Benedek

Hosszú kihagyás után nehéz újból kezdeni. Mintha legalábbis egy új blogot nyitnék, kb. annyi kis apró szösszenetről kéne most beszámolnom nektek, rengeteg apró dolog ami által megérthettek, átérezhettek, és most meg csak nézek bambán, hogy mégis mit kéne még ide bepasszintanom, hogy valami értelmes jöjjön elő.
Először is az összes elmúlt és eljövendő ünnepre békét, boldogságot, egyetértést stb. Nektek. (nem ez ezen múlik, de a fene tudja, jó, ha ez kívánva van).
Másodszor, mivel úgysem tudom hol felvenni a letett fonalat, úgy gondoltam ebben a bejegyzésben Benire szorítkozom.
A legutolsó téma ugye az egészségi állapota volt. Nos, örömmel jelenthetem, hogy úgy néz ki (koppkoppkopp), hogy nekünk nagyon bevált az egyik módszer (abból a 100-ból), amit alkalmaztunk. (tulajdonképpen a ráolvasáson kívül mindent kipróbáltunk). Ugyanis az elmúlt fél évben egyszer volt betegállományban, ami kiscsoportosként szerintem egész jó arány. (mondjuk jelenleg éppen megint abban van, ami még mindig nem annyira rossz).
Ami szerintem übertuti, az a sós vizes orrüregátmosás. Rengeteg trutyit és kezdődő tüdőbajt megfogott, hátránya, hogy igen drága...mondjuk itt jön a mihez képest tényező. A másik, ami még jó, az a homeós oltáskivezetés. Az anno az ekcémánál is teljesen hatott, és most is megcsináltuk.
A többi meg olyan, hogy már annyiféle vitamint meg tökömtudjamit adok össze-vissza, hogy fogalmam sincs, hogy egyenként mi mennyit ér.

Óvodás. Szeptemberben és októberben mosolyogva járt oviba. Gondolhatták, örül ez a szerencsétlen, hogy otthonról szabadul...:) Már éppen kezdtem megsértődni, hogy minden más anyának a combján lóg egy gyerek, csak az enyémen nem, amikor naptári napra pontosan november 2-án elkezdett üvölteni reggel a Beni.
Ez kezdetben nagy megnyugvás volt...aztán így január 8-a táján már nem egészen ez volt a jó jelző rá. Fogalmam sincs, hogy B. miért ilyen fordított életet él. De hálistennek "A Beszoktatás", mit fogalom mostmár nekem is egy ütős gyomorgörccsel párosul. Azért ennek örvendek. Mégse lógunk ki a sorból.

Az óvodában tanul. Sok jót. Például nagyon édes volt, ahogy december 25-én éjjel, félálomban elszavalt egy komplett karácsonyi műsort. Majd 26-án az egész családot rendre utasította és kiadta a családi karácsony programtervét. (Vercsi a Süss fel nap c. örökbecsűt adhatta elő a fa alatt...:D)Egész meghatódtam, és eszembe jutott, hogy ezt az ovis műsort lehet, hogy látnom kellett volna...nade nem szólt senki, hogy valamikor műsor van. Most ez hatalmas dilemmám, hogy volt-e a szülőknek műsor (amiről senki nem szólt: esetleg valami földalatti mozgalom szervezésében) vagy ezt az egész cuccot azért tanulta be a csoport, hogy egymást elszórakoztassák. Van olyan óvoda, ahol nem volt "nyitott" Karácsony?? Hiszem, hogy a miénk ilyen...mondjuk rákérdezni nem merek...

Másrészt megtanult verekedni is. Ezt úgy kell, hogy a pulóverben (tök jó, hogy tél van) be kell húznia az öklét, majd a két kezét egymás mellett párhuzamosan előre hátra kell mozgatni. Közben efekt is van, ami nyilván a hangsebesség átlépéséből adódik. ISS--ISS-ISS.

Aztán meg megtanulta azt, hogy ha a hüvelykujjunkat összeérintjük és közben mélyen a egymás szemébe mondjuk, hogy BARÁT, az jó....nekem is. És ez valami nagyon kemény dolog, mert a legnagyobb fenyegetés meg, ha (lehet eredetiben a lefelé mutató hüvelykujj, de ez túl drámainak hat, így inkább) a lefelé mutató MUTATÓujj, a nem barát. De ez tabu....ilyet mi nem mutatunk egymásnak...esetleg csak viccből, de aztán mindig be kell biztosítani a hüvelykujjunkkal...és kezdődhet elölről minden.

Emellett, most fontos dolgai vannak. Például éjjel negyed kettőkor arra ébred/ek, hogy felelnem kell, hogy van-e kukim, ha van miért, ha nem miért, válaszaimat indoklom, majd továbbkérdez mindent ugyanúgy az apjától...vagy például nagy okostojás módjára a "vihar a felhőben lakik" elméletét kell igazolnom...és nem elég az, hogy: igen, ott.
Csak azt nem tudom, ezt az entellektüell énjét miért mindig éjszaka nyomatja...
Szóval kb. ennyi. Jól vagyunk. :)