2011. február 23., szerda
Gondolatilag
Szeretem a kínai kaját. Éppen ezért szeretem a V-gyalumat is...bár többek szerint nekem soha nem kellene szúró-vágó szerszámot a kezembe vennem. Mondjuk a többek nem tudják, hogy még minden ujjam megvan.
Szóval éppen gyalulom a káposztát, amikor bevillan. Az a borotvaéles háromszög a húsomba mélyed, szétkaszabol vér-veríték stb. Egy századmásodperc az egész. Csak egy gondolat, egy "mi lenne ha" féle hülyeség. El is hessegetem, odafigyelek, dehogy vág meg. Tök szuper dolog ez a ketyere, csak óvatosan kell használni....és én ezentúl majd még jobban odafigyelek.
És akkor a következő mozdulatnál....nem annyira durván, mint ahogy azt elképzeltem, de azért mégis. Éppen akkor.
A gondolat teremtő ereje.
Most szeretném kijelenteni, hogy NEM AKAROM TUDNI, hogy hova lett az a rengeteg autóbalesetes flaschem ami a többsávos útátkeléseknél elkap.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
azokkal kapcsolatban szerintem még azt is felejtsd el, hogy valaha is gondoltál rájuk!
VálaszTörlésBiztos jó alany lennél az agykontrollhoz!:-)