Tisztelettel jelentem...

Ezen a héten elkezdődött az igazi, a hamisítatlan a nagybetűs...

Beninek lassan-lassan véget ér az óvodai beszoktatása, ami igazából fizikailag már két hete véget ért. Most a lelki dolgokra gondolok. Szívesen, széles mosollyal a száján megy oviba. A társait gyakran emlegeti, beveszi őket az itthoni szerepjátékokba. A hiányzó (beteg) társai után érdeklődik. Jelen pillanatban óvónéni (azaz gondolom bácsi) szeretne lenni. Elkezdett (végre) mesélni az óvodában történtekről (ezt már nagyon vártam...amúgy tudtam mi történt, mert van egy füzet amit minden nap alá kell írnunk, olyanok vannak benne, hogy pl. "R-val autózott, füvet nyírt, önállóan öltözött, jó étvággyal evett stb.)
Nagyon hálás vagyok neki, hogy ennyire megkönnyítette nekem ezt a közösségbe járást. Soha nem hagytam ott sírva, soha nem könyörgött, hogy ne menjünk oviba, soha nem volt semmi komoly gond. Egyetlen egyszer sírdogált alvásnál, akkor másnapra begyulladt a füle.

Na és én...háááát.
Az a helyzet, hogy most aztán szembesültem a szembesülnivalóval.
Eddig is tudtam, hogy délután fogok dolgozni, ez gyakorlatban úgy néz ki, hogy 13-18-ig. Minden hétköznap. (Szerda kivételével, amit egyenlőre szabadságnak, később remélhetőleg a túlóráim lecsúszásának írok be, mert a győri torna mellé nem fér be más aznapra.)
Ez szépen hangzik, nagyon, tudom. Más összetenné a két kezét 5 órás munkanapért. Nekem azonban elég nehéz feldolgozni, hogy az eddigi 24 órás Benizés most úgy néz ki, hogy 7-kor ébredünk, 9-kor bemegyünk az oviba, ő ott van 4-ig, hatra jönnek értem, jó esetben fél 7-re itthon vagyunk, vacsoráztatás, 7 után fürdés...tehát gyakorlatilag van 3 óránk együtt...ez baromi kevés. Hétfőn meg is roggyantam, hogy húha, hogy fogja ezt bírni a Beni, még kicsit örültem is a "jószerencsémnek", hogy szerdára munkaszünetet rendelt el nekem. Aztán a hét végére egész jól belerázódtunk ebbe is.
A hétvégén pótlunk be mindent, ami kell, összebújás, családozás, sülve-főve együttlevés.
Egyenlőre működőképesnek tűnik ez, így. Persze nagyon kell figyelni. Jönnek a jelek, ha ez nem stimmel (egyenlőre nálam 4 szájherpesz képében). Jó hír, hogy nekem dolgozik az idő, mert nyáron végre tudok délelőtt dolgozni, meg szeretném, hogy Apjukkal heti egyszer úszni járjanak, ami szintén jó kis foglalkozós program (meg amúgy kötelezőség).
A szerda egyenlőre marad szabad. Hétvégén meg együtt leszünk, úgy is, ha én a munkaóráimat töltöm.
Na. Hát ilyen volt az első igazi dolgozós hetünk.:)