szólok kedves viráglelkű olvasóim, hogy ez egy durván krva anyázós poszt lesz, úgyhogy Nektek ajánlom figyelmetekbe ezt, hallgassátok szeretettel:



Nektek meg, mocskos szájú kispajtásaim elmondom, hogy a házi gyerekorvosunkra vagyok így kiakadva. Megszületett ugye Benedek kisfiunk cirka 3 és fél évvel ezelőtt. Dongalábbal. Mikor megszületett akkor látta a kórházi orvos, ügyeletes ortopédus, házi gyerekorvos és magán ortopédus. Mindez a születése első hetében történt.
2-2 volt az arány. 2-en azt mondták, hogy fogalmuk sincs mi az a dongaláb (igen, orvosok!), a két ortopédus legalább már hallott erről a rendellenességről. Kezelni kezdték.
Minden segítő kezet szívesen vettünk (volna). Minden véleményt meghallgattunk, tanácsot megfogadtunk. Tatára vittük gyógytornászhoz és pár hétre Pestre költöztünk, hogy ott egy Alapítványhoz járjunk (minden nap) tornázni.
Nem untatlak tovább benneteket, mert egyrészt már ezerszer leírtam, másrészt meg tök felesleges bizonygatni, hogy tényleg mindent megtettünk ami emberileg és anyagilag lehetséges, hogy Beni lába működjön.
Erre most, így három év után a házi gyermekorvosunknak bekattant valami a fejébe...János vitte nyár elején a Benit valami megfázással hozzá, mikor is észrevette, hogy a bal lábszára vékonyabb mint a másik. Jánosom az örök optimista elmondta neki (mint orvosnak), hogy igen ez a dongaláb sajátossága, igen visszük orvoshoz néhanapján a gyereket, igen itt van leadva a két nagyműtétjéről a papír, igen tornázni is járunk (ha eszünkbe jut). Akkor csak azt mondtam rá (mint illedelmes kisdiák): hülye. Meg azt is gondoltam, hogy én, ha orvos lennék, és fingom nem lenne róla, hogy mi az a betegség, amivel született egy oltalmam alá tartozó gyerek, akkor kinyitom azt a b@szott nagy orvosi könyvemet, amire annyira büszke vagyok és elolvasom a hozzá tartozó passzust...így talán nem kerülök olyan kellemetlen helyzetbe, hogy egy apuka/anyuka világosítson fel a betegség tüneteiről...
Aztán második alkalommal engem is elkapott (szintén náthával mentünk)...ugyanazzal. Megspékelve azzal, hogy ő beszélni szeretne a gyógytornásszal (ha járunk), hogy ugyanmár miért vékonyabb a bal lábszár....ekkor már nem azt gondoltam, hogy hülye, hanem azt, hogy..........mást. Megadtam a tornász telefonszámát neki (mert ő ugye jó orvos, érdeklődik a betegei után), akit azóta sem sikerült felhívnia....

Aztán most hétfőn újra, náthával mentünk...mikor észrevette, hogy Beni "furcsán jár". Nem jár furcsán, mondom....de-de-deeeee kicsit befelé csámpáz....NABASZDMEG...(gondolom egy ekcémásnak is minden alkalommal felhívod a figyelmét arra, hogy száraz a bőre??....mintha nem tudná, vagy nem vette volna eddig észre. )
Beni tartós beteg. Közgyógyigazolvánnyal, mozgássérült parkolókártyával, emelt összegű családi pótlékkal. Egész biztos mindezt azért, hogy INGYEN kapjuk a fürdetőkrémet (a faszábbikat).
Mostmár ő meg szeretné tudni, hogy tényleg járunk-e orvoshoz, és tényleg ott azt mondták, hogy minden rendben? és tornázni is tényleg járunk? mert ő ad nekünk egy orvostelcsit, aki Pesten van....itt gurult el a gyógyszerem...Öcsesz, ha ezt 3 évvel ezelőtt csinálod, akkor még meg is köszönöm, most viszont, hogy (túl vagyunk mindenen) ez csak lehúz, elvágja azt az amúgy is bizonytalan cérnaszálat, ami azt a medált tartja, hogy "minden rendben lesz". Hogy Beni teljes életet élhet, hogy nem fogják kiközösíteni és kinevetni. Hogy nem fog amiatt sérülni a lelke....
Ezt nyírbálod baszdmeg.
Az önbizalmat, a másokba, a szakemberekbe, az életbe vetett hitünket....így 3 és fél év után.

