Szelerem-Szelerem

Ez év április 30-án lesz 3 éve, hogy nem dolgozom. Sőt, egy-egy röpke látogatástól eltekintve mégcsak a munkahelyem környékén sem jártam.
Van egy kissrác a melóban, aki problémás, bűnrossz, nehezen nevelhető, hisztis, hanyag, verekedős és még minden más, viszont engem nagyon szeret. Az hagyján, hogy amíg dolgoztam, le se lehetett vakarni rólam, és nagyjából még fejen is állt volna, hogy rá figyeljek. Az is hagyján, hogy az utolsó napomon megbőgetett olyan szépeket duruzsolt a fülembe. Az is hagyján, hogy azóta is folyamatosan üzenget, hogy puszil és szeret.
Az viszont már egyáltalán nem hagyján, hogy olyan anekdotákat talál(nak) ki, miszerint én mellettük hajtottam el autóval és integettem meg dudáltam. Meg láttak engem a buszmegállóban várni a buszt.
Most szombaton találkozunk, nagyon hosszú idő óta először. Reménykedem benne, hogy az a Csilla néni vagyok, akit ennyire várnak és nem kevernek össze valakivel. :)
Mindenesetre a szívem csordultig tele. Szeretnék elég jó lenni nekik, így is, hogy mostmár anya vagyok és nem ők az egyedüli Szelermek az életemben.

És ez itt a reklám helye, ha az adótok 1%-át még nem döntöttétek el, hogy hová utaljátok, akkor ajánlom szeretettel az Alapítványunkat. A Család Nélkül Alapítvány közvetlenül azt a 4 lakásotthont támogatja, ahol én is dolgozom. Kirándulásra, fejlesztő eszközökre, játékokra, könyvekre fordítjuk a befolyt adományokat.
Nagyon szépen köszönjük!