És most akkor hallgassuk meg közösen ezt:

Mr. Alkohol

Van az ember gyermekének egy időszaka, mikor erőteljesebben jár bulizni, vagy egyszerűen csak bulinak fogja fel az életet. Ilyenkor előfordul, hogy italozik, fél dinnyehéjat húz a feje tetejére, tetoválást készíttet, napokig sátorban alszik, TOI-TOI-ban végzi a dolgát és néha zűrös ügyekbe keveredik, stoppol és beszáll minden idióta mellé, vadkempingezik, Balatonban a szabad strandon tisztálkodik stb.
Ez az időszak néha csak pár hónapig, néha évekig tart. De aztán elmúlik. Munkába áll, kosztümöt vesz fel, hidratálja a bőrét, rendszeresen fodrászhoz és kozmetikushoz jár, saját autója lesz, gyereket szül stb. És megy az élet tovább a maga medrében.

Eddig valahogy nem állt össze a fejemben ez. Úgy gondoltam, hogy a talponállóban reggel fél 10-kor matt részeg öregemberekhez nekem semmi közöm nincs. Arctalan és személyiség nélküli lúzerek.
Aztán most elmentünk nyaralni. Az élet úgy hozta, hogy a volt óvónénimhez mentünk Badacsonyba. A Kati nénit nem láttam 6 éves korom óta. Viszont a kisebbik fiával együtt jártunk egy időben bulizni. Együtt mentünk megnézni a teljes Napfogyatkozást, egymás mellett sátoroztunk a fesztiválokon. Jó fej volt. Sok balhéban benne, sok cimbora, hangos társaság, zűrös ügyek.
Most, 10 év után egy arculcsapással ért fel meglátni őt. Mélyen barázdált arc, alkoholtól elbutult tekintet, remegő kezek.
34 éves és egy roncs. Nincs senkije. Egyetlen dolog mozgatja, a pia. Az anyukája kiméri neki, hogy mennyi bort ihat, majd a pincekulcsot eldugja. A szüleivel lakik, alkalmi munkái vannak, amelyeket az apukája fejez be, ha ő elborul, remegve tölti ki a bort a poharába és húzóra issza meg az első 3 decit. Éppen egy korszakalkotó vállalkozásra készül, csak még azt nem tudja mi lesz az. Úgy érzi, hogy magas szinten filozofál, pedig csak értetlenül, dadogva hablatyol valamit az élet értelméről...
Látjátok magatok előtt? Ő az a lúzer, akihez semmi közöm...egy baj van csak, hogy pontosan látom magam előtt a jólfésült 4,6 átlagú jóképű fiút, a fesztivál "arcát", azt, aki volt.

Csak pattogok...

...a férjem szerint. (jó, amúgy igazából szerintem is, mer' pont menstruálok...de ez nem annyira lényeges most).
Van egy kaszt...nemis, inkább faj, akik úgy gondolják, hogy a könyv közkincs. (jó, amúgy tényleg az, ezért fut úgy a szekér a könyvtáraknak.) Na, ez a kolónia, erre játszik: hitük szerint a magánemberek könyvespolca is kölcsönzőhely. Behívod őket a lakásodba, csevegtek, és amikor visszajössz a konyhából a kávéval meg a meleg tejjel, akkor eszmélsz, hogy a fél könyvespolcodat le/át/szétrakodta, és önkényesen kiválasztott 1-10 000 irományt, hogy ő azt kölcsönkérné.
Nincs pofád azt mondani, hogy nem adod (azzal a hazugsággal esetleg próbálkozhatsz, hogy nincs meg) ...maximum elrebeged, hogy mekkora kedvenc és már sokszor olvastad és ő természetes nyugalommal mondja, hogy jó, siet visszahozni.
De te akkor már tudod, hogy keresztet vethetsz a könyvedre. Egy időben próbálkoztam, hogy felírom, hogy kinek hány darab könyvet adtam. Aztán feladtam, mert a hétből jött vissza öt (két év múlva) váltig állítva, hogy annyit vitt el. Vagy rosszabb esetben egy sem...váltig állítva, hogy nem is ismer.
Komolyan mondom, én csak annyit szeretnék, hogy azokat a könyveket, amiket érdemesnek tartok arra, hogy az ágyam mellett sorakozzanak, csak azokat és csak ott lássam még 5-10-50 év múlva is. Néha levéve, néha belelapozva, újraolvasva, néha beleszagolva, néha 1-1 vonatjegyre/belépőre/befizetendő csekkre akadva amit könyvjelzőként tűztem ezer éve bele. És itt sorolom tovább: kávépötty, hapcifolt, muslicamúmia, molykaka stb. Hiányoztok!

KÉREM VISSZA A KÖNYVEIMET!

Szmutyi mékör

Gyerekek, én falom a reklámokat. Nem akarom, de akkor is. (meggyőződésem, hogy mindenki így van vele amúgy). A legjobb amit tehetünk, ha ezt tisztázzuk önmagunkban. Tudd, hogy azért vetted le a négyszer annyiba kerülő fürdőruhát a polcról, mert ott van rajta egy kis cimke, ami ígér neked valamit...és az ígéret vagy beteljesedik vagy nem. Vagy elég a következő vásárlásig vagy nem.
Rajtad áll a döntés, hogy megéri-e (neked) vagy sem.
A reklámszakemberek szerintem zsenik. Megpendítenek egy nagyon finom kis húrt az agyadban és az addig rezeg, míg a kosaradban nem landol az árú. Minél több emberben pengetnek meg egyidőben húrokat, annál nagyobb zsenik.
Na ennek az ellentéte az az állat aki "szmutyi mékör" néven futtat egy turmixgépet... de én ezen konkrétan kedd óta röhögök...:)

Ballagáson

"Háádee Csilla, rágjalak meg tee, hátte nágyon jó férjet válaszottá hee, há a János nagyon jó férfi hee. Az nem hagy el tee, az nem fog...esetleg majd csak idővel, ki tuggya..."


:D

Gyanútlanul...

...bicózgattam a boltba délután. Szép napos idő volt, a gyerekem otthon az apukájával, egy igazi wellness félóra elé nézhettem.
Éppen kikerültem egy idősebb nénit, furcsán bicegett, ápolatlan volt, egy színes műanyagból kötött (vagy horgolt?) szatyorral baktatott előttem.
Először a pólója színén akadt meg a szemem...babarózsaszín. Annyira furcsa az öregeken a rózsaszín...valahogy természetellenes. Ez meg még koszos is volt.
Aztán meg a feliratán:

GUBER(N)ATOR

Egyszerűen nem kattan a helyére...:
1. ez munkaruha hi(t)vat(ll)ásos kukásoknak
2. ez egy elcseszett cég neve aki undorító babarózsaszín pólókat osztogat
3. ezzel a pólóval uffolunk az ufóknak, hogy ne igázzanak le minket
4....ez egy vicc...?

Ez volt ma.

Cipő

Nálunk a cipőkérdés kész téboly.
Beni lábára nem tudok ráadni bármilyen csiszli-csaszlit (sajnos)...viszont (hurrá!) évente két cipőt kiírnak neki közgyógyra, tehát ingyen.
Ezek speciálisan az ő lábára készülnek. 4 helyen mérik meg a lábfeje körfogatát illetve egy lapon körberajzolják a talpát, így ha elkészül a mű, az olyan, mintha a lábára öntötték volna...kis probléma van csak ezzel, hogy ez az idilli állapot kb. 1 hónapig tart, mer' nincs jobb dolga, ezért nő mint a gomba (egy évben 2X1 hónap, tehát mínuszban vagyunk kb. 10 hónappal...)

Véleményem szerint egy normál 3 évesnek kell egy évben minimum:

1 db itthoni benti cipő
1 db játszós cipő
1 db óvodai benti cipő
1 db óvodai játszós cipő
1 db tavaszi/őszi eljárós cipő
1 db nyári cipő
1 db téli cipő

Ez összesen 7 pár cipő (és itt nem beszélek az idő előtt szétrúgott vagy kinőtt illetőleg színben passzoló cipőkről sem az évszaknak megfelelő játszós cipőkről)
Ez azt jelenti, hogy mi minimum 5 pár cipővel vagyunk mínuszban egy évben.
Még mielőtt felhördültök, én nem ingyen cipőket akarok. Köszönöm szépen azt a két párat, amit kapok, tényleg nagyon hálás vagyok érte. Én azt szeretném, hogy recept nélkül is tudjak cipőt csináltatni a gyerekem lábára...de ez sajnos nem megy. Vagy valami egészen speciális papírmunkát igényel vagy én nem tudom mi bajuk van a cipészeknek a maszekolással, de már 3 cipész küldött el azzal, hogy "nemsokára" lejár a fél év és akkor kapok receptet, anélkül sajnos nem tud segíteni.
Namármost ezt a helyzetet egyféleképpen tudom orvosolni, mégpedig úgy, hogy már a méretvételnél szólok, hogy bőven hagyjanak rá a cipő hosszára, hiszen annak fél évig jónak kell lennie. (ezzel mondjuk az egész hókuszpókuszolás és méricskélés értelmét veszti...)
És akkor most jön a legjobb rész. Mivel ez ugye tényleg nagyon speciális egyedi és kézzel varrt lábbeli, minimum 1-1,5 hónap mire elkészül.
No, mi most voltunk felpróbálni a kész modellt...ami jelen pillanatban (reményeim szerint) ismét visszakerült egy időre a cipővarróbácsi keze alá, ugyanis Beni lába a méretvétel óta (kb. 1 hónap) bő fél centit nőtt...tehát már most lelóg a lábujja a 'félévigpatentnekkelllennie' cipőről...

Na, ezt amúgy napi übernek írtam, mert amikor majd 10 év múlva dekkeket találok a szobájában (vagy például egy hivatásos kurvát) nagyon jó lesz visszaolvasni, és örülni neki, hogy volt, idő amikor ez volt a legnagyobb problémám...:)

Korszak

Van egy kisfiú a Beni ovijában, aki naggggyon durván verekszik. Pontosabban csak verekedni tud. Odamegy valaki mellé és ok nélkül fejbe vágja egy fakockával, aztán továbbmegy a másikat meg hátba dobja. Meg még van az a játéka mikor valamivel üti a szekrényeket, földet, játékokat stb. Tulajdonképpen ez a repertoárja és ez egész napra be is tart.
Beni minden nap elmeséli, hogy kit bántott, hogy őt is bántotta, hol ütötte meg.
Ma rákérdeztem az óvónőtől, hogy Beni hogyan reagál akkor, mikor a kisfiú bántja. Csak ül/áll és nagy kerek szemekkel néz az óvónőre, hogy tegyen rendet. (amúgy ezt csinálja a játszótéren is kb. max. kitartja a kezét védekezésképpen maga elé).
Aztán jött a következő kérdésem, hogy beszéltek-e a szülőkkel erről, ill. hogyan kezelik ezt a helyzetet (büntetésről ugye tilos szót ejteni...mer' neki joga van...:S)
A szülőkkel beszéltek, de nincs mit tenni, mer' a kissrácnak most ILYEN KORSZAKA VAN...
Mindig elcsodálkozom az idő múlásán, az én időmben olyan korszakok voltak, hogy például nem ettük meg a répát, aztán meg a káposztát, vagy például volt olyan korszakom is amikor rózsaszínre lakkoztam a körmeimet, mindezt full fekete szerkóval, tornacsukával...
aztán volt egy vegetáriánus korszakom, de láttam már olyat, hogy valaki teletetováltatta magát halálfejekkel...mert korszaka volt, vagy például nem aludt egy hétig mert....
Változik a világ, vele változik minden férfi és nő. Csak nem tudom, hogy miért nem teszi fel a kérdést valaki, hogy hogyan lehet ennyi elcseszett 1-2 éves manapság? És mi lesz belőlük, ha felnőnek?

Hármas tanítás

Baktatok haza az oviból reggel amikor egy századmásodpercen és 10 cm-en múlott, hogy egy igazi ámerikai filmes, emberéletet követelő gázolást lássak (négysávos út, belső sáv nem veszi észre, hogy a külső sáv elengedi a zebrán átkelő nőt...10-ből 3-szor ez így van, nem is megyek bele ilyen helyzetekbe, a külső sáv szélénél muszáj kikukucskálni)
Mindenki megijed...főleg a belső sávos sofőr.
Nagy okos alkoholista papi szövegel nekem a járdán...megérdemelte volna ez a hülye nő, hogy kidózerolják...mivan tán' alszik...ebben a pillanatban ő is lelép ugyanoda...sikító fékezés, anyázás stb.
Ekkor már mosolyogtam...na nem azért, mert kárörvendő vagyok, esetleg hiányzik a betevő vér a mai napomból...csak egyszerűen szeretem az ilyen következetes és nyilvánvaló leckéket.
Jól el is döntöttem, hogy ezt ma beposztolom, meg majd jól megmondom a magamét. Ízlelgettem a szófordulatokat, a sértő megjegyzéseket, a csipkelődéseket...ekkor fékhang...egy parkolóban centik híján rámtolatott egy nő:D

Mai hármas lecke tehát:
1. a bizalom kétélű, ha úgy tetszik a leghatásosabb tömegpusztító fegyver.
2. ne ítélkezz mert megítéltetsz.
3. nincs felsőbbrendű ember. semmi nem különböztet meg minket egymástól. (ez szóljon most éppen a facebookos következetesen"cigányozós" barátaimnak.)

Tegnapi

Csilla néni, maga olyan mint egy nagylány....

:)

Napi über 2.

Szeretem a pszichológiát. Össze-vissza tanultam mindenféle fősulikon vagy 7 évig, ez éppen elég volt, hogy megszerettesse magát velem annyira, hogy azóta is szívesen olvassak mindenféle ilyen témájú könyvet.
Egyszerűen nem fér bele a fejembe, hogy olyan kérdésekből mint pl. hol állsz szívesen meg egy buliban? vagy szoktál-e késni a találkozóidról? hogy tud ennyire pontos, precíz minden egyes mondatában igaz véleményt alkotni rólam. Komolyan mondom hihetetlen.

Kitnél találtam ezt a linket, én egész pontosan ezt a tesztet csináltam meg, de van 4 kérdésestől 92 kérdésesig itt minden. Próbáljátok ki, nagyszerű!
És most jön az übertuti. Nem untatlak itt több oldalas véleménnyel titeket. Elég annyi rólam, hogy "oltalmazó" típus vagyok. Tehát röviden ilyen:

"Csendes, barátságos, felelősségteljes és öntudatos. Elhivatott, a munkáját alaposan végzi. Pontos, olykor szőrszálhasogató. Hűséges, megfontolt, az emberekkel kapcsolatban pedig észrevesz és megjegyez sok apró részletet. Érdekli, mások mit gondolnak róla. Rendre és harmóniára törekszik mind otthonában, mind munkahelyén."

És mivel már előzetesen megbocsátottam nektek, hogy nem olvassátok el a kisregényes jellemzésemet íme két kép, ami PONTOSAN megmutatja azt, ami én vagyok...:)

Napi über

Eltűntem. Tudatosan. Köszönöm szépen az érdeklődést meg a hiányolást. A helyzet röviden az, hogy beütött az ovikrach, de durván. Minden volt, ordítás, fetrengés, láz (idegi alapon), éjjeli bepisilések, verekedés, durvaság...és ami igazán de igazán megijesztett, az a kaki/pisi visszatartás. (elengedéstől való félelem). Ördögi kör amúgy, mert ez a szitu szívja az energiát veszettül, pedig pont hogy nyugalom, meg melengetés kellene, amiből ilyenkor a legkevesebb van.
Naszóval nem akartam itt sírni-ríni, nem azért mert nem lett volna jó, hanem azért mert értelme nem lett volna sok.
Most úgy néz ki kilábalóban vagyunk amúgy...nemkiabálomellekopogomfogomabajszom...

És most mondom a tutit. Tegnap találtam ki, úgyhogy ez hivatalosan azóta él. Luca "napi sekély" mintájára én minden napra mondok egy jó dolgot, amit átéltem/láttam/éreztem stb.
Ettől azt remélem, hogy nekem/nekünk és talán nektek is több energiátok lesz. Mert itt van a szépség, körülöttünk, csak látni kell.

Szóval napi über 2011. május 16.
cs: -Jónapot, kérek egy jegyet Környére.
Sofőr: -EGÉSZET??

(és itt a lényeg a kedvezményre való hajlandóság arra már nem tért ki, hogy vajon nyugdíjasnak, diáknak vagy rokkantnak nézett-e)

mai napi über
Utálom az utcára nyíló ablakokat. Fogalmam sincs ki az a hülye aki ilyen házat vesz. (lehet, hogy azért, mert a járdán sétálva akaratlanul is bebámulok az oda nyíló lyukakon.) Kajak bejáratos vagyok így idegen udvarokba és nappalikba.
És van egy hely, ahol az ott lakó kihasználja ezt a fajta kíváncsiságomat. Ugyanis egy magazint állított be az ablak elé. És nemám ugyanazt évekig, ő lapozgatja/cserélgeti minden nap. Szóval frissíti a szakirodalmat, műveli a megfáradt vándort. Ma pl. szép házak magazin kertápolós részét nyomta az ablakba. De volt már ott pletykaújság, meg családi fotótár is...tök izgi:)

Egy levél lesz@rom tabletta

Nah, hát eltelt egy hónap. Eltelt az első munkahónap.
Nem mondom, hogy könnyű volt...sőt.
Pár napja azt vettem észre, hogy rosszul érzem magam. Úgy általánosságban. Mindig.
Kutatni kezdtem az okát, és azt hiszem meg is találtam.
Feladatkezelési válság.
Mikor Beni megszületett akkor is átestem rajta. Új szerepek, tök új feladatok, elvárások. Elsősorban magammal szemben. Káosz, katarzis majd szépen lassan a magamra találás. Előbb-utóbb meg lett mindennek az ideje. Kialakultak a szokások, leosztódtak a szerepek megszoktuk egymást és végül magunkat is.
Ezt élem át most újra. Szokom a munkát, és ő is kénytelen szokni engem. Szokom azt, hogy 12-18-ig elsősorban kolléga vagyok és csak másodsorban anya. (aztán néha a kolléga eltűnik a süllyesztőben, ha az anya valamiben hiányt szenved).
Állandóan pörgök, az agyam, a kezem a lábam. Mintha beléptem volna egy hatalmas mókuskerékbe és várnám, hogy valaki pottyantson elém végre egy mogyorót, hogy meg tudjak állni. Rohanok. És soha nem érzem úgy, hogy megállhatok, hogy jogom lenne megállni. Soha nem érzem úgy, hogy pihenhetek, mert valamit elvégeztem és mára elég volt.
Ha dolgozom akkor sem úgy jövök el, hogy elégedett vagyok. Pörög az agyam, hogy kivel foglalkoztam kevesebbet, kire kéne figyelni, ki volt ma ügyes, hogy lehetne motiválni stb.
Ha hazajövök akkor a gyerek az első, aztán ha ő rendben akkor háztartás, de még nincs meg ez se meg az se, még nem tornáztunk a gyerekkel, még nem jutottunk el úszni, nem beszéltük át a napot, nem játszottunk eleget stb. stb. végeláthatatlanul.
Ezért érzem magam elégedetlennek, elégtelennek, értéktelennek, értékelhetetlennek.
Ezért érzem magam rosszul. Ezért érzem úgy, hogy nincs jogom blogot írni, nincs jogom itt nyígni annak a pár embernek aki ezt elolvassa.
Első lépésként ezt most megfogalmaztam. Második lépésként meg ezen szent pillanatban kipattintok magamnak egy szem lesz.romtablettát. És elfogadom, hogy valóban, nem én fogom megváltani a világot, se április 14-én se az év többi napján. Se anyaként se kollégaként se feleségként.
Harmadsorban meg tényleg várom már azt a k mogyorót, mert le kéne állni...vagy legalább lassítani egy icipicikét.

Összeesküvés, az tuti...

Elég szar hetem volt. Vagy inkább úgy fogalmaznék, mert úgy illik: nehéz.
Ennek megfelelően péntekre el is kezdett fájni a torkom. Tegnap már nyelni is alig bírtam, Éjjel egy smirgli csavarodott a képzeletbeli wc-papír gurigámra (ami egyébként másodállásban a nyelőcsövem.).
Ilyen erős torokfájdalomnál egyetlen dolog segít nekem 100%-ban. A Glycosept csepp.
Próbáltam már elég sokmindent (értsd mindent) torokcukorkát, torokfertőtlenítőt, pálinkát-becherovkát-forraltbort, hagymát-fokhagymát-hagymasalátát-hagymástejet (bleee) stb. Tényleg. Nem tudtok olyat mondani amit nem.
Mondom, egy dolog segít: a gargarizálás.
Gargarizálni amúgy nem szeretek, tehát ez nem valami beteges megragadás nálam.
De ilyenkor muszáj. Torokfájás jön-megy, ez a sárga lötty eltűntet minden egyes beragadt homokszemet.
És itt jön az összeesküvés. Egyszerűen nem tudom/nem akarom elhinni, hogy 2011-ben az ember lánya választani kénytelen a durva, kaparó, maró torokfájdalom és a kukoricasárga fogak között.
Namost én tényleg a legritkább esetben választom a kukoricasárga fogakat. Mondjuk a mai pont egy ilyen. Nem is megyek közösségbe.
De tényleg, feltalálók, azt a szert ami a Glycoseptben hat nem lehetne egy színtelen löttybe belekeverni??

PS: Férjem elolvasta a bejegyzést. Szerinte nem is kukorica sárga...hanem inkább az előnyös napsárga.
Ennek mondjuk örülök...:)

A gyógyulás útján

Úgy látszik a tegnapi Bagolydoktorozás csodát tett (vagy az ovimentes nap), mindenesetre, minimál takonnyal, minimál nyűgösséggel végigaludódott az éjszaka.

Másrészről meg, mostanra már tényleg végigjátszottuk a történetet, ugyanis Bogyó a könyvben a patakpartra megy köveket gyűjteni, természetesen ezentúl mindig sapkában, hogy semmiképpen ne essen vissza a fülgyulladásába.
Ilyentén tegnap Benedek fiunk is guberálni kezdett a ház végében lévő építési törmelékben, majd örömmel közölte, hogy ezt a patakparton szedte nekem. Természetesen sapkában.
Én meg persze örülök neki